1938. évi VI. törvénycikk indokolása

az ügyvédi meghatalmazásról * 

Általános indokolás

A törvényjavaslat, amely szerint a bíróság vagy más hatóság előtti eljárásra szóló ügyvédi meghatalmazást erre a célra szolgáló bélyeges nyomtatványon kell kiállítani, kettős célt szolgál: egyfelől ki akarja küszöbölni a meghatalmazási illeték lerovásának esetleges elmulasztását, illetőleg az e miatt szükségessé váló leletezést, másfelől pedig lehetővé kívánja tenni a törvénykezés egyszerűsítéséről szóló 1930:XXXIV. tc. (Te.) 142. §-ának végrehajtását és ezzel az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet megerősítését.

A meghatalmazási illeték lerovásának biztosítása végett a javaslat lényegileg az egyes bírói eljárásokban a törvénykezési illetéknek átalányban lerovásáról szóló 1936:XXII. törvénycikkben már megvalósított és a gyakorlatban jól bevált rendszert terjeszti ki a meghatalmazási illetékre az ennek természetéből folyó indokolt eltérésekkel, amelyek lehetővé teszik, hogy a bélyeges nyomtatvány használatának mellőzése enyhébb következményeket vonjon maga után, mint az említett törvénycikkben meghatározott illetékátalány lerovásának elmulasztása. Ez az eltérés abban áll, hogy a megfelelően kiállított meghatalmazás hiánya nem feltétlen akadálya az eljárás megindításának vagy folytatásának, hanem csupán azzal a következménnyel jár, hogy ilyen esetben a meghatalmazást igazoltnak tekinteni nem lehet. Az ügyvédi meghatalmazás céljaira szolgáló bélyeges nyomtatvány használatának kötelezővé tétele így is alkalmas lesz arra, hogy a legfeljebb két pengőt kitevő meghatalmazási illeték minden külön intézkedés és költség nélkül befolyjék, a meghatalmazási illeték lerovásának hiánya miatt tehát, hivatalos lelet felvételére ne legyen szükség. Ez pedig nemcsak az illetékkezelés jelentékeny további egyszerűsítését fogja maga után vonni, hanem a felek szempontjából is előnyös lesz, mert ismét csökkenteni fogja azoknak az eseteknek a számát, amikor a fél a nem megfelelő összegben lerótt vagy leróni elmulasztott illeték hiánya miatt felemelt illetéket kénytelen fizetni.

A Te. 142. §-a az ügyvédek önadóztatása utján az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet részére kívánt bizonyos jövedelmi forrást nyitni, amikor akként rendelkezett, hogy minden ügyvédi meghatalmazáson a rendes okirati illetéken felül ügyvédi jóléti hozzájárulást is le kell róni, amelynek költsége magát a meghatalmazott ügyvédet terheli. Bár a törvény egyéb rendelkezései már évek óta hatályba léptek, ez a § a mai napig sincsen végrehajtva, aminek főként az az oka, hogy az erre vonatkozó tárgyalások során felmerült megoldások vagy elvi szempontból voltak aggályosak vagy gyakorlatilag nem biztosították volna kellőképpen az ügyvédi jóléti hozzájárulás lerovását. Az a megoldás ugyanis, amelyre a törvény szövege elsősorban utal, nevezetesen külön ügyvédi jóléti hozzájárulási bélyegek forgalomba bocsátása, aligha vezetett volna kielégítő eredményre, mert ezeknek a külön bélyegeknek az előállítása, kezelése, árusítása és elszámolása aránytalanul nagy költséggel járt volna, a hozzájárulás lerovása pedig - szankciók hiányában - egyáltalában nem lett volna biztosítva és így a várható anyagi eredmény sem állt volna arányban az előrelátható költségekkel. Az a szabályozás viszont, hogy az ügyvédi jóléti hozzájárulás - leróvás hiányában - leletezés alapján közadók módjára hajtassék be, nemcsak elvi szempontból esett volna súlyos kifogás alá, hanem gyakorlatilag is aránytalanul nagy költséget és terhet jelentett volna az állami adminiszttrációra. Ezzel szemben az ügyvédi meghatalmazás céljaira szolgáló bélyeges nyomtatvány használatának kötelezővé tétele ezt az évek óta függőben lévő kérdést is minden tekintetben kielégítő módon oldja meg és ezzel megkönnyíti, hogy a nehéz anyagi helyzetben lévő ügyvédség jóléti intézménye: a rendkívül fontos szociális hivatást betöltő Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet feladatának fokozott mértékben meg tudjon felelni.

