Az 1936. évi április hó 24-én Budapesten aláírt magyar-lengyel konzuli egyezmény szövege túlnyomó részben olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek az ezidőszerint hatályban levő konzuli egyezményeink vonatkozó rendelkezéseivel megegyeznek.
A jelen törvényjavaslat szerint becikkelyezés tárgyát képező konzuli egyezmény négy fejezetre oszlik. Az első fejezet a konzuli szervezetre vonatkozó általános rendelkezéseket, a II. fejezet a konzuli kiváltságokra, a III. fejezet a konzulok jogosítványaira és feladataira vonatkozó részletes rendelkezéseket, a IV. fejezet pedig az általános és zárórendelkezéseket tartalmazza. A főbb eltérések, amelyeket korábban kötött konzuli egyezményeink szövegétől való eltérésükre tekintettel szükségesnek látszik külön ismertetni, a következők:
A 7. Cikk értelmében nemcsak a konzuli irattár sérthetetlen, hanem a konzulátus hivatalos helyiségei is. Ehhez hasonló rendelkezést eddig csak az amerikai Egyesült Államokkal kötött fenthivatkozott barátsági, kereskedelmi és konzuli szerződés XVII. Cikke tartalmazott. Az igazságszolgáltatás érdekeinek biztosítása végett azonban kiköttetett, hogy bűntettesek letartóztatásának foganatosítása végett ezekbe a helyiségekbe is be lehet hatolni és pedig Magyarországon olyan bűncselekmény esetében, amely bűntettnek vagy vétségnek minősül, Lengyelországban pedig legalább egyévi szabadságvesztéssel vagy még súlyosabb büntetéssel büntetendő cselekmény esetében. A magyar jogszabályok figyelembevételével nyertek szabályozást a 8. és 9. Cikkekben a pénzügyi vonatkozású kiváltságok is. A zárójegyzőkönyv ezzel kapcsolatban több olyan, a gyakorlat szempontjából értékes magyarázó szabályt tartalmaz, amelyek eddigi konzuli egyezményeinkből hiányoztak. A társadalombiztosítás terén érvényesülő kiváltságok szabályozása is újítást képez és figyelemmel van a magyar jogszabályokra (8. Cikk, 3. pont).
Az újabb jogfejlődés követelményeinek felel meg a 10. Cikk rendelkezése, amely szerint a konzulok és konzuli tisztviselők az egyezmény által biztosított hatósági jogkörben kifejtett ténykedésükért székhelyük állama által nem vonhatók büntetőjogi felelőségre. Más államok újabb konzuli egyezményei ezt a kiváltságot szintén biztosítják, nálunk azonban eddig hiányzott a megfelelő rendelkezés. Újítást képeznek a 12. Cikk rendelkezései is, amelyek a tanúvallomás kivételének módozatait polgári ügyekben annak az elvnek szem előtt tartásával szabályozzák, hogy a konzulok és konzuli tisztviselők csak a konzuli székhelyen kívül fekvő igazságügyi hatóság előtt nem kötelesek tanúkként megjelenni. A 12. Cikk egyébként szintén keresztülviszi a polgári ügyek és a bűnügyek közötti azt a megkülönböztetést, amelyet a fenthivatkozott magyar-amerikai barátsági, kereskedelmi és konzuli szerződés XV. Cikke vezetett be jogrendszerünkbe, amely szerint büntetőügyekben a konzulok a tanúidézésnek eleget tenni kötelesek.
A harmadik fejezet a konzulok jogosítványainak terjedelmére és a konzuli működésre vonatkozólag az eddigi konzuli egyezményeinknél részletesebb rendelkezéseket tartalmaz. A konzuli működés szabályozásával kapcsolatban a 16. Cikkben nyert általánosságban rendezést az anyakönyvi kivonatok kölcsönös kiszolgáltatásának kérdése is. A Zárójegyzőkönyv szerint ebben a kérdésben egyébként a Szerződő Felek külön részletes megállapodást szándékoznak kötni. A 17. Cikk behatóan szabályozza a konzuloknak az okiratok felvételére, hitelesítésére és fordítással való ellátására vonatkozó jogosítványát. Újítást képez az a rendelkezés, amely szerint a konzulok a konzuli kerület hatóságai és a működési hely államának központi hatósága által kiállított minden olyan okiratot hitelesíthetnek, amelyek abban az államban való felhasználásra vannak szánva, amely a konzult kinevezte vagy ennek állampolgárait érdeklik.
Az egyezmény 21.-25. Cikkeiben részletesen szabályozza a konzuloknak a hagyatéki ügyekkel kapcsolatos jogosítványait. Különös figyelmet érdemelnek a 25. Cikknek azok az újszerű rendelkezései, amelyek a kisebb értékű hagyatékok kiszolgáltatását könnyítik meg. A 26.-30. Cikkeknek a hajózással kapcsolatos rendelkezései lényegében véve azonosak a fenthivatkozott magyar bolgár konzuli egyezmény rendelkezéseivel. Félreértések elkerülése végett a Zárójegyzőkönyvben kifejezett kikötés foglaltatik arra vonatkozólag, hogy ezek a rendelkezések a folyami hajózásra nem vonatkoznak.
A 33. Cikk a legnagyobb kedvezmény elvét, a 34. Cikk pedig azt biztosítja, hogy a konzuli jogosítványokat a területenkívüliségből folyó kiváltságok és mentességek épségben tartása mellett a diplomáciai képviseleteknek azok a tagjai is igényelhetik, akik konzuli teendők ellátásával vannak megbízva.
