Az 1914-1918. évi világháború befejezése után különleges feladatot jelentett a milliós hadsereg leszerelése és a katonai szolgálatot teljesített férfi népességnek a polgári életbe való visszavezetése. A dolog természetéből következik, hogy ennek tervszerű keresztülvitele nem mutatkozott könnyen megoldható kérdésnek. Az évekig tartó háború alatt a háborús célokhoz átalakult állami és gazdasági élet nem idomulhat egyik napról a másikra ismét a békeviszonyokhoz át. Így a katonai szolgálatra igénybevett férfi népességnek a polgári életben való újbóli elhelyezkedése is különleges intézkedéseket kívánt meg, mert természetes, hogy az állampolgári kötelezettségük teljesítése érdekében a polgári élethivatásából kivont férfi népesség újbóli polgári elhelyezkedésénél az államhatalom messzemenő támogatására tarthat számot. Ennek a ténynek felismerése a katonai igazgatást már az 1917. évben a leszerelésnek és a leszerelő katonák polgári életbe való visszavezetésének előkészítését célzó tárgyalások kezdeményezésére indította. A tárgyalások az összes kormányzati tényezők bevonásával meg is indultak. A váratlanul bekövetkezett összeomlás azonban a tárgyalások befejezését s az intézkedések teljes előkészítését megakadályozta, úgy, hogy az összeomlás ezen a téren is előkészületlenül talált. Az összeomlás után történtek ugyan intézkedések a leszerelő katonáknak előző polgári állásukba való visszahelyezése, munkanélküliségük idejére való segélyezése s bizonyos élethivatásokhoz tartozó leszerelőknek a polgári életben való elhelyezése érdekében, azonban az akkor gyors egymásutánban torlódó események következtében a hadviseltek számára a polgári életben bizonyos előnyök intézményes biztosítására nem kerülhetett sor. Majd az ország egész rendje felborult. Az alkotmányos kormányzat helyreállítása után az első teendő a romok eltakarítása volt. Amint a normális állami és társadalmi élet ismét helyreállt és a rendes kormányzati tevékenység megindult, a világháborúban katonai szolgálatot teljesített egyénekről való intézményes gondoskodás is kezdetét vette. Az akkori viszonyok azonban nem voltak alkalmasak ahhoz, hogy önálló törvényben történjék gondoskodás a hadviseltek jogos érdekeinek kielégítéséről. Minden olyan esetben, amikor erre alkalom kínálkozott, esetenként történt intézkedés a hadviseltek érdekében.
A világháború hadviseltjei édekében eddig tett intézkedések a következők:
A földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó rendelkezésekről szóló 1920:XXXVI. tc. 1. §-ának 3. bekezdése szerint a törvény célja, földhöz juttatni többek között azokat, akik a világháborúban arany vagy ezüst vitézségi érmet szereztek, továbbá a hadirokkantakat, hadiözvegyeket és hadiárvákat, valamint a „becsülettel szolgált katonákat”, 2. §-ának 1. pontja szerint földhöz juttatásra érdemesek a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák. Ugyanennek a §-nak utolsó bekezdése értelmében pedig a földhözjuttatásnál egyenlő feltételek mellett mindenekelőtt előnyben kell részesíteni az arany vagy ezüst vitézségi éremmel kitüntetetteket s általában azokat, akik hadiszolgálatuknak becsülettel eleget tettek.
A földreform törvény módosításáról szóló 1924:VII. tc. 2. §-ának 3. bekezdése értelmében a földhözjuttatásnál egyik alapvető irányadó szempont a „híven teljesített katonai szolgálat”.
Az állami italmérési jövedékről szóló 1921:IV. tc. 14. §-a első bekezdésének 4. pontja értelmében a hadirokkantakat, 12. pontja értelmében pedig azokat, akik 1918. november 1. előtt legalább félévig megszakítás nélkül a harctéren arcvonalbeli katonai szolgálatot teljesítettek, az italmérési engedély kiadása alkalmával a lehetőséghez képest elsőbbségben kell részesíteni.
A háborúban teljesített arcvonalszolgálat közvetett értékelését jelentette a hadiváltságról szóló 1921:XIII. törvénycikk, amely egy egyszeri váltsággal kívánta sujtani azokat, akik a világháború alatt nem teljesítettek arcvonalbeli szolgálatot. A váltságból eredő bevételt a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák segélyezésére kellett volna fordítani. Ezt a törvényt a nemzetgyűlési tárgyalások során eszközölt módosítások annyira bonyolulttá tették hogy annak végrehajtása legyőzhetetlen nehézségekbe ütközött. A törvény végrehajtása ezért elmaradt s azt a rokkantellátási adóról szóló 1925:XLVIII. törvénycikk hatályon kívül helyezte.
A katonatisztek, továbbá állami és más köztisztviselők gyermekeinek nevelő-intézeteiről szóló 1921:XLIV. tc. 6. §-a és a m. kir. honvédtisztképzésről szóló 1922:X. tc. 3. §-a értelmében a nevelőintézeti, illetőleg akadémiai államköltséges helyek betöltésénél elsőbbség illeti meg azokat a pályázókat, akiknek atyja a háborúban az ellenség előtt elesett, vagy harctéri sebesülés folytán, vagy a hadifáradalmak következtében halálozott el; akiknek atyja a harctéren vagy a katonai szolgálatban megrokkant és akiknek atyja legalább két évig a harcvonalban szolgált.
A m. kir. honvédségről szóló 1921:XLIX. törvénycikknek az 1922:III. tc. 17. §-ával módosított 38. §-a, a m. kir. állami rendőrség és a m. kir. csendőrség kiegészítéséről szóló 1922:VII. tc. 2. §-a, a m. kir. vámőrség (mai határőrség) és a m. kir. pénzügyőrség kiegészítéséről szóló 1922:VIII. tc. 3. §-a és a m. kir. folyamőrség kiegészítéséről szóló 1922:XIV. tc. 2. §-a az előzőleg katonai szolgálatban eltöltött időnek az illető szerveknél elvállalt új szolgálati kötelezettségbe való beszámítását bizonyos korlátok között megengedi.
Az ipartörvény módosításáról szóló 1922:XII. tc. 22. §-a felhatalmazza a kereskedelemügyi minisztert, hogy a törvényben megszabott szakképzettség megszerzése és igazolása tekintetében kivételes könnyítéseket állapítson meg a rokkantak, hadifoglyok és hadiözvegyek javára. A vonatkozó végrehajtási rendelkezéseket a 78,000/1923. számú kereskedelemügyi miniszteri rendelet 37-42. §-ai tartalmazzák. A törvény 28. §-a a katonai szolgálat alatt végzett szakbavágó munkának a segédi gyakorlati időbe való beszámítását írja elő. 30. §-ának 2. bekezdése az olyan iparoknál amelyek korábban nem voltak képesítéshez kötve, a kétévi gyakorlat igazolása alól felmenti azt, aki az ipar gyakorlását a háború alatt teljesített katonai szolgálat miatt hagyta abba. Végül 63. §-ának második bekezdése előírja a kéményseprőknél a háborús katonai szolgálatnak a szakgyakorlat tartamához való hozzászámítását, harmadik bekezdése pedig a hadirokkant kéményseprő segédeknek, a kéményseprő iparengedély kiadásánál előnyben részesítését.
