1937. évi XV. törvénycikk indokolása

az ezüstből verhető pénzérmék mennyiségének újabb megállapításáról * 

Általános indokolás

Érmerendszerünket a pengőérték megállapításáról és az ezzel összefüggő rendelkezésekről szóló 1925:XXXV. törvénycikk, továbbá az öt- és kétpengős ezüstérmék veréséről szóló 1929:XXVI. törvénycikk, a vitéz Nagybányai Horthy Miklós Úr Magyarország kormányzójává választása tizedik évfordulójának megörökítéséről szóló 1930:XI. törvénycikk, a Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem alapításának háromszázadik évfordulójáról szóló 1935:V. törvénycikk, a II. Rákóczi Ferenc fejedelem emlékét megörökítő kétpengős ezüstérmék veréséről szóló 1935:XI. törvénycikk és végül a Liszt Ferenc emlékét megörökítő kétpengős ezüstérmék veréséről szóló 1936:XXI. törvénycikk állapította meg.

A kiverhető ezüstérmék névértékét az 1929:XXVI. törvénycikk 2. §-a 65 millió pengőben, a nem-nemesfémből kiverhető érmék névértékét az 1925:XXXV. törvénycikk 12. §-a 30 millió pengőben állapította meg. E szerint a kiverhető váltópénzérmék névértéke összesen 95 millió pengőt tesz ki.

A kiverni rendelt érmékből 1936. évi november hó 30-án tényleg forgalomban volt 76.550,000 pengő névértékű mennyiség. Ez a mennyiség az ország népessége számához viszonyítva, mégpedig a Központi Statisztikai Hivatal által kiszámított népesség számát alapul véve, 8.60 P fejkvótának felel meg.

Ha egybevetjük ezt az adatot más országok hasonló adataival, akkor arra az eredményre jutunk, hogy Románia és Jugoszlávia fejkvótája alacsonyabb. A legutóbbi csehszlovák devalvációt megelőzően Csehszlovákia fejkvótája is magasabb volt, mint a mi fejkvótánk, a cK-nak időközben beállott devalvációja folytán azonban a fejkvóta ma - valószínűleg átmenetileg - valamivel kisebb, mint a mienk.

Kétségtelen, hogy valamely ország fejkvótájának nagysága azzal függ össze, hogy az ország inkább mezőgazdasági, avagy inkább ipari jellegű, mégis a magyar fejkvóta alacsonynak mondható és ennek következtében bizonyos vonatkozásban váltópénzhiány mutatkozik.

Ez a váltópénzhiány az egyre fokozódó ipari termelésünknek, a megélénkülő gazdasági tevékenységnek, az emelkedő idegenforgalomnak és némileg az áralakulásnak a következménye.

Az állam letétjében, továbbá a Magyar Nemzeti Banknál lévő készletekben az utolsó évek során - a szokásos hullámzás figyelembe vétele mellett is - állandó apadás mutatkozik, úgyhogy a váltópénz mennyiségét a zökkenők nélküli lebonyolítás érdekében szaporítani szükséges.

A váltópénzhiány elsősorban az ezüstérméknél mutatkozik és pedig oly mértékben, hogy - ha megfelelő törvényes intézkedés nem történik - az érmeforgalom lebonyolításában nehézségek állhatnak elő.

Az 1929:XXVI. törvénycikk 2. §-ában megállapított ezüstérmekontingenst teljes egészében kivertük, az állami letétben ezüstérme már nincs, a Magyar Nemzeti Bank az egész mennyiséget átvette és azt nagymértékben forgalomba bocsátotta.

A fennálló és nyilván a közeljövőben növekvő ezüstérmehiányon megfelelő mennyiségű új ezüstérme verése útján segíthetünk. Ehhez azonban az eddigi 65 millió pengő névértékben megállapított ezüstérmekontingens megfelelő felemelése szükséges.

Abból a célból, hogy a kérdést több évre rendezzük, célszerűnek látszik a kiverhető ezüstérmék mennyiségének névértékét 15 millió pengővel, tehát az 1929:XXVI. törvénycikk 2. §-ában megállapított 65 millió pengőről 80 millió pengőre felemelni.

Egyébként az 1925:XXXV., valamint az 1929:XXVI. törvénycikknek az ezüstérmékre vonatkozó rendelkezései változatlanul fennmaradnak.

Mivel az 1938. esztendő Szent István jubileumi éve, tervbe van véve, hogy a fentiek szerint kiverésre kerülő ötpengős ezüstérméket első szent királyunk dicsőséges emlékének megörökítésére verjük és bocsássuk forgalomba.