1938. évi XIII. törvénycikk indokolása

a gyakorlati irányú középiskoláról * 

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

A javaslat 1. §-a kiterjeszti a középiskola fogalmát. Az 1934:XI. törvénycikke szabályozott elméleti irányú gimnázium mellett középiskolának nyilvánítja a gyakorlati irányú líceumot és az ugyancsak gyakorlati irányú gazdasági középiskolát, illetőleg annak három faját, még pedig a mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi középiskolát. A gazdasági középiskolák egyes fajainak esetleges további tagozódását a gyakorlati életben felmerülő szükségletek fogják meghatározni. Így a mezőgazdasági középiskola tovább tagozódhatik kertészeti, háztartási irányban, az ipari középiskola pedig lehet többek között fémipari, faipari, vegyiipari, textilipari iskola.

A szakasz (2) bekezdésében foglalt rendelkezés meg akarja szüntetni minden olyan elnevezés használatát, amely az iskola fokozatát illetően félreértésre adhat okot, de kimondja azt is, hogy a líceum vagy a gazdasági középiskola egyes fajaira megállapított elnevezést csak olyan iskola használhatja, amely megfelel ebben a törvényben megállapított követelményeknek.

A 2. §-hoz

A középiskola fogalmának kiterjesztéséből következik, hogy az elméleti irányú középiskolára, a gimnáziumra vonatkozó rendelkezések egy része a gyakorlati irányú középiskolákra is alkalmazást nyerjen. Ez a szakasz éppen ezért állapítja meg azt, hogy az 1934:XI. tc. rendelkezései közül melyeket kell a líceumra és a gazdasági középiskolára értelemszerűen alkalmazni.

A 3. §-hoz

A szakasz részletesen meghatározza a líceum feladatát és megjelöli azt is, hogy a fiúk és leányok számára fenntartott líceum célkitűzése mennyiben különbözik egymástól.

A 4. §-hoz

A magyar iskolarendszer általában a fiúk és leányok elkülönített nevelését írja elő. Tekintettel azonban a fiúlíceum és leánylíceum célkitűzésének lényegesen eltérő voltára, itt kifejezésre kell juttatni azt is, hogy fiúk és leányok együttes oktatását még kivételesen sem lehet megengedni.

Az 5. §-hoz

A líceum szervesen illeszkedik iskolarendszerünkbe. A tanulók a gimnázium vagy polgári iskola negyedik osztályának elvégzése után kerülnek a líceumba, amelynek négy évfolyama párhuzamosan halad a gimnázium felső négy osztályával.

A leánylíceum azonban a leánynevelés különleges érdekeire figyelemmel nemcsak önállóan szervezhető meg, hanem a gimnáziummal kapcsolatban, mint nyolcosztályos nőnevelő-intézet is. Ebben az esetben az alsó tagozat négy évfolyama gimnáziumi jellegű, a felső tagozat négy évfolyama pedig líceumi jellegű. Az alsó négy osztály tanterve megegyezik a leánygimnáziuméval azzal a különbséggel, hogy a tanulók latin nyelv helyett egy második élő idegen nyelvet tanulhatnak. Minthogy a líceum egyik fontos célja a leányok elterelése az elméleti irányú életpályáktól, kívánatos, hogy a leánygimnáziumi tanulók tekintélyes része a líceumban folytassa tanulmányait. Ezért lehetővé kell tenni azt is, hogy a leánygimnázium felső tagozata vagy egészben, vagy legalább is párhuzamos osztályaiban líceummá alakuljon át.

A 6. §-hoz

Mint minden iskolában, a líceumban is a felelős vezető az igazgató, aki az 1935. évi VI. tc. 7. §-a értelmében iskolájára nézve egyszemélyben elsőfokú tanügyi hatóság is. A líceum nevelési célkitűzéséből folyik, hogy az igazgató csak a tanítóképző tanárok köréből kerülhet ki, mert csak így biztosítható a nevelés és oktatás munkájában a nevelési pályákra való előkészítés szakszerűsége. Másfelől csak az lehet a tanári tevékenység hozzáértő irányítója, aki maga is hosszabb ideig, de legalább tíz esztendeig tanított.

Ha a leánylíceum gimnáziummal kapcsolatban működik, a surlódások elkerülése végett közös igazgatásról kell gondoskodni. Ebben az esetben gimnáziumi igazgató is lehet a nyolcosztályos nőnevelő-intézet igazgatója. A végrehajtás során kell majd gondoskodni arról, hogy ilyen esetben a teljes szakszerűség megóvása érdekében az igazgató mellé - a líceumra kiterjedő működési körrel - tanítóképzőtanári képesítésű helyettes állíttassék.

