1937. évi XVI. törvénycikk indokolása

a kiadatás és a bírósági bünügyi jogsegély tárgyában Budapesten, 1936. évi április hó 24-én kelt magyar-lengyel egyezmény becikkelyezéséről * 

Általános indokolás

A kiadatás és a bírósági jogsegély tárgyában Magyarország és Lengyelország részéről Budapesten, 1936. évi április hó 24-én aláírt, még megerősítésre szoruló egyezmény szövege túlnyomó részében olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek újabb kiadatási egyezményeinkkel megegyeznek.

A jelen törvényjavaslat tárgyát alkotó, még megerősítésre szoruló egyezmény négy fejezetre oszlik: az I. fejezet a büntettesek kiadatására, a II. fejezet a bírósági jogsegélyre vonatkozik, a III. fejezet a kiadatásra és a bírói jogsegélyre egyaránt vonatkozó rendelkezéseket, a IV. fejezet pedig a zárórendelkezéseket tartalmazza.

A 2. Cikk 6. pontja értelmében nincs helye kiadatásnak politikai bűncselekmények vagy az ilyen bűncselekményekkel kapcsolatos cselekmények miatt. Nem tekinthetők azonban politikai bűncselekményeknek, sem ilyenekkel kapcsolatos bűncselekményeknek az élet ellen irányuló azok a merényletek, amelyeket a) államfő vagy családjának tagja, b) a kormány tagjai, vagy c) a Szerződő Felek fegyveres erejének főfelügyelője vagy főparancsnoka ellen követtek el, beleértve a kísérletet és a részességet is.

A politikai bűncselekmények körének korlátozása, vagyis annak kifejezett megemlítése, hogy a kormány tagjai ellen elkövetett élet elleni merényletek nem tekinthetők politikai bűncselekményeknek, az újabb jogfejlődés követelményeinek felel meg és továbbfejlesztése az említett magyar-török egyezmény (1935:XVI. tc.) 4. Cikkének 1. pontjában foglalt annak a hasonló rendelkezésnek, amely a kormány feje ellen irányuló merényleteket már kiveszi a politikai bűncselekmények köréből.

A lengyel kormány kívánságára mondatott ki az, hogy nem tekintendő politikai bűncselekménynek a Szerződő Felek fegyveres erejének főfelügyelője ellen elkövetett merénylet sem. Minthogy azonban a magyar hadseregszervezet keretében a főfelügyelői állás nem ismeretes, a magyar küldöttség javaslatára a fegyveres erő főparancsnoka is felvétetett a kivételes büntetőjogi védelmet élvező személyek sorába. Így tehát a magyar honvédség főparancsnoka az egyezmény alkalmazásában a lengyel fegyveres erő főfelügyelőjével egyenlő elbánásra tarthat igényt, amely rendelkezéssel a viszonosság követelményei teljes mértékben érvényesülnek.

A 3. Cikk értelmében a kiadatást meg lehet tagadni, ha magánindítványi bűncselekmény esetében a magánindítvány előterjesztése nincs igazolva. Minthogy azonban a lengyel büntetőjog szerint csak igen kevés bűncselekmény magánindítványi, a két állam bűntetőjogi rendszerében mutatkozó ebből a különbségből eredő nehézségeket a 3. Cikk 2. bekezdésének rendelkezése olyan szöveggel küszöböli ki, hogy a magánindítvánnyal egyenlő hatályúnak ismeri el a sértett feljelentését, tanuvallomását vagy bármely olyan akaratnyilvánítását, amely az eljárás megindítására vonatkozó kívánságát juttatja kifejezésre. Ha tehát a magyar bűntetőjog szerint magánindítványi, a lengyel büntetőjog szerint ellenben közvádra üldözendő bűncselekményről van szó, a magánindítvány megállapíthatására elegendő lesz az is, ha Lengyelországban a sértett fél büntető feljelentést, a kiadatás tárgyát képező bűncselekmény tárgyában folyamatban levő bűnvádi eljárás folyamán tanuvallomást, vagy bármely olyan nyilatkozatot tett, amelyből következtetni lehet arra, hogy a bűncselekmény üldözését és megbüntetését kívánja. Ez a szöveg tehát alkalmazkodik a magyar bíróságok legújabb gyakorlatában kifejlődött állásponthoz.

A bírósági bűnügyi jogsegélyről rendelkező II. fejezetben a 16. Cikk olyan rendelkezést tartalmaz, hogy a megkeresésben meg kell említeni azt a büntető jogszabályt is, amely a bűncselekmény minősítésére vonatkozik. Nem szükséges a jogszabálynak szószerinti idézése, még kevésbbé a vonatkozó eljárási szabályok megemlítése. A szóbanforgó jogszabály megjelölése azért szükséges, hogy összehasonlítás útján megállapítható legyen, annak a bűncselekménynek természete, amellyel kapcsolatban a megkeresést előterjesztették, mert csak ily módon lehet elbírálni, vajjon nem forognak-e fenn olyan okok, amelyek a megkeresés teljesítésének útját állják.

A 21. Cikk értelmében a két állam polgáraira vonatkozó büntetésekről szóló értesítések negyedévenként küldetnek meg a másik állam kormányának, ez gyakorlati okokból mutatkozott célszerűnek.


  Vissza az oldal tetejére