A törvényjavaslat 1. §-a megállapítja az alkotandó törvény célját és gondoskodik annak pénzügyi biztosításáról.
Az öntözéses gazdálkodás lehetővétételére és támogatására irányuló tevékenység tartós és önálló célt szolgál. Ennek érdekében széleskörű önállósággal bíró hivatali szerv fog eljárni. A befektetések idővel mind több és több gyümölcsöt fognak hozni, amelyeknek az öntözéses gazdálkodás céljaira való lekötése kívánatos. Mindezeknél fogva indokolt, hogy a (2) bekezdés a törvény céljára rendelt anyagi eszközök alapszerű kezelését tervezi. Az alapszerű kezelés mellett szól az is, hogy így lehet legalkalmasabban elkerülni a költségvetési hitelek időelőtti elévülésének az éveken át folyamatosan tartó munkálatoknál fennálló veszélyét.
Minthogy későbbi rendelkezések a szükséges munkálatok végrehajtását, úgyszintén az öntözéses gazdálkodás elterjesztésével kapcsolatos különböző tennivalókat a M. Kir. Országos Öntözésügyi Hivatal feladatává teszik; minthogy továbbá a nagyarányú építkezések során felmerülő kifizetések a lehető leggyorsabb és legegyszerűbb eljárást kívánják, ennélfogva a 2. § (1) bekezdése az öntözési alap tekintetében az utalványozás jogát a Hivatal elnökének adja meg.
A (2) bekezdés annak az indokolt kívánalomnak óhajt eleget tenni, hogy az országgyűlés a hatalmas pénzáldozatok eredményességéről meggyőződhessék.
Az öntözéses gazdálkodásnak az ország egész mezőgazdaságára kiható rendkívüli jelentősége, az annak megvalósításához szükséges munkálatok által szakszerűségi szempontból megkívánt különös követelmények, valamint a végrehajtás rugalmassá tétele és gyorsasága mind a mellett szólnak, hogy a tennivalók végrehajtására önálló hivatali szerv rendeltessék. Ezek a szempontok vezették a kormányt, amikor a folyó évi április 27-én 2,850/1937. M. E. szám alatt kelt rendeletével felállította a M. Kir. Országos Öntözésügyi Hivatalt. Kézenfekvő, hogy a megalkotandó törvény gyakorlati végrehajtása erre a hivatalra bízassék, s hogy ennélfogva a Hivatal szükségletei az öntözési alapból fedeztessenek.
Önálló öntözésügyi hivatal létesítését, illetőleg fenntartását indokolja az is, hogy a végrehajtandó munkálatok során nemcsak szorosan vett mérnöki tevékenységet kell végezni, hanem agrogeológusok, talajvegyészek, gazdák s ezenkívül kisajátítási, szervezési propaganda, szakoktatási, értékesítési stb. ügyekben jártas személyzet munkájára is szükség van. Az ilyen szétágazó ügykört természetesen csak különböző képzettségű és különböző szolgálati ágazatokba tartozó szaktisztviselők képesek ellátni s ezek együttes tevékenységre való alkalmazása legcélszerűbben az öntözési célra szervezett külön hivatal keretében történhetik.
A hivatal jelentőségénél és elnökének hatáskörénél fogva indokolt, hogy a (2) bekezdés szerint az elnököt az államfő nevezi ki.
Ez a §, amidőn az Öntözésügyi Hivatal személyzetének összeállításáról rendelkezik, figyelemmel van egyfelől arra, hogy az igényelt szakerők egy jelentős része állami szolgálatban áll, másfelől arra, hogy a szaktisztviselőkből kiállítható létszám nem lesz elégséges a feladatok elvégzéséhez s így kiegészítéséről, továbbá utánpótlásról is kell gondoskodni, s meg kell adni a lehetőségét annak is, hogy az öntözés ügyének közszolgálatban nem álló szakemberek is megszereztessenek.