A 7. §-hoz

Az iskola kifogástalan működésének elengedhetetlen feltétele az, hogy bizonyos számú rendszeresített állása és rendes tanára legyen. Ellenkező esetben a bizonytalan helyzetben lévő és folyton változó tanárok miatt a nevelés egysége és a tanítás folytonossága szenved kárt. Az (1) bekezdésben megállapított számok az alsó határt jelentik, biztosítva azt, hogy osztályonkint legalább egy-egy rendes tanár működjék minden intézetben. A többi részben helyettes, részben óraadó tanár lehet.

A líceum célkitűzéséből folyik, hogy csak tanítóképzőben tanításra jogosító tanári oklevéllel bíró tanárok taníthatnak. Másfelől a nyolcosztályos nőnevelő-intézetben éppen az alsó tagozat gimnáziumi jellege miatt nem lehet elzárkózni az elől, hogy középiskolai tanárok is taníthassanak. A szakasz utolsó bekezdése a rendes tanárrá kinevezés feltételeit állapítja meg.

A 8. §-hoz

A szakasz a líceumi igazgatók és tanárok, valamint a különleges gyakorlati ismereteket tanító és gyakorlatokat vezető szakoktatók kinevezésére, illetőleg alkalmazására jogosultak felsorolását tartalmazza, előírja a szolgálat megkezdése előtti eskü-, illetőleg fogadalomtételt, megállapítja a helyettes tanárok alkalmazásának minőségét, a helyettes tanárok jogviszonyait.

A 9. §-hoz

A szakasz a hit- és erkölcstan tanítására hivatott hitoktatókról és hittanárokról rendelkezik és megállapítja azt, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter milyen esetekben tagadhatja meg a bejelentett hitoktatók vagy hittanárok alkalmazásának tudomásul vételét.

A 10. §-hoz

A líceum igazgatóinak és tanárainak kötelező óraszáma megegyezik a középiskolákra nézve az 1934:XI. tc.-ben megállapított óraszámokkal. Az óraszám felső határának megállapítása a tanítás érdekeit szolgálja, amennyiben korlátozza az igazgató és tanárok erőinek túlságos igénybevételét.

A 11. §-hoz

Az iskolai nevelés és oktatás szempontjából nem kívánatos, hogy az igazgató vagy a tanár szétforgácsolja erejét és tehetségét azzal, hogy állandó mellékfoglalkozást vállal, de lehetnek is olyan mellékfoglalkozások, amelyeknek ellátása nem egyeztethető össze a tanári pártatlansággal vagy tekintéllyel. Másfelől azonban akadhatnak olyan elfoglaltságok, amelyeknek líceumi tanárral történő ellátása az iskola és a köz szempontjából is kívánatos. Ilyen esetekre való tekintettel a mellékfoglalkozások elvállalásának módozatait és feltételeit a vallás- és közoktatásügyi miniszter általánosságban és elvileg rendelettel szabályozza. E rendelet keretei között az egyes esetekre vonatkozó engedélyt egyházi hatóság alatt álló iskolában az egyházi hatóság, a többi iskolában pedig a tankerületi kir. főigazgató fogja megadni.

A 12. §-hoz

A nem állami iskolák színvonalának védelme érdekében biztosítani kell, hogy tanáraik javadalmazás és alkalmazás szempontjából az államiakkal azonos tekintet alá essenek. Ez alól a rendelkezés alól természetesen ki kell venni a más elbírálás alá eső és saját rendi iskolájukban működő szerzetes tanárokat.

A 13. §-hoz

Ez a szakasz az egyházi hatóság alá tartozó iskolák kivételével, valamennyi líceum igazgatóját és tanárait a vallás- és közoktatásügyi miniszter fegyelmi hatósága alá rendeli és ezzel biztosítja az egységes eljárást és azonos elbírálást. Nem érinti azonban a szakasz az egyházi hatóságoknak az 1935:VI. tc.-ben körvonalozott fegyelmi jogkörét.

A 14. §-hoz

Ez a szakasz a líceum igazgatója és tanára részére ugyanazt a büntetőjogi védelmet biztosítja, amelyet az 1934:XI. tc. a középiskolák igazgatóira és tanáraira nézve megállapít. Másfelől lehetőséget ad arra is, hogy amennyiben igazgató vagy tanár hivatali állásában visszaélést követne el, ez a cselekménye súlyosabb elbírálásban részesüljön.

