1937. évi X. törvénycikk indokolása

a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról alkotott 1931:XXVI. törvénycikkben a minisztériumnak adott felhatalmazás további meghosszabbításáról és az 1931:XXVI. tc. 9. §-ának módosításáról * 

Általános indokolás

Az 1931:XXVI. törvénycikk felhatalmazást adott a minisztériumnak arra, hogy a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosítása érdekében szükséges intézkedéseket rendeleti úton tehesse meg, még akkor is, ha a rendelkezés egyébként a törvényhozás hatáskörébe tartoznék. Ezt a felhatalmazást az idézett törvénycikk 10. §-ának első bekezdése időben korlátozta, amidőn kimondta, hogy e felhatalmazás az 1932. évi június hó végével megszűnik. Ezt a határidőt az 1932:VII. törvénycikk az 1933. évi június hó 30. napjáig, az 1933:X. törvénycikk az 1934. évi június hó 30. napjáig, az 1934:XV. törvénycikk az 1935. évi június hó 30. napjáig, az 1935:IX. törvénycikk az 1936. évi június hó 30. napjáig, végül az 1936:XVIII. törvénycikk az 1937. évi június hó 30. napjáig meghosszabbította.

A közgazdasági helyzet és az államháztartás helyzete az előbb említett felhatalmazásnak további meghosszabbítását teszi szükségessé, mert mindazok a körülmények, amelyek a felhatalmazás megadására az 1931. évben indokul szolgáltak, lényegükben ma is fennállanak.

A jelen törvényjavaslat már az 1931:XXVI. tc. 9. §-ának megalkotása kapcsán is kitűzött célt a büntetőjogi tényálladéknak általánossabbá tételével kívánja hatályosabb módon elérni a nélkül, hogy egyúttal az 1931:XXVI. tc. 9. §-ában meghatározott büntetési tételt is módosítani kívánná.

A javasolt szöveg felöleli azt az egész kört, amelyben a vészhírterjesztés hatályos jogunkban az 1930:III. tc. 80. §-a, valamint az 1931:XXVI. tc. 9. §-a értelmében büntetés alá esik és ezenfelül magába olvasztja az 1879:XL. törvénycikkbe iktatott kihágási büntetőtörvénykönyv 40. §-ában foglalt azt a tényálladékot is, amely szerint az, aki harangok félreverése vagy másnemű vészjelzés által tudva, hogy erre ok nem forog fenn, a lakosok nyugalmát megzavarja, vagy aki a hatóságot valótlan vészhír vagy zavargás bejelentése által szándékosan félrevezeti: nyolc napig terjedhető elzárással; ha pedig a hamis vészhír bejelentése következtében a rendőrség vagy a fegyveres erő kiállíttatott: tizenöt napig terjedhető elzárással büntetendő. Ehhez képest a jelen törvényjavaslatban javasolt szöveg mellett többé nem kerülhet alkalmazásba az 1930:III. tc. 80. §-ába, továbbá a Kbtk. most idézett 40. §-ába foglalt büntető rendelkezés s az 1931:XXVI. tc. 9. §-a sem.

Nem kívánja azonban érinteni a jelen törvényjavaslat az 1921:III. tc. 7. §-át, amelynek alapján továbbra is a jelen törvényjavaslatba foglaltnál súlyosabb büntetéssel (öt évig terjedhető fogházzal) lehet majd büntetni azt, aki olyan hírt kohol vagy terjeszt, amely egyúttal a magyar állam vagy a magyar nemzet hitelét is sérti.

Nem kívánja továbbá érinteni a javasolt szöveg a katonai büntetőtörvénykönyv életbeléptetéséről szóló 1930:III. tc. 68. §-ában meghatározott azt a tényálladékot sem, amely szerint hűtlenség bűntettét követi el az, aki oly hamis vagy hamisított iratot, rajzot vagy egyéb valótlan adatot, amely valóság esetében katonai titok vagy a magyar állam egyéb fontos érdekét, így különösen nemzetközi vagy gazdasági helyzetét érintő más titok volna, idegen állam hatóságával, külföldi szervezettel, megbizottjukkal vagy érdekükben működő személlyel közöl, ha a közlés alkalmas arra, hogy az állam katonai vagy egyéb fontos érdekét veszélyeztesse; vagy pedig aki ily közlés céljára a hamis vagy hamisított iratot vagy rajzot készíti, avagy a valótlan adatot koholja. Ha tehát konkrét esetben az 1930:III. tc. 68. §-ának valamennyi tényálladéki elemét bizonyítani lehet, ebben az esetben nem a jelen törvényjavaslatban javasolt vétség miatt, hanem a hűtlenség szóbanlévő bűntette miatt lesz helye büntetésnek, amelynek tartama öt évtől tíz évig terjedhető fegyház. Természetesen ennek a tényálladéknak a megállapításához nehezebben bizonyítható tények megléte szükséges, mint az ezúttal javasolt vétség tényálladékának megállapításához és így ezért is, de általában a vészhírterjesztéssel kapcsolatos büntetőjogi tényálladékoknak hatályos jogunkban tapasztalt hiánya miatt szükség van a jelen törvényjavaslatban foglalt bűntető rendelkezésre.

A jelen törvényjavaslatban javasolt büntető rendelkezés az 1931:XXVI. törvénycikkben foglalt büntetőjogi tényálladékot kívánja módosítani és ezért, de annak következtében is helyénvaló, hogy az 1931:XXVI. törvénycikkben foglalt felhatalmazás további meghosszabbításáról rendelkező törvényjavaslat szövegébe vétessék fel, mert kétségtelen, hogy ezidőszerint is hírek koholásával és valótlan hírek terjesztésével szemben elsősorban a gazdasági és hitelélet rendje érdekében kell védekezni. Nem lesz azonban akadálya annak, hogy a törvényhozás, ha a most javasolt büntető rendelkezésnek állandó fenntartását szükségesnek tartja, későbbi törvényben ilyen irányban kifejezetten rendelkezzék.


  Vissza az oldal tetejére