A közszolgálatban álló tisztviselők létszámcsökkentéséről szóló 1923:XXXV. tc. 1. §-ának utolsó bekezdése kimondja, hogy hadirokkant, hadiözvegy vagy hadiárva tisztviselőt csak saját kérelmére lehet elbocsátani.
Az 1924:XIV. törvénycikk gondoskodik a világháború hősi halottai emlékének megünnepléséről.
A rokkantellátási adóról szóló 1925:LXVIII. tc. 2. §-a értelmében mentesek az adó alól az ellátás tartama alatt a pénzbeli ellátásban részesülő vagy végkielégített hadirokkantak hadiözvegyek és hadiárvák; 5. §-ának (5) bekezdése értelmében pedig a Károly csapatkeresztesek az adótételek felét fizetik.
A közigazgatás rendezéséről szóló 1929:XXX. tc. 4. §-ának harmadik bekezdése mind a vármegyei, mind a thj. városi törvényhatósági bizottságban a vitézi rend részére érdekképviseleti alapon tagságot biztosít.
A honvédség stb. kötelékében szolgálatot teljesített legénységi állományú egyéneknek a köz- és magánszolgálatban alkalmazásáról szóló 1931:III. tc. 20. §-a értelmében a vitézi rend tagjait, a hadviselteket és hadirokkantakat a közszolgálatban való alkalmazásnál elsőbbség illeti meg.
Az 1933:VII. törvénycikk a hadirokkantak és más hadigondozottak ellátásáról s különböző előnyökben részesítéséről gondoskodik.
A telepítésről és más földbirtokpolitikai intézkedésekről szóló 1936:XXVII. tc. 46. §-ának (1) bekezdése és 47. §-ának (2) bekezdése értelmében a vitézi rend tagjait, a hadirokkantakat, a hősi halottak és a hadigondozottak fiú-leszármazóit, az arany és ezüst vitézségi érem tulajdonosait, a tűzharcosokat és általában a háborúban vagy békében katonai szolgálatot teljesített egyéneket a telepítés során földhözjuttatásnál előnyben kell részesíteni.
Az 1919. évi 188,366. számú vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendelet a hadviselt tanárjelöltek tanulmányi veszteségeinek ellensúlyozása érdekében a katonai szolgálat teljesítése következtében veszített féléveknek a tanulmányi időbe való méltányos beszámítását biztosította és az ú. n. kommunizmus alatt letett vizsgák érvényesítését lehetővé tette.
Az 1,910/M. E.-1920. száHü kormányrendelet II. fejezetének 3. §-a a kereskedelmi és ipari vállalatokban alkalmazott tisztviselők és kereskedősegédek felmondási idejét, III. fejezetének 9. §-a pedig végkielégítése szempontjából a világháború alatt teljesített katonai szolgálat időtartamának figyelembevételét, IV. fejezete viszont a katonai szolgálatra való bevonulás előtt legalább egy éven át alkalmazásban állott ily alkalmazottaknak a szolgálatba való visszafogadását írta elő.
A 6,650/1920. M. E. számú, a földbirtokreformról szóló 1920:XXXVI. tc. 77. §-ával megerősített kormányrendelet a vitézi rend tagjainak vitézi telekhez juttatását s a vitézi telek különleges jogállását biztosítja.
Az 1922. évi 5,300/M. E. számú kormányrendelet, az 1922:VI. tc. 6. §-ában foglalt felhatalmazás alapján, nyugdíjba beszámítható átmeneti személyi pótlékot rendszeresített a világháború alatt általában legalább 12 havi arcvonalszolgálatot teljesített, legkésőbb 1918. évi október hó 31-éig kinevezett, illetőleg megválasztott, valamint az 1881. évi január 1-je előtt született és a világháborúban a hadrakelt seregnél legalább 3 éven át szolgált állami, államvasúti és vármegyei tisztviselők részére. Ezt a rendelkezést utóbb a 7,000/M. E.-1925. számú kormányrendelet 45. pontja (1) bekezdésének o) és p) betűje alatt foglalt rendelkezés váltotta fel, amely szerint a világháborúban legalább 12 havi arcvonalbeli szolgálatot teljesített állami és vármegyei tisztviselőket, gyakornokokat, kezelőket és altiszteket nyugdíjba be nem számítható hadipótlék illeti meg. Hasonló rendelkezések vannak az államvasúti, állami gépgyári, városi és községi tisztviselőkre, gyakornokokra, kezelőkre és altisztekre érvényben.
A bányatörvény alá eső üzemekben és az ezekkel kapcsolatos üzemekben foglalkozó munkásoknak és altiszteknek, valamint családtagjaiknak nyugbérbiztosítása tárgyában, az 1925. évi XXXIV. tc. 1. §-ában nyert felhatalmazás alapján kiadott 4,400/eln. 1926. számú népjóléti- és munkaügyi miniszteri rendelet 64. §-ának 6. pontja értelmében a nyugbér kiszámításánál alapul szolgáló időbe be kell számítani azt az időt, amelyet a biztosított az 1914. évi július hó 1. napját követőleg háborús katonai szolgálatban töltött. A rendelkezést kiegészíti a 6,100/1928. N. M. M. számú rendelet 16. §-a.
Az 1931:XXVI. tc. 2. és 4. §-ában és az 1932:VII. törvénycikkben kapott felhatalmazás alapján kiadott 9,660/1932. M. E. számú kormányrendelet a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák, valamint a Károly-csapatkeresztesek és a vitézségi éremtulajdonosok számára, amennyiben a terhükre kivetett földadó, házadó és általános kereseti adó együttes évi összege az 50, illetőleg 100 P-t nem haladja meg, adókedvezményt biztosít.
Az 50,000/1934. K. M. számú rendelettel az 1931:XXI. tc. 21. §-ában nyert felhatalmazás alapján kiadott közszállítási szabályzat 51. §-ának 3. pontja a vitézi rend tagjainak %-os előnyt biztosít, 6. pontja pedig olyan ajánlattevőknek, akiknél vitézek, hadviseltek és hadirokkantak nagyobb számban vannak alkalmazva egyenlő feltételek mellett előnyt nyujt. A hadirokkantak számára az 1933:VII. tc. 30. §-a biztosít előnyöket.
A földbirtokrendezés során földhöz és házhelyhez jutottak tartozásainak rendezése tárgyában kiadott 2,000/1937. M. E. számú kormányrendelet bevezető részének 1. pontja értelmében a földhöz, illetőleg házhelyhez juttatott hadirokkantak, hadiárvák, hadiözvegyek, valamint arany és ezüst vitézségi éremmel kitüntetettek a megváltási ár tekintetében biztosított általános mérséklésen felül még 25%-os mérséklésben részesülnek.
A hadirokkant-kérdésnek az 1933. évben törvényhozási úton történt rendezése a világháború alatt arcvonalszolgálatot teljesített harcosokat (frontharcosokat) különleges érdekeiknek érvényesítésére irányuló fokozott tevékenységre indította.
A mozgalom mindinkább erősbödött s bizonyos előjogoknak külön törvényben való biztosítását tűzte ki célul. Mint említettem, az alkotmányos kormányaink a világháborúban hazafias kötelességüket lelkes odaadással teljesített katonák szolgálatának értékelése és különleges érdekeik elismerése elől sohasem zárkóztak el, csupán külön törvény alkotását nem tartották ehhez szükségesnek. A viszonyok megváltozása következtében azonban most már célszerűnek látszik a világháborúban arcvonalszolgálatot teljesített katonák nagyértékű hazafias kötelességteljesítését bizonyos előjogoknak önálló törvényben való biztosítása útján elismerni és jutalmazni. Ez az oka annak, hogy most, 19 évvel a világháború befejezése után, ilyértelmű törvényjavaslat kerül a törvényhozás elé. Sajnálatos, hogy ez akkor történik, amikor a gazdasági viszonyok mostohasága következtében a gondoskodásnak aránylag szűk keretek közé kell szorulnia. Mindent megad azonban a törvényjavaslat, ami a jelenlegi viszonyok között megadható.
A törvényjavaslat benyujtása már önmagában is újabb erkölcsi elismerését kívánja szolgálni a világháborúban az arcvonalban szolgálatot teljesített katonák hazafias és önfeláldozó kötelességteljesítésének.
A törvényjavaslat szakít a közismert, de idegen hangzású frontharcos elnevezéssel és ahelyett a magyaros „tűzharcos” elnevezést vezeti be. Ez az elnevezés a Tudományos Akadémia hozzájárulásával választatott.
A törvényjavaslat mindenekelőtt a tűzharcos fogalmát határozza meg, szabályozza a tűzharcosok társadalmi és gazdasági szervezkedését és a tűzharcos elnevezésnek a gazdasági életben való használatát. Természetes, hogy a tűzharcos vagy azzal azonos értelmű elnevezés jogosulatlan használatát büntető szankcióval sujtja. Azután egyes erkölcsi és anyagi előnyöket biztosít a tűzharcosok számára. A legjelentékenyebb előnyök a következők: elsőbbség a közszolgálati alkalmazásnál és a közjegyzői és bírósági végrehajtói kinevezéseknél, egyes közszolgálati alkalmazásoknál fennálló felső korhatár felemelése, a háborús katonai szolgálati időnek a közszolgálati időhöz ellátási szempontból hozzászámítása, a hadipótlékra való igényjogosultság kiterjesztése, nagyobb magánvállalatoknál és földbirtokon való alkalmazás kötelezettsége, gyógyszertári jogosítványok adományozásánál elsőbbség, gyógyszerészi személyzetben alkalmazás kötelezettsége, a háborús katonai szolgálati időnek magánalkalmazottak nyugdíja szempontjából való beszámítása közszállításoknál elsőbbség, állami egyedárusági cikkek árusítási engedélye, egyéb hasznothajtó jogosítványok és korlátolt számú iparengedélyek, kiviteli és behozatali engedélyek adományozásánál elsőbbség, tandíjmentességnél elsőbbség, vasúti menetdíjkedvezményben részesíthetés.
A tűzharcosokra vonatkozó különleges rendelkezések eddig egy államban sincsenek önálló törvényben szabályozva. Egyes államok azonban egyes törvényekben - mint eddig nálunk is történt - igen messzemenő előnyöket biztosítanak a tűzharcosok számára. Ezenkívül a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák ellátását minden államban törvény biztosítja.
Olaszországban a közszolgálati állások fele a tűzharcosok számára van fenntartva, az alkalmazásnál a megkívánt legalacsonyabb képesítéssel bíró tűzharcos megelőzi a magasabb képesítéssel rendelkező más pályázót. Egyenlő képesítés esetén a tűzharcos előnyben részesül. Az alkalmaztatási korhatár a világháború harcosaival szemben 5 évvel felemeltetett. A közigazgatásnál ideiglenesen alkalmazott tűzharcosokat véglegesíteni kellett, mégpedig a kezelési szakon akkor is, ha az előírt képesítéssel nem rendelkeztek. Közszolgálati előléptetéseknél a háborús érdemeket, fizetésemelésnél pedig a háború alatt teljesített katonai szolgálat idejét figyelembe kell venni. A tűzharcosok a magánvállalkozás körében való alkalmazásnál is messzemenő elsőbbségben részesülnek. A világháború minden nem hivatásos olasz hadviseltjét az állam biztosította. A biztosítás összege legénységnél 500, altiszteknél 1000, tiszteknél 1500 líra; legalább egy éven át a tűzvonalban szolgált legénységnél és altiszteknél 1000, tiszteknél 5000 líra. A biztosítás szolgálatképtelenség és halál esetére és időre szól. A biztosítási összeg a biztosított életbenléte esetén 1948., illetőleg 1950. évben esedékes. A biztosítási összeg esedékes tekintet nélkül arra, hogy más címen nyugdíj megilleti-e az érdekeltet. A lakóházhoz juttatási művelet során a tűzharcosokat előnyben kell részesíteni. Az aranyéremmel kitüntetett tűzharcosokat szabadjegy illeti meg az államvasutakon. Ezenkívül a bőséges állami támogatást élvező tűzharcos érdekképviselet az önsegély révén igen messzemenő támogatásban részesíti a tűzharcosokat.
Angliában nincsenek a tűzharcosok részére törvényben biztosított előnyök. A tűzharcosok egy egységes társadalmi szervezetben, a Brit légióban tömörülnek, amelynek feladata a tűzharcosoknak társadalmi úton legmesszebbmenően való támogatása. Érdekes, hogy a szövetségi tagság csupán 7 napi arcvonalszolgálathoz van kötve.
Franciaországban 50-ik életévének betöltése után minden igazolt tűzharcos, minden egyéb nyugdíjtól független tűzharcos nyugdíjat kap. A nyugdíj összege 50-55 évig évi 500 frank, az 55. életév betöltése után évi 1200 frank. A tűzharcos minőséget, a mi Károly-csapatkeresztünkre való igényjogosultsághoz hasonlóan, az 1914. évi augusztus hó 2-ika és 1918. évi november hó 11-ike között teljesített 3 havi harctéri arcvonalbeli szolgálat állapítja meg. Sebesültekre és hadifoglyokra különleges rendelkezések állnak fenn. A tűzharcosok a mi Károly-csapatkeresztünkhöz hasonló emlékkereszttel is el vannak látva. Törvényi intézkedések biztosítják a hadirokkantak közszolgálatban alkalmazását, a háborús katonai szolgálat idejének a polgári szolgálati időhöz nyugdíj szempontjából való hozzászámítását és az előléptetés szempontjából való figyelembevételét, sőt az utóbbi szempontból a háborús katonai szolgálati idő felemelt számítása van biztosítva. A tűzharcosok súlyos betegség, a családjukban előforduló haláleset, vagy születés és munkanélküliség esetén segélyben részesülnek. Munkanélkülieket a rokkantak házában lehet elhelyezni. Előző hivatásukat folytatni nem tudó tűzharcosokat más hivatásra államköltségen átképeznek s új hivatásuk megkezdéséhez támogatásban részesítenek. Kölcsönre szoruló tűzharcos kézművesek, kereskedők, iparosok és földművesek 6000-10,000 frankig terjedhető foglalkozási kölcsönt kaphatnak. A tűzharcosok az olcsó lakáshoz juttatást célzó művelet folyamán elsőbbségben részesülnek és előnyösebb feltételek mellett kaphatnak építési kölcsönt. Ugyancsak előnyös mezőgazdasági kölcsönhöz juthatnak a tűzharcosok. A tűzharcosok ügyeit, a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák ügyeivel együtt egy országos hivatal intézi, amely megfelelő költségvetési fedezettel rendelkezik. E mellett számtalan egyesület foglalkozik a tűzharcosok társadalmi támogatásával, amelyek viszont egy egységes szövetségben tömörülnek.
Lengyelországban a tűzharcosok a tűzharcos szövetség révén önsegély útján messzemenő társadalmi támogatásban részesülnek.
Németországban a tűzharcosok érdekei szintén csak társadalmi úton nyernek kielégítést.
Ausztriában a tűzharcosok érdekképviselete (osztrák katonafront) most törekszik a tűzharcos törvény megalkotására. Törvénytervezete a mi most benyujtásra került törvényjavaslatunkban foglaltakhoz hasonló előnyök biztosítását célozza.
Jugoszláviában és Romániában a tűzharcosok részére általában nincsenek különleges előnyök biztosítva, csupán - mint közismert - a földbirtokreformok során részesültek a saját tűzharcosaik messzemenő előnyökben.
Csehszlovákai különleges viszonyai folytán csupán a cseh-szlovák legionisták és a cseh-szlovák hadseregben 1918. évi október hó 28-ika után katonai szolgálatot teljesített katonák számára biztosított messzemenő előnyöket. A közszolgálatban a szolgai és a felügyelői állások 50%-a legionáriusok számára van fenntartva, a kezelési és segédhivatali tisztviselői állások elnyerésénél pedig azok 75%-a erejéig a legionáriusok előnyben részesülnek. Vállalatokat és üzemeket jogosítványok engedélyezése alkalmával kötelezni kell a legionáriusok alkalmazására. A legionáriusok részére a közszolgálatban való alkalmazás egyes feltételei alól felmentést lehet adni és a szükséges képzettség utólagos igazolására kaphatnak engedélyt. A legionárius minőségben eltöltött idő a nyugdíj szempontjából háromszorosan számít. A cseh-szlovák légióban vagy 1918. évi október hó 28-ika után cseh-szlovák hadseregben szolgált tanítóknak a tanítói állásra való újabb alkalmazását, tanítói illetményeinek visszamenőleg való kifizetését különleges rendelkezések szabályozzák; az e szolgálat folyamán a tanítói szolgálatra alkalmatlanná vált tanítók szolgálati idejéhez, nyugdíjuk megállapításánál tíz évet hozzá kellett számítani. A legionáriusok és az 1918. évi október hó 28-ika után a cseh-szlovák hadseregben szolgált katonák a földreform folyamán elsősorban jutottak földhöz. A szibériai légiók tagjai számára az első képviselőházi választások alkalmával négy mandátum biztosíttatott.
Bulgáriában a tűzharcosok részére törvényben biztosított előnyök nincsenek, csak társadalmi érdekképviseletük van.
Törökországban a tűzharcosok részére semmiféle előny nincs biztosítva, azok társadalmilag sincsenek megszervezve.
Ha a tűzharcosok számára nálunk már biztosított és a jelen törvényjavaslatban tervbevett rendelkezések nem is érik el teljesen azokat az előnyöket, amelyeket nálunk lényegesen szerencsésebb helyzetben levő államok tűzharcosaik számára biztosítottak, mégsem maradnak azoktól nagyon messze el.
Az 1. § (1) bekezdése a tűzharcos fogalmát határozza meg. A tűzharcos minőséget a Károly-csapatkereszt igazolt birtokához köti. Ez a megoldás beható megfontolás eredménye. A Károly-csapatkereszt birtokában volt a tűzharcos minőségnek legmegbízhatóbb általános ismérve megtalálható. A Károly-csapatkeresztet az 1916. évben néhai Károly király Ő Felsége a világháború alatt az arcvonalban szolgálatot teljesített harcosok feldíszítésére alapította. Arra általában a fegyveres erő harcra kijelölt részénél teljesített 12 heti harctéri arcvonalbeli szolgálat nyujt igényt, feltéve, hogy az érdekelt ez alatt az idő alatt harcban részt is vett. A sebesülés következtében arcvonalszolgálatra alkalmatlanná vált egyénekre és a hadifogságba jutottakra különleges rendelkezések érvényesek. A Károly-csapatkereszt alapszabályai és az ahhoz kiadott végrehajtási határozványok az igényjogosultságot, annak igazolását és elismerését kimerítően szabályozzák. Joggal tekinthető ezért a Károly-csapatkereszt birtoka annak az ismérvnek, amely a tűzharcos minőség igazságos elbírálására kellő alapot nyujt.
A törvényjavaslat azonban csupán a törvény alkalmazása szempontjából köti a tűzharcos minőséget a Károly-csapatkereszt birtokához. Ennek a rendelkezésnek a frontharcos szövetségi tagság szempontjából is van jelentősége. A törvény életbelépése előtt alakult frontharcos szövetség tagjai sorába ugyanis alapszabályai értelmében felvehetők oly egyének is, akik nem birtokosai a Károly-csapatkeresztnek; nevezetesen: a kardos tiszti kitüntetések és a vitézségi érmek birtokosai, az arcvonalszolgálat közben hadifogságba esett egyének, feltéve, hogy a hadifogságba való jutás és ott tanusított magatartás szempontjából igazoltattak, a világháború sebesültjei, végül kivételesen a megszálló csapatokkal folytatott harcok és a nyugatmagyarországi harcok sebesültjei. Minthogy nem lenne méltányos a szövetségi életben eddig résztvett s esetleg tevékeny működést is kifejtett ezeket az egyéneket a szövetségből a törvény életbelépése után kizárni, a szövetség alapszabályai eme rendelkezéseinek megváltoztatása nem szükséges. Igaz ugyan, hogy így a szövetség tagjai két csoportra fognak oszlani, lesznek a jelen törvényjavaslatban megállapított előnyökre igénnyel bíró és azokra igénnyel nem bíró tagok, azonban ez az állapot gyakorlati szempontból véve semmiféle hátrányt nem jelent.
A § (2) bekezdése a tűzharcos elnevezésnek vagy ezzel azonos értelmű más megjelölésnek a gazdasági, társadalmi és általában a közéletben való használatának szabályozását, tekintettel a szabályozás sokirányúságára, rendeleti útnak tartja fenn.
A szabályozás azon az alapelven fog felépülni, hogy a tűzharcos elnevezést, vagy ezzel azonos értelmű más megjelölést csak az igazolt tűzharcosok, illetőleg csak azok vállalatai, egyesületei, intézményei stb. használhatják.
Természetes, hogy a tűzharcos elnevezés használatának új szabályozása következtében a törvény hatálybalépése előtt már használatban volt ily értelmű más elnevezések is felülvizsgálatra szorulnak.
A tűzharcos elnevezésnek vagy ezzel azonos értelmű más megjelölésnek politikai pártok által való használatát viszont a § (4) bekezdése kifejezetten megtiltja, mert elejét kell venni a tűzharcos gondolat politikai kihasználásának.
A tűzharcosok érdekét szolgálja a 2. §-ban foglalt az a rendelkezés, amely az erők szétforgácsolásának s az érdekképviseletek közötti súrlódások révén a tűzharcos érdekeket érhető hátrányoknak elkerülése céljából a tűzharcosok érdekképviseletének kizárólagos joggal egy társadalmi alakulatra való ruházását teszi lehetővé. Ezidőszerint egyedüli érdekképviseleti szervként az Országos Frontharcos Szövetség van elismerve.
Természetes, hogy a § minden feltételt megállapít abból a célból, hogy a kizárólagos joggal felruházott érdekképviseleti szerv hivatásának minden tekintetben meg is feleljen, működése kizárólag tagjainak érdekképviseletére szorítkozzék, viszont minden érdekeltnek minden jogos igényét ki is elégítse.
Ismételten előfordul, hogy egyes törvényeink és más jogszabályaink a vitézek, a hadirokkantak, a tűzharcosok, valamint a háborúban és a békében katonai szolgálatot teljesített egyének részére egyenlő előnyöket biztosítanak, a nélkül, hogy ezek egymás közötti elsőbbségi sorrendjét megállapítanák. Az igazságos és egyöntetű elbánás biztosítása érdekében szükségesnek látszik az érdekeltek elsőbbségi sorrendjének általános érvényű megállapítása. A törvényjavaslat a szociális szempontoknak (támogatásra reászorultság) és az érdemeknek igazságos összeegyeztetése mellett kívánja a sorrendet megállapítani. Ugyanilyen alapon állapítja meg az egyes csoportokba tartozók egymásközötti elsőbbségét is.
A tűzharcosoknak az önkormányzatok körében való messzebbmenő érvényesülését hivatott szolgálni ez az egyúttal erkölcsi megbecsülést is jelentő rendelkezés.
A 6. § (1) bekezdése a tűzharcosoknak a közszolgálatban és ahhoz közelálló más szolgálatban való elhelyezkedését kívánja előmozdítani. E célból a tűzharcosok számára a közszolgálatba, valamint az ahhoz közelálló más szolgálatba bármily minőségben való felvételre egyenlő feltételek mellett elsőbbséget biztosít. A §-nak ez a rendelkezése teljesen független az 1931:III. törvénycikktől, s csupán célszerűségi szempont, hogy a figyelembejövő hatóságok, testületek, intézetek, stb. részletes felsorolása helyett az 1931:III. tc. 5. §-ának második bekezdésére utal, ahol ezek kimerítően felvannak sorolva. Az előnyt a közszolgálati alkalmazáshoz ugyancsak közelálló közjegyzői és bírósági végrehajtói állásra is kiterjeszti.
A közszolgálatban való alkalmaztatás ezidőszerint általában nincs felső korhatárhoz kötve. Csupán az 1931:III. tc. 16. §-a állapít meg közvetve felső korhatárt, azáltal, hogy a közszolgálatban való alkalmaztatásra jogosító igazolvány érvényét a 45. életév betöltésével megszünteti. A m. kir. postánál való alkalmaztatás felső korhatára a jelenlegi gyakorlat szerint a nem főiskolai végzettséghez kötött tisztviselői állásoknál a 25., a főiskolai végzettséghez kötött állásoknál a 27., altiszti állásoknál a 37. életév betöltése, a m. kir. államvasutaknál és a kezelésükben levő vasutaknál való alkalmaztatás felső korhatára pedig a 35. életév betöltése. Miután a tűzharcosokat a polgári életben való elhelyezkedésben a katonai szolgálat teljesítése akadályozta, jogos követelmény, hogy az alkalmaztatási felső korhatár a tűzharcosokkal szemben felemeltessék. A felemelés mértékét joggal lehet a teljesített katonai szolgálat időtartamában megállapítani. Természetes hogy a jelentkezőnek magasabb kora dacára az elnyerni kívánt állásra testileg is teljesen alkalmasnak kell lennie. A § (1) bekezdése ezeket a rendelkezéseket is tartalmazza. A korhatár felemelésének határa a közlekedési vállalatok forgalmi személyzetéhez, s főként a vasutak vonatkísérő személyzetéhez való felvételeknél a gyakorlatban csak szűk keretek között fog érvényesülhetni, miután a tűzharcosok zöme, magasabb életkoránál fogva, már nem rendelkezhetik az ezeknek az igen terhes szolgálatoknak ellátásához szükséges teljes testi alkalmassággal.
A § (2)-(6) bekezdései az igazolványosok alkalmazásáról szóló 1931:III. törvénycikk rendelkezéseit módosítják. Ennek a törvénynek 6. §-a első bekezdése a figyelembejövő altiszti, valamint ezekkel egy tekintet alá eső állásoknak, továbbá az irodai és kezelési szakhoz tartozó tisztviselői állásoknak, végül az állami rendszerű kezelői (üzemi segédtiszti) állásoknak felerészét az igazolványosok részére tartotta fenn, 20. §-a pedig az igazolványosok részére fenntartott állásoknak igazolványosok által meg nem pályázott részére, valamint a figyelembejövő állásoknak fenn nem tartott másik felerészére a vitézi rend tagjai, a világháborúban arcvonalszolgálatot teljesített egyének és a hadirokkantak számára egyenlő feltételek mellett elsőbbséget biztosított. A törvény 5. §-ának utolsó bekezdése kivette a fenntartott állások közül a gyakornoki állásokat, továbbá a napidíjas (havidíjas) és napibéres (havibéres) alkalmazottakat. A törvény 20. §-ának gyakorlati alkalmazása körül nézeteltérések merültek fel.