A 15. §-hoz

Ez a szakasz az iskola célkitűzésének megfelelő tantárgyak csoportjait állapítja meg. Ezek részben a közműveltség elemeit közvetítik, részben pedig a nevelési hivatással kapcsolatos bevezető alapismereteket ölelik fel. A leánylíceum sajátos célkitűzésének megfelelően a tantárgyak sorában helyet kell biztosítani az egészségvédelmi és családi nevelési, valamint a háztartási ismereteknek is. Ezeknek besorolása a tantervbe azonban nem fog a leányokra nézve megterhelést jelenteni a fiúkkal szemben, mert a tárgyaknak egyrésze más tárgyak helyébe lép (pl. a háztartási ismeretek), másik része a többi tárgy óraszámának leszállításával nyer megfelelő megoldást. A tanterv megszerkesztése alkalmával különös gondot kell fordítani arra, hogy az ú. n. közműveltségi tárgyak anyaga az eltérő óraszámok ellenére is lényegében azonos tartalmi műveltséget adjon a fiúknak és leányoknak. Mindezek mellett lehetővé kell tenni a leányok részére, hogy a líceumban folytathassák a gimnázium alsó tagozatában már megkezdett második modern nyelv tanulását. Ez azonban szintén nem fog túlterhelést eredményezni, mert a második élő idegen nyelvet csak az önként vállalkozóknak kell tanulniok.

A 16. §-hoz

Miként az egyes tantárgyak óraszámát, úgy a tanítás célját és az országos tantervet is a vallás- és közoktatásügyi miniszter állapítja meg. A tantervnek igazodnia kell a leányok és fiúk eltérő szükségleteihez és különleges nevelési szempontjaihoz. De ezenkívül helyi viszonyok, esetleg sajátos követelmények szükségessé tehetik azt is, hogy egyes iskolák az országos tantervtől eltérő tanulmányi rend alapján tanítsanak.

A szakasz (4) bekezdése végül fenntartja az egyházi hatóságoknak az 1935:VI. tc. 8. §-ában biztosított azt a jogát, hogy a hatóságuk alatt álló iskolák tantervét bizonyos korlátozásokkal önmaguk állapíthatják meg.

A 17. §-hoz

A tanítás színvonala és egyöntetűsége a tanterven és a tanárok szakképzettségén felül a tankönyvek, segédkönyvek és egyéb tanítási eszközök jóságán is múlik, ezért ezeknek használatát is a miniszter engedélyétől kell függővé tenni. Az engedélyezés az eddig is bevált eljárás szerint fog történni az Országos Közoktatási Tanács Tankönyvi Bizottságának ügyrendje értelmében.

Az egyházi hatóságok törvényben biztosított jogkörét a (2) bekezdés e téren is fenntartja.

A 18. §-hoz

E szakasz értelmében a líceum szorgalmi ideje a többi középiskoláéhoz igazodik.

A 19. §-hoz

Ez a szakasz a líceumba felvehető tanulók előképzettségét és korhatárát szabja meg. A felvételt a gimnázium vagy polgári iskola négy osztályának elvégzéséhez köti. Minthogy azonban a falusi lakosság gyermekei sok esetben a népiskola hatodik osztályának elvégzése után folytatják tovább tanulmányaikat, ezek felvételének lehetővé tételére e szakasz a felvétel felső korhatárául a betöltött tizenhetedik évet jelöli meg. Ez az intézkedés másfelől azt a célt is szolgálja, hogy a gimnázium felsőbb osztályaiból esetleg kilépő tanulók is folytathassák tanulmányaikat a líceumban.

Az említett s méltánylást érdemlő okból kell a nőnevelő-intézet gimnáziumi tagozatának első osztályába való felvétel felső korhatárát a betöltött tizenharmadik életévben megállapítani. A tanulók létszámának korlátozása az oktatás eredményességének elengedhetetlen feltétele, mert túlsok tanuló esetében a tanítás nem lehet egyéni és elmélyedő.

A 20. §-hoz

A líceum sajátos célkitűzéséből és hivatásra nevelő jellegéből folyik, hogy az elméleti ismeretek elsajátításával azonos fontossága van bizonyos gyakorlati készségek, jártasságok elsajátításának is. Mivel az utóbbiakat könyvből vagy elméletileg megtanulni nem lehet, a magánúton való tanulás lehetőségét már eleve ki kell zárni. Bár ugyanebből az okból teljesen meg kellett volna tiltani a líceum magasabb évfolyamára más iskolafajból való átlépést is, bizonyos gyakorlati szempontok mégis a mellett szóltak, hogy a különbözeti vizsgálat letételével az ilyen átlépésre legyen mód és lehetőség. Tekintve azonban azt, hogy a líceum szerves alkotórésze a tanítóképzésnek, a népiskolai tanítóképzésