Az örökösödési illetékek, melyek a külföldi államok adórendszereiben általában örökösödési adó elnevezés alatt fordulnak elő és tulajdonképpen halálesetre szóló vagyonadók jellegével bírnak, az egyes államokban számottevő bevételeket szolgáltatnak és az adókulcsok magassága miatt súlyos terhet rónak a hagyatéki örökösökre. Minthogy pedig az örökösödési adórendszereknek különfélesége nemzetközi viszonylatban kettős adóztatásra vezethet, ami leggyakrabban a hagyatékokhoz tartozó ingó vagyonok után járó örökösödési illetékeknél fordulhat elő, méltánytalan, hogy a hagyatéki örökösök ugyanazon hagyatéki vagyonrészek után két államban vonassanak örökösödési illetékek alá, melyeknek terhe adott esetekben szolgáltatási képességüket is meghaladhatja. De nemzetgazdasági szempontokból és az adózó képesség megóvása szempontjából is célszerű az ilyen kettős adózási eseteknek nemzetközi megállapodások útján való kiküszöbölése.
A Svédországgal megkötött egyezmény az örökösödési illetékek (adók) tekintetében előállható kettős adóztatások elhárítása céljából jött létre. A hagyatékok után beszedhető illetékek részben ingatlan, részben ingatlanoknak nem tekinthető hagyatéki vagyonrészeket érintenek. Az egyezmény meghatározza, hogy adott esetekben a hagyatékok különböző vagyonrészei után kiszabható illetékekre mely állam bír igényjogosultsággal. Ebben a tekintetben az egyezménynek határozmányai az áttekinthető esetek világos szabályozására irányulnak. Amennyiben pedig a szabályozás a két állam közötti viszonylatban az összes eseteket ki nem merítené és vitás jogi kérdések merülnének fel, az egyezmény a két állam legfelsőbb pénzügyi hatóságait hatalmazza fel külön megállapodások létesítésére a kettős megadóztatások kiküszöbölése céljából.