A törvényjavaslatnak a fentiekben ismertetett kettős célját a bélyeges nyomtatvány használatának kötelezővé tétele helyett kétségtelenül el lehetett volna érni a meghatalmazási illetéket és az ügyvédi jóléti hozzájárulást is magában foglaló külön bélyeg rendszeresítésével és annak kimondásával, hogy az ilyen bélyeggel el nem látott ügyvédi meghatalmazást igazoltnak tekinteni nem lehet. Ez a szabályozás bizonyos gyakorlati előnyöket is jelentett volna ugyan, a javaslat azonban mégis a bélyeges nyomtatvány rendszeresítése mellett foglal állást, főként azért, mert ez a visszaélések ellen sokkal nagyobb védelmet nyujt és a bíróságok és hatóságok részére is megkönnyíti annak ellenőrzését, hogy a meghatalmazási illeték és az ügyvédi jóléti hozzájárulás le van-e róva, végül mert aggályos lenne annak kimondása, hogy a meghatalmazást akkor sem lehet igazoltnak tekinteni, ha a meghatalmazáson az ügyvédi jóléti hozzájárulást is magában foglaló külön bélyeg helyett a fél a meghatalmazási illetéket rendes okirati bélyeggel rótta le. A bélyeges nyomtatvány rendszeresítésének előnye ezenfelül a külön bélyeggel szemben az is, hogy az ügyvédi meghatalmazások teljesen azonosak lesznek, ami az iratkezelés szempontjából jelent bizonyos könnyebbséget, különösen, ha a felmerült terveknek megfelelően a meghatalmazás céljaira szolgáló bélyeges nyomtatványok színes papiroson vagy fehér papiroson, de színes szegélynyomással készülnek.

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

A javaslat 1. §-a szerint a bélyeges nyomtatvány használata csak a bíróság vagy más hatóság előtti eljárásra, az ügyfél által, ügyvéd részére adott meghatalmazás esetében kötelező, más meghatalmazásra tehát a javaslat rendelkezései nem terjednek ki és ezekre a jövőben is a jelenlegi jogszabályokat kell alkalmazni. Így pl. nem kötelező a bélyeges nyomtatvány használata akkor sem, ha az államkincstárt (az államvasutakat) vagy az önkormányzati testületeket vagy a közalapítványokat a törvény vagy más jogszabályszerint arra rendelt szerv, illetőleg annak - bár ügyvédi képesítésű - tisztviselője képviseli, aki - legalább is ebben a vonatkozásban - ügyvédnek nem tekinthető. Nem kötelező továbbá a bélyeges nyomtatvány használata akkor sem, ha az ügyvéd nem ebbeli minőségében, hanem pl. az 1911:I. tc. (Pp.) 95. §-a alapján mint közeli hozzátartozó vagy mint pertárs jár el, vagy ha az ügyvéd nem az ügyféltől kapott meghatalmazás alapján, hanem a meghatalmazott ügyvéd helyetteseként, vagy a törvény vagy hatósági intézkedés alapján jár el valakinek a képviseletében, pl. mint törvényes képviselő vagy mint a szegényjogos fél részére kirendelt pártfogó ügyvéd.

Az 1. § az egységes szabályozás érdekében a bélyeges nyomtatvány használatát kötelezővé teszi a közjegyzői okiratba foglalt meghatalmazásról kiállított hiteles kiadványoknál is ezzel, szemben azonban magát a közokiratot mentesíti a meghatalmazási illetékkötelezettség alól, ami ebben a vonatkozásban a meghatalmazási illeték csökkentését jelenti. A jelenlegi jogszabályok szerint ugyanis a közokiratba foglalt meghatalmazáson a szabályszerű meghatalmazási illetéket a hiteles kiadványon pedig az okirat második és többi példányaira irányadó illetéket kell leróni (illetéki díjjegyzék 65. tétel, 5,100/1931. M. E. sz. rendelet 3. §).

Szintén az egységes szabályozás érdekében teszi kötelezővé az 1. § a bélyeges nyomtatvány használatát a külföldön kiállított meghatalmazásoknál is, gyakorlati szempontokból azonban ilyenkor nem magát a meghatalmazást, hanem csak annak egyszerű másolatát, illetőleg hiteles magyar fordítását kell bélyeges nyomtatványon bemutatni, mert külföldön nem állhat mindenütt rendelkezésre a megfelelő bélyeges nyomtatvány és így az eredeti meghatalmazásnál a bélyeges nyomtatvány használatának megkövetelése méltánytalan volna.

