A jelen törvényjavaslat célja, hogy fokozza a közszolgálati alkalmazottak és nyugdíjasok illetményeinek, illetőleg ellátási díjainak megállapításánál érvényesülő családvédelmet, amelynek alapjait az 1912:XXXV. törvénycikk fektette le. Ebben a törvénycikkben nyilvánult meg ugyanis először az a szociális elgondolás, hogy családvédelmi szempontokból elsősorban az olyan alkalmazottak anyagi helyzetén történjék a családi pótlék rendszerének bevezetésével segítés, akiknek gyermekek neveltetéséről kell gondoskodniok.
A családi pótlék rendszerét az 1917:IX. törvénycikk továbbfejlesztette. Ez a fejlesztés kettős irányban történt. Amíg ugyanis az 1912:XXXV. törvénycikk a családi pótlékot három gyermekre korlátozta, addig az 1917:IX. törvénycikk minden egyes a családi pótlék szempontjából figyelembe vehető gyermek után biztosította a családi pótlékot, ami a nagyobb számú gyermekekkel bíró alkalmazottak anyagi helyzetén az addigin túlmenően segített.
Ugyancsak az 1917:IX. törvénycikk terjesztette ki a családi pótlékra való igényjogosultságot az 1912:XXXV. törvénycikkben még nem érintett egyes alkalmazotti csoportokra, nevezetesen az állami fizetéskiegészítésben részesülő tanerőkre, a városi és községi alkalmazottakra, a lelkészekre és a hitoktatókra.
További jelentős kiterjesztést tartalmaztak az 1921:XXIII. és az 1921:XLVI. törvénycikkek, amelyek a családi pótlékot a polgári nyugdíjasokra, illetőleg a honvédség, csendőrség, határőrség és folyamőrség tagjaira, valamint az állami rendőrség őrszemélyzetére és az említett fegyveres testületek nyugdíjazásaira is kiterjesztették.
Az államháztartás helyzetének alakulása 1932-ben kényszerítően szükségessé tette, hogy az alkalmazottak illetményeinek és nyugdíjainak csökkentése során a családi pótlék mérve is csökkentessék.
Szem előtt tartva azonban a családvédelem nagy gondolatát, a kormány indokoltnak tartja a tényleges szolgálatban álló többgyermekes alkalmazottak és az ilyen nyugdíjasok családi pótlékának a pénzügyi helyzet által megszabott keretekben való felemelését oly módon, hogy a harmadik és a hármon felüli gyermekek után járó családi pótlék általában 50%-kal növeltessék. Ez a vonatkozó számítások szerint az állami közigazgatásnál és az állami üzemeknél együttvéve mintegy évi 2.5 millió pengő kiadási többletet jelent.