A minisztertanács az 1935. évi június hó 21-én tartott ülésében az 1931:III. tc. 11. §-ára alapított általános hozzájárulása alapján azt a kiegyenlítő megoldást határozta el, hogy a figyelembe jövő állásoknak egyharmadát az 1931:III. törvénycikk szerinti igazolványosokkal, egyharmadát ezen törvénycikk 20. §-a szerint kedvezményezettekkel kell betölteni, egyharmada pedig betöltésre szabad rendelkezésre áll. Azonban ez a minisztertanácsi döntés sem hozott a kérdésben teljes megnyugvást, amiért is a kérdésnek törvényhozási úton való rendezése látszik szükségesnek. A törvényhozási rendezésre a legjobb alkalom a tűzharcos törvényjavaslatban kínálkozik, miután a kérdés a tűzharcosokat is érinti.
A törvényjavaslat a rendezésnél egyrészt, az említett minisztertanácsi döntés alapjára helyezkedve, az 1931:III. törvénycikk szerint figyelembejövő állások harmadolását írja elő, másrészt az igazolványosokra és a 20. § szerint kedvezményezettekre hátrányosabb arány kiegyenlítéséül, a fenntartott állások közé felveszi az eddig az 1931:III. tc. 5. §-ának utolsó bekezdése értelmében figyelmen kívül maradt irodakezelési szakhoz tartozó díjnoki (napidíjasi, havidíjasi) és kisegítő szolgai (napibéresi, havibéresi) és ezekkel egy tekintet alá eső alkalmazásokat is. Az irodakezelési szakhoz tartozó gyakornoki állások és a nem irodakezelési szakhoz tartozó díjnoki (napidíjasi, havidíjasi) alkalmazások viszont, különleges szolgálati érdekekből, továbbra is figyelmen kívül maradnak. A § (3) bekezdése értelmében a figyelembejövő irodakezelési szakhoz tartozó díjnoki (napidíjasi, havidíjasi) alkalmazások számát az illetékes miniszter, az önkormányzati testületekre vonatkozóan a belügyminiszter, a pénzügyminiszterrel és a honvédelmi miniszterrel egyetértően évről-évre állapítja meg s az ebből a számból megürülő alkalmazások kerülnek azután a § alaprendelkezése szerint harmadolás alá.
A törvényjavaslat tehát az 1931:III. tc. 20. §-át hatályon kívül helyezi, s abban biztosított elsőbbség helyett törvényes igényt biztosít a hadirokkantak, a vitézi rend tagjai és a tűzharcosok számára a figyelembejövő állások egyharmad részére, a § (5) bekezdése pedig kifejezetten mentesíti azokat az egyes állások elnyeréséhez a jogszabályok értelmében esetleg megkívánt előző polgári szolgálat igazolása alól. A törvényjavaslat tehát a kérdést minden érdeket kielégítően rendezi s azt végre teljesen nyugvópontra fogja juttatni.
Miután az új rendezés a szabadon betölthető állásokra a pályázat hirdetését feleslegessé teszi, s ugyancsak mellőzhetőnek látszik a pályázat hirdetése az illető szolgálati ágnál már tényleges szolgálatot teljesítő igényjogosultak kinevezése esetén is, a § (6) bekezdése ily értelemben rendelkezik. Tájékozódás céljából mégis előírja a honvédelmi miniszternek az állásoknak pályázat nélküli betöltéséről való értesítését.
Az 1912:LXV. tc. 17. §-ának negyedik bekezdése értelmében az egyébként beszámítható szolgálati időket, így a katonai szolgálati időt is, csak abban az esetben lehet a közszolgálati időhöz hozzászámítani, ha a két szolgálat közé eső megszakítás 30 napot meg nem halad. Ez a rendelkezés a tűzharcosokkal szemben felette méltánytalan, mert a világháború alatt teljesített tényleges katonai szolgálatuk időtartamának nyugellátás szempontjából való beszámítását a legtöbb esetben lehetetlenné teszi. A tűzharcosok ugyanis, figyelembevéve tanulmányaiknak katonai szolgálatuk következtében való megszakítását és az összeomlás folytán előállott viszonyokat is, csak kivételesen tudtak a katonai szolgálatból 30 napon belül közszolgálatba lépni. A javaslat a tűzharcosokra nézve a megszakítás időtartamát 30 napról egy évre emeli fel, azonban a katonai szolgálatnak csak az érdekelt kérelmére való beszámítását írja elő. Ez a rendezés ugyan szintén csak az érdekeltek egy része számára teszi lehetővé az előző katonai szolgálati időnek nyugellátás szempontjából való beszámítását, mégis a jelenlegi állapottal szemben igen nagy előhaladást jelent. Ennél a megoldásnál részint elvi, részint pénzügyi okokból tovább nem mehetünk. Kivételes méltánylást érdemlő esetekben azonban megvan a kegyelmi beszámítás lehetősége. A beszámítást azért kellett az érdekelt kérelméhez kötni, mert az érdekelt előhaladása érdekében esetleg a beszámítás mellőzése a kívánatos. A legmesszebbmenő méltányosság érvényesülését bizonyítja a törvényjavaslat eme rendelkezésének visszaható erővel felruházása.
Az 1922. évi 5,300/M. E. számú kormányrendelet, az 1922:VI. tc. 6. §-ában foglalt felhatalmazás alapján, a világháborúban általában 12 hónapon át arcvonalszolgálatot teljesített, legkésőbb 1918. évi október hó 31-ig kinevezett, illetőleg megválasztott, valamint az 1881. évi január hó 1-je előtt született és a világháború alatt a hadrakelt seregnél legalább három éven át szolgált állami, államvasúti és vármegyei tisztviselők részére a nyugdíjba is beszámítható átmeneti személyi pótlékot rendszeresített. Ennek az intézkedésnek az volt a célja, hogy az érdekelteket a katonai szolgálat teljesítése következtében polgári pályájukon netán ért hátrányokért részben kárpótolja. Ezt az átmeneti személyi pótlékot visszamenőleg 1919. évi január hó 1-jétől kezdve annyi éven át kapták az érdekeltek teljes összegben, ahány hadiév beszámítására volt igényük. Ennek az időnek elteltével annak összegét a beszámítható javadalmazás emelkedése esetén megfelelően csökkenteni kellett, illetőleg ha a beszámítható javadalmazás emelkedése az átmeneti személyi pótlék összegét elérte, az utóbbit teljesen be kellett szüntetni. Ezt a rendelkezést utóbb a 7,000/M. E.-1925. számú kormányrendelet 45. pontja (1) bekezdésének o) és p) betűi alatt foglalt rendelkezés váltotta fel, amelynek értelmében azokat az állami és vármegyei tisztviselőket, gyakornokokat, kezelőket és altiszteket, akik általában legalább 12 hónapot töltöttek el arcvonal szolgálatban, a nyugdíjba be nem számítható hadipótlék illeti meg. Havi összege tisztviselőknél 7 pengő 20 fillér, altiszteknél havi 3 pengő 60 fillér. Hasonló rendelkezések vannak Budapest székesfővárosra, a városokra, a községekre, a m. kir. államvasutakra és az állami vasgyárakra érvényben.
Ez a megoldás nem kielégítő, mert az általában 12 havi arcvonalbeli szolgálat megkívánása folytán a tűzharcosok jelentékeny részét kizárja a hadipótlék élvezetéből. Most, amikor a tűzharcosokra vonatkozó kérdéseket intézményesen rendezzük, ezt a rendelkezést is módosítani kell. A hadipótlékban minden közszolgálatban álló tűzharcost - ideértve a városi és községi üzemi, az államvasúti és állami vasgyári alkalmazottakat is - részesíteni kell. Ezért egyrészt a hadipótlékra való igényjogosultságot a 12 hónap helyett már 12 heti arcvonalszolgálat alapján biztosítani kell, másrészt hadipótlékban kell részesíteni az összes alkalmazottakat, tehát a jelenleg nem igényjogosult díjnokokat és kisegítő szolgákat, illetőleg ezekkel egyenlő elbírálás alá eső alkalmazottakat is. Ezenkívül megokolt, hogy a tűzharcosok a hadipótlék élvezetében a nyugdíjazott állapotban is meghagyassanak. A § ilyen értelemben rendezi a kérdést. A rendezésnek nincs visszaható ereje.
Ez a § a tűzharcosoknak a magánalkalmazásban és a mezőgazdaságban való elhelyezkedését hivatott előmozdítani. A számottevőbb ipari-, kereskedelmi- és közlekedési üzemekben és vállalatokban, valamint általában az 1000 holdat meghaladó nagybirtokon az alkalmazási helyek egytized részét a tűzharcosok számára tartja fenn. A rendelkezés tekintettel van arra a szociális szempontra, hogy más munkakeresők alkalmazását ne tegye lehetetlenné. A kötelezettség a munkaadóra semmiféle megterhelést nem jelent, mert megkívánja a tűzharcosnak az illető munkára való alkalmasságát. A rendelkezés az állam és az önkormányzat által fenntartott üzemekre és vállalatokra is kiterjed.
A § természetesen fenntartja a hadigondozottaknak a magánvállalatoknál és a mezőgazdaságban való alkalmazása tekintetében az 1933:VII. tc. 27. §-ának (3)-(5) bekezdéseiben megállapított rendelkezéseket.
Indokolt, hogy a hadirokkant, vitéz és tűzharcos gyógyszerészek a gyógyszertári jogosítványok adományozásánál is előnyben részesüljenek. Ezt az előnyt kívánja a § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés biztosítani. Bár a gyakorlatban a gyógyszertári jogosítványok adományozásánál a gyógyszerészi szolgálat időtartama is figyelembe vétetik, nincs oly jogszabály, mely ezt kifejezetten előírná, vagy bármely más igényt a gyógyszerészi szolgálat időtartamához kötne. Ezért bármennyire méltányos lenne is a világháború alatt teljesített tényleges katonai szolgálat és a hadifogság időtartamának a gyógyszerészi szolgálati idővel való egyenértékűségét is kimondani, miután az a gyógyszerészi szolgálat teljesítésében akadályozta az érdekelteket, ennek jelenleg nem áll fenn a lehetősége. A kérdés annakidején a gyógyszerészeti törvényjavaslatban fog szabályozás alá kerülni.
A hadirokkant, vitéz és tűzharcos gyógyszerészeknek a gyógyszertárak gyógyszerészi személyzete körében való elhelyezkedését is elő kell mozdítani. Ezt a célt szolgálja a § (2) bekezdése. A rendelkezés figyelemmel van a gyógyszertárak személyzeti viszonyaira. Az érdekeltek csekély számára való tekintettel elhelyezkedésük a tervezett rendelkezés mellett nem fog nehézségekkel járni.
Méltányos, hogy azoknak a tűzharcosoknak, akik katonai szolgálatra való bevonulásuk idején, mint magánalkalmazottak valamely vállalat, üzem vagy intézmény stb. szolgálatában álltak s alkalmazásuk alapján a vállalat stb. nyugdíjintézetének vagy nyugbérpénztárának tagjai voltak, a katonai szolgálati idejüknek a nyugdíj szempontjából való beszámítását biztosítsuk abban az esetben, ha a katonai szolgálatból való kilépésük után az illető vállalat stb. szolgálatába visszaléptek, mégpedig arra való tekintet nélkül, hogy katonai szolgálatuk alatt a nyugdíjintézeti vagy nyugbérpénztári járulékot fizették-e. Ezt írja elő a § (1) bekezdése. Természetes, hogy ily esetekben a járuléktartalékot (díjtartalékot) ki kell egészíteni. A javaslat a kiegészítés kötelezettségével a vállalatokat stb. terheli. Ez a rendelkezés a vállalatokra stb. kétségtelenül megterhelést jelent, de ezt a terhet közérdekből vállalniok kell. A javaslat a teher könnyítése érdekében lehetővé teszi, hogy az illetékes miniszter egyrészt a kiegészítésre halasztást engedélyezzen, másrészt, magát a nyugdíjintézeti járulék fizetésére kötelezettet is, legfeljebb a kiegészítés fele részéig hozzájárulásra kötelezze.
A § (2) bekezdése az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézet (Országos Gazdasági Munkáspénztár) tagjai számára biztosítja a világháborúban a katonai szolgálatban eltöltött időnek a nyugdíj szempontjából való beszámítását, mégpedig a nélkül, hogy a biztosítási díjak utánfizetését megkövetelné.
Bárha abból, hogy az 1928:XL. törvénycikken alapuló, az Országos Társadalombiztosító Intézet és a Magánalkalmazottak Biztosító Intézete által ellátott öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági kötelező biztosítás csak 1929. évi január hó 1-étől kezdődő hatállyal lépett életbe, természetszerűleg következik, hogy ez a rendelkezés a most említett biztosítás körében nem nyerhet alkalmazást, mert annál az 1929. évi január hó 1-je előtt eltöltött szolgálati idők egyáltalában nem jönnek figyelembe, mégis félreértések elkerülése érdekében célszerű ezt kifejezetten is kimondani. Az Országos Társadalombiztosító Intézet által ellátott bányanyugbérbiztosítást viszont azért kell kivonni a rendelkezés hatálya alól, mert a világháború alatt teljesített katonai szolgálatnak annak körében való figyelembevételét a volt népjóléti és munkaügyi miniszter által az 1925:XXXIV. tc. 1. §-ában nyert felhatalmazás alapján kiadott 4,400/eln. 1926. számú rendelet 64. §-ának 6. pontja és a 6,100/eln. 1928. N. M. M. számú rendelet 16. §-a már a legmesszebbmenően biztosítja.
Az 1933:VII. tc. 30. §-a a hadirokkantak részére, a közszállítási szabályzat 51. §-ának (3) bekezdése pedig a vitézi rend tagjai részére közszállításoknál előnyöket biztosít. A hadirokkantak és a vitézi rend tagjai eme előnyeinek fenntartása mellett méltányos a közszállításoknál a tűzharcosok részére is legalább azt az előnyt biztosítani, hogy egyenlő feltételek mellett ajánlatukat elsősorban kell figyelembe venni.
Megokolt, hogy a tűzharcosok megélhetésük könnyítése érdekében az állami egyedáruság alá eső cikkek árusításának engedélyezésénél (kizárólagos dohányárusítási és korlátlan italmérési engedélyek) valamint minden egyéb hatósági engedélytől függő jogosítvány adományozásánál előnyben részesüljenek. Ezért a § (1) bekezdése ily esetekre a tűzharcosok részére egyenlő feltételek mellett elsőbbséget biztosít. Természetes, hogy a hadigondozottak és a vitézi rend tagjai számára más jogszabályokban már biztosított előnyöket a rendelkezés nem kívánja érinteni.
Az ipari közigazgatás egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló 1936:VII. tc. 12. §-a értelmében egyes engedélyhez kötött iparok gyakorlására kiadható iparengedélyek száma korlátozható. Az ipartörvény módosításáról szóló 1922:XII. tc. 63. §-a pedig a kéményseprőiparra különleges rendelkezéseket állapít meg. Méltányos, hogy a kiadható iparengedélyek számának korlátozása esetén, valamint a kéményseprőiparban az iparengedély elnyerésénél a tűzharcosok előnyben részesüljenek. Ezt az előnyzést biztosítja a § (2) bekezdése, a nélkül, hogy a hadigondozottak számára az 1933:VII. tc. 30. §-ának (6)-(9) bekezdéseiben megállapított kivételes előnyöket, vagy az 1922:XII. tc. 63. §-ában foglalt rendelkezéseket egyébként módosítaná.
Végül a (3) bekezdés a tűzharcosoknak a behozatali és kiviteli engedélyek elnyerésénél előnyben részesítését biztosítja.
Az 1933:VII. tc. 28. §-a a hadiárvák és hadigyámoltak részére messzemenő tandíjmentességi kedvezményt állapít meg úgy a középiskolákra és középfokú iskolákra, mint a főiskolákra és egyetemekre kiterjedően. Méltányos, hogy a tűzharcosok gyermekeik taníttatásánál ugyancsak támogatásban részesüljenek. Ezt célozza a § rendelkezése, amikor a tűzharcosok általános „jó” tanulmányi eredménnyel tanulmányokat folytató gyermekei számára, a megállapított tandíjmentességi %-on belül, a tandíjmentességre egyenlő feltételek mellett elsőbbséget biztosít. Természetes, hogy a rendelkezés a hadiárvák és hadigyámoltak számára már biztosított kedvezményt nem érinti.
Bár a jelen törvényjavaslat a dolog természetéből kifolyólag elsősorban a világháború alatt nem hivatásos minőségben katonai szolgálatot teljesített tűzharcosoknak előnyökhöz juttatását célozza s a benne foglalt rendelkezések legnagyobb részének már a természete is kizárja azoknak a hivatásos állományba tartozó vagy tartozott katonai egyénekre való alkalmazását, mégis vannak a törvényjavaslatnak olyan rendelkezései is, amelyek a hivatásos állományba tartozó vagy tartozott katonai egyénekkel szemben is alkalmazást nyerhetnek, amennyiben azok a tűzharcosok közé tartoznak, nevezetesen a Károly-csapatkereszt igazolt tulajdonosai. Nem lenne sem megokolt, sem méltányos ezeknek a tűzharcosoknak a figyelembejövő kedvezményektől, pusztán hivatásos katonai minőségük miatt való elzárása. A kérdés kifejezett szabályozást igényel, mert ennek híján jogbizonytalanság állana fenn abban a tekintetben, hogy a törvény rendelkezései a hivatásos katonai állományba tartozó tűzharcosokra kiterjednek-e, illetőleg mennyiben terjednek ki. A szabályozásnál különbséget kellett tenni a tényleges szolgálatban álló és a nyugállományba tartozó hivatásos katonai egyének szempontjából, mert a törvényjavaslatnak több olyan rendelkezése is van, amely természeténél fogva csupán a nyugállományba tartozó hivatásos katonai egyénekkel szemben nyerhet alkalmazást. A § amíg a tényleges és nyugállományú hivatásos katonai egyénekre egyaránt kiterjeszti az 1. § (1) bekezdésének (tűzharcos minőség), az 5. §-nak (anyakönyvi bejegyzéseknél tűzharcos minőség feljegyzése) és a 14. §-nak tandíjmentességnél elsőbbség) rendelkezéseit, addig az 1. § (2) és (3) bekezdésében (a tűzharcos vagy ezzel azonos értelmű elnevezésnek polgári kereseti foglalkozással kapcsolatban való használata), a 4. §-ban (adó kétszeres számítása az önkormányzati legtöbb adófizetők névjegyzékének összeállításánál), a 12. §-ban (közszállításoknál elsőbbség) és a 13. §-ban (egyedárusági árusítási engedélyek, hatósági engedélytől függő jogosítványok és korlátolt számú iparengedélyek, behozatali és kiviteli engedélyek elnyerésénél elsőbbség) foglalt rendelkezéseket már csak a nyugállományba tartozó hivatásos katonai egyénekre terjeszti ki.
Természetes, hogy a rendelkezés a hivatásos katonai egyénekkel egyenlő elbánásban részesíti a katonailag szervezett fegyveres őrtestületeknek, a határőrségnek, csendőrségnek és folyamőrségnek tagjait is.
A § az 1. §-sal összefüggésben, a tűzharcos vagy ezzel azonos értelmű más elnevezés jogtalan használata esetére megfelelő büntető rendelkezést tartalmaz.
A § a tűzharcosoknak a magánvállalkozás és mezőgazdaság körében való alkalmazására a 9. §-ban megállapított kötelezettség teljesítésének kikényszerítésére teremt jogalapot. A kifogás alá eső magatartás természetére való tekintettel mellőzi annak büntetendő cselekménnyé minősítését és csupán az eset körülményeihez igazodó összegű bírsággal kívánja a törvény rendelkezésének érvényesülését biztosítani. A mulasztás katonai érdeket sértő természete indokolja a kiszabott bírságnak katonai célra a hadirokkantak segélyezésére fordítását.