Az 1. § első bekezdésének abban a rendelkezésében, amely a fennálló jogszabályok szerint járó illeték összegének megfelelő bélyeges nyomtatvány használatát teszi kötelezővé, az állandó összegű illeték mellett (5,100/1931. M. E. sz. rendelet 7. §-ának a) és c) pontja) a százalékos illeték legkisebb összegére (id. rendelet 7. §-ának b) pontja) is utalni kellett, mert különben a százalékos illeték alá eső meghatalmazásokra a bélyeges nyomtatvány használatának kötelezettsége nem terjedne ki. Az összegszerűség szempontjából azonban ennek a szövegezésnek nincsen jelentősége, mert a százalékos illeték legkisebb összege az állandó összegű illetéktételeknek megfelelően van megállapítva.

Az 1. § első bekezdésének meg nem felelő ügyvédi meghatalmazás - a § második bekezdése szerint - csupán azzal a következménnyel jár, hogy a bíróság vagy más hatóság előtt a meghatalmazást igazoltnak tekinteni nem lehet és ilyenkor az e tekintetben irányadó jogszabályok szerint (tehát pl. a Pp. 110. §-ának megfelelően) kell eljárni, amiből okszerűen következik az is, hogy a bélyeges nyomtatvány használatának elmulasztása nem érinti az egyébként érvényesen adott meghatalmazás magánjogi hatályát sem. De ha a bíróság vagy más hatóság a meghatalmazás igazolásának hiánya miatt az ilyenkor irányadó jogszabályok szerint jár el, akkor indokolatlan és méltánytalan volna a nem bélyeges nyomtatványon kiállított meghatalmazás illetékének esetleges hiánya miatt hivatalos leletet felvenni, ezt tehát a § utolsó mondata kizárja. Ez a szabály azonban természetesen nem terjed ki arra az esetre, ha a bíróság vagy más hatóság a törvény ellenére tévedésből esetleg mégis igazoltnak tekinti a nem bélyeges nyomtatványon kiállított meghatalmazást, mert a § szövegezése világosan kifejezésre juttatja, hogy hivatalos lelet felvételének csak akkor nincsen helye, ha a bíróság vagy más hatóság valóban alkalmazza a meghatalmazás igazolásának hiányában irányadó jogszabályokat.

Arra az esetre, ha a bíróság vagy más hatóság előtt folyamatban levő eljárás tárgya vagy annak értéke az eljárás folyamán megváltozik, a javaslat külön rendelkezéseket nem tartalmaz, mert e nélkül is kétségtelen, hogy ha ilyenkor a változás folytán a meghatalmazás újabb igazolására van szükség, akkor az új meghatalmazást szintén a megfelelő bélyeges nyomtatványon kell kiállítani és pedig tekintet nélkül a korábban már bemutatott meghatalmazásra. Ha azonban a meghatalmazás újabb igazolására a változás ellenére sincsen szükség, akkor egyedül az értékváltozás folytán sem a bélyeges nyomtatvány használatával már lerótt illeték visszatérítésének, sem pedig az esetleges illetéktöbblet külön lerovásának nincsen helye.

A 2. §-hoz

A jelenlegi, bár vitatható gyakorlat szerint a polgári peres eljárásban a szegényjogos fél által a szegénységi bizonyítvány kiadása után kiállított ügyvédi meghatalmazás is illetékmentes, holott ez a szabályozás méltányossági szempontból nem indokolt, jogpolitikai szempontból pedig egyenesen nem kívánatos.

Kétségtelen, hogy a törvény előtti egyenlőség elve megkívánja, hogy jogait mindenki szabadon érvényesíthesse és ennek biztosítása az államnak valóban egyik legfontosabb szociális feladata is. A szegény felek részére biztosított jogvédelem azonban helyes szabályozás mellett csak a szükségszabta határok között mozoghat és így teljesen kielégítő a Pp. 113. és 116. §-ának az a rendelkezése, amely biztosítja, hogy a szegény fél részére ügyének díjtalan vitelére ügyvédet rendeljenek ki, ha arra a kötelező ügyvédi képviselet miatt vagy a bíróság megítélése szerint egyéb okból szükség van. Ez a szabályozás ugyanis feltétlenül lehetővé teszi, hogy az ügyvédi képviseletre rászoruló olyan szegény fél is érvényesíthesse a jogait, aki az ügyvédi képviselettel járó költségeket fedezni nem tudja és ebből az okból nincs szükség arra, hogy a szegényjogos fél a legcsekélyebb áldozat nélkül is az általa választott ügyvédnek adhasson meghatalmazást.

Ez az oka annak, hogy a javaslat 2. §-a akként rendelkezik, hogy a bélyeges nyomtatvány használata akkor is kötelező, ha szegényjogos ügyfél állít ki az ügyvéd részére meghatalmazást. Ez a rendelkezés e mellett alkalmas lehet arra is, hogy legalább némileg korlátozza a teljesen alaptalan, de nagyösszegű szegényjogos perek megindítását, ami jogpolitikai szempontból nagyon is kívánatos volna. Ez a korlátozás ugyan csak abban áll, hogy a nem kirendelés, hanem meghatalmazás alapján eljáró ügyvédnek szintén bélyeges nyomtatványon kell a meghatalmazását igazolnia, aminek költsége természetesen a szegényjogos felet terheli, de a tapasztalat szerint már az ilyen csekély áldozattal járó kötelezettség is alkalmas arra, hogy visszatartsa a feleket az olyan nyilvánvalóan alaptalan perek megindításától, amelyeket éppen a per alaptalansága miatt kirendelt pártfogó ügyvéd útján megindítani nem lehet.

A bélyeges nyomtatvány használatának kötelezővé tétele külön jogszabály alapján nyugvó személyes illetékmentesség esetében összhangban van a jelenlegi gyakorlattal, amely szerint a meghatalmazási illetéket ilyenkor is le kell róni; az e tekintetben irányadó azt a szabályt pedig, hogy ebben az esetben a meghatalmazási illeték nem a személyes mentességet élvező ügyfelet, hanem a meghatalmazottat terheli, a 2. § rendelkezései természetesen nem érintik.

A 3. §-hoz

A Pp. 102. §-ának harmadik bekezdése szerint a jegyzékbe iktatott általános meghatalmazás az előtt a bíróság előtt, amelynél a jegyzéket vezetik, igazolásra nem szorul, a meghatalmazási illetéket azonban ilyenkor is minden egyes ügyben külön-külön le kell róni (1920:XXIV. tc. 32. §, 5,100/1931. M. E. sz. rendelet 44. §). Nem jelent ennélfogva változást az illetékteher szempontjából a javaslat 3. §-ában foglalt módosítás sem, amely szerint az egységes szabályozás érdekében bélyeges nyomtatványon kiállított jegyzék-kivonattal kell igazolnia az általános meghatalmazást az előtt a bíróság előtt is, amelynél a jegyzéket vezetik. Ez a módosítás egyébként a meghatalmazás igazolását, illetőleg ellenőrzését is meg fogja könnyíteni és ebből a szempontból is indokoltnak tekinthető.

A 4. §-hoz

A bélyeges nyomtatvány a 4. § szerint csak az állandó összegű meghatalmazási illeték és az ügyvédi jóléti hozzájárulás bélyegét foglalja magában, ennélfogva a meghatalmazásban a meghatalmazott részére kikötött díj vagy jutalom összegének megfelelő százalékos illetéket (1920:XXIV. tc. 7. §, 5,100/1931. M. E. sz. rendelet 7. §-ának b) pontja), helyesebben annak a bélyeges nyomtatványba foglalt illetéket meghaladó részét a meghatalmazáson külön le kell róni, mert az idevonatkozó illetékszabályokat a javaslat nem módosítja. Ügyvédi jóléti hozzájárulást azonban a százalékos illeték után külön leróni nem kell, mert a javaslat a Te. 142. §-ának módosításával az ügyvédi jóléti hozzájárulás összegét az állandó összegű meghatalmazási illeték egyötöd részében állapítja meg, tekintet nélkül arra, hogy a meghatalmazás után kell-e százalékos illetéket leróni vagy nem. Gyakorlati jelentősége azonban ennek alig van, mert amúgy is csak egészen kivételesen fordul elő az ügyvédi meghatalmazásban díj vagy jutalom kikötése.

Az ügyvédi jóléti hozzájárulás összegét a javaslat azért állapítja meg az állandó összegű meghatalmazási illeték egyötöd részében, hogy az ügyvédség számottevő megterhelése nélkül is megfelelő jövedelmet biztosítson az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet részére. Előnye ennek a megállapításnak az is, hogy ilyen módon az egy-egy meghatalmazásra eső jóléti hozzájárulás összege tízzel osztható kerek szám lesz (10, 20, 30, illetőleg 40 fillér), ami megkönnyíti a bélyeges nyomtatványok forgalombahozatalát és a befolyt jövedelem elszámolását.

Az a rendelkezés, hogy a nyomtatványt a rányomtatott bélyegek együttes összegének megfelelő áron kell forgalombahozni, bizonyos áldozatot jelent ugyan az államkincstárra, amely a nyomtatványok előállításának költségeit viseli, ez az anyagi áldozat azonban előreláthatólag megtérül azzal, hogy a nyomtatvány használatának kötelezővé tétele a meghatalmazási illeték lerovását minden egyes esetben minden külön intézkedés és költség nélkül biztosítja. Az ügyvédi jóléti hozzájárulás rendszeresítéséből az ügyvédségre háruló terhet viszont ez a szabályozás legalább részben enyhíti, mert mentesíti az ügyvédeket a meghatalmazás céljaira eddig használt nyomtatványok beszerzésének költsége alól.

A § egyéb rendelkezései az ügyvédi jóléti hozzájárulás elszámolását szabályozzák, illetőleg felhatalmazást adnak a pénzügyminiszternek arra, hogy a bélyeges nyomtatvány előállítását, forgalombahozatalát és kezelését, vagyis a nyomtatvány rendszeresítésével kapcsolatban felmerülő részletkérdéseket rendeleti úton szabályozhassa.

Az 5. §-hoz

A javaslat 1. §-ával, amely a bélyeges nyomtatvány használatát ügyvédi meghatalmazás esetére kötelezővé teszi, nem lenne összhangban a Pp. 101. §-a, amely szerint a személyesen megjelent fél szóval is alig adhat meghatalmazást. Ezt a §-t tehát legalább is akként kellene módosítani, hogy ügyvédi meghatalmazás esetében annak rendelkezései nem alkalmazhatók. Helyesebbnek látszott azonban e helyett az említett §-t teljes egészében hatályon kívül helyezni, mert annak fenntartása a nem ügyvéd részére szóló meghatalmazásokra korlátozottan ismét fokozta volna a jogszabályok bonyolultságát, amit pedig lehetőleg kerülni kell, viszont a szóbeli meghatalmazás megszüntetése a gyakorlatban nehézségeket nem okozhat, mert az írásbeli meghatalmazás kiállításának rendszerint nincsen akadálya.

Nem jelent változást és így nem lehet aggályos a Pp. 101. §-ának hatályon kívül helyezése az illetékkötelezettség szempontjából sem, mert a polgári bíróságok előtti eljárásban a szóval adott meghatalmazás után eddig is le kellett róni a szabályszerű illetéket (1914:XLIII. tc. 5. §-a, 49. §-ának első bekezdése). Ezzel szemben a bűnügyekben, valamint a községi bíróság (békebíró) előtti eljárásban a javaslat rendelkezései részben megváltoztatják a jelenlegi helyzetet, mert az a szabály, hogy az említett eljárásokban a szóval adott meghatalmazás után nem kell illetéket leróni (1914:XLIII. tc. 49. §-a második bekezdése), a javaslat rendelkezései folytán ügyvédi meghatalmazás esetében nem nyerhet alkalmazást.

A § második bekezdésébe foglalt átmeneti rendelkezés szerint a törvény alkalmazása szempontjából a meghatalmazás igazolásának időpontja, nem pedig a meghatalmazás kelte irányadó, mert ez utóbbi megoldás tág teret nyitna a visszaéléseknek. Azt, hogy a bélyeges nyomtatvány rendszeresítése a már folyamatban lévő ügyekben se okozhasson nehézségeket, megfelelően biztosítani lehet akként is, hogy a törvény hatálybalépésének napja már előzetesen közhírré tétessék. Erre pedig módot nyujt az utolsó bekezdés, amely egyébként azért utalja a törvény hatálybaléptetését rendeleti útra, mert előre nem lehet pontosan megállapítani, hogy a bélyeges nyomtatványok előállításához és forgalomba bocsátásához mennyi időre lesz szükség.


  Vissza az oldal tetejére