Az öntözőművek létesítése mellett a törvényjavaslatnak nem kevésbbé fontos célja, hogy a kész művek az öntözőgazdálkodás érdekében minél eredményesebben igénybevétessenek, kihasználtassanak. A kihasználás jogilag akként történnék, hogy az Öntözésügyi Hivatal öntözővizet szállít az öntözhető területen gazdálkodóknak, illetőleg az ott működő öntözési társulatoknak. A szállítási feltételek megállapítását a 6. § a Hivatal és az érdekeltek közötti szerződésekre bízza, mert az esetek sokféleségével kell számolni s így a jogszabállyal való megállapítás nehézkes lenne. Mindamellett a Hivatalnak elvként kell szem előtt tartania, hogy azonos körülmények között azonos feltételekkel szerződjék.
A nagy befektetéssel megépülő állami öntözőművek kedvező kihasználása érdekében indokolt az öntözőtársulatok alakításának és működésének megkönnyítése. E végből a tárgyalt szakasz egyfelől elhárít bizonyos fennálló jogi akadályokat, másfelől az öntözési társulatokra is kiterjeszti vízjogunk egyes olyan jogszabályait, amelyek eddig csupán a vízrendezésre, valamint a lecsapolás céljából alakult társulatokra vonatkoztak.
Az 1885:XXIII. tc. 131. §-a szerint a kisebbség ellenében csak kétharmados területi többség, s csak akkor alakíthatta meg az öntözési társulatot, ha kizárólag rétet és legelőt vontak be, ha a munkálatok legalább 100 katasztrális holdra terjedtek s ha a kisebbség belépése a munkálatok célszerűségéhez kellett. Javaslatom ezzel szemben megelégszik egyszerű területszerinti többséggel, elejti a művelési ágra s a területnagyságra vonatkozó megszorításokat, de a célszerűségi előfeltétel mellé helyezi azt a további előfeltételt is, hogy az öntöző vízitársulat megalakulását kívánó érdekeltek egyharmadát kell képviselniök. A (2) bekezdésben foglalt ez a két előfeltétel, továbbá az 1885:XXIII. tc. 132. §-ának a kilépést és a kilépő kártalanítását szabályozó rendelkezései kellő biztosítékot nyujtanak arra, hogy a kisebbség jól felfogott, méltányos érdekei nem fognak sérelmet szenvedni.
Az 1900:XXX. tc. rendelkezései az öntözési társulatot az érdekeltek számára sokban - különösen a kölcsönök biztosításának vonatkozásaiban - terhessé tették s ennek folytán nem bizonyultak alkalmasnak arra, hogy az ilyen társulati jogviszonyokat szabályozzák. Ezzel szemben az 1885:XXIII. tc. 84. §-ának a szavazatjoga, 117. §-ának a miniszteri felügyeletre, 121. §-ának a járulékok előnyös kielégítéssel bíró dologi teherként való biztosítására és 124. §-ának a működés folytonosságának biztosítására vonatkozó rendelkezései az idézett törvénycikk egyéb, az öntözési társulatokra már annak idején kiterjedt rendelkezéseivel együtt a javaslat céljai szempontjából teljesen megfelelőknek és kielégítőknek mutatkoznak.
Az öntözővíznek az érdekeltek által való igénybevétele az öntözni kívánt birtokokon is megfelelő berendezések létesítését feltételezi. Minthogy gazdasági viszonyaink között a birtokosok erre kellő anyagi erővel előreláthatólag nem rendelkeznének s így az öntözőművekre fordított hatalmas állami befektetések könnyen kihasználatlanok maradnának, az (1) bekezdés az öntözésre berendezkedni kívánó érdekeltek állami támogatását teszi lehetővé. E célból kölcsönök és segélyek nyujtására 10,000,000 pengős keretet állapít meg. Minthogy a részletberendezések kataszteri holdankénti költsége 80-100 pengőre becsülhető, az előirányzott összeg 100-125 ezer kataszteri holdnyi öntözésnek teljes összegű kölcsönnel való berendezését teszi lehetővé. Kisebbarányú hitelnyujtás esetén a fenti területet még megnövelni lehet. Erre azonban más mód is nyílik mert az öntözési alapba visszafizetendő kamatok és tőkerészletek (1. § (2) bekezdés 5. pont) hitelként újból folyósíthatók.
A kölcsön- és segélynyujtás feltételeit és korlátait rendelet is megállapíthatja. Ez az út kívánatos is, mert idővel esetleg a feltételeknek módosítása válhatik szükségessé, amit megnehezítene a törvényi szabályozás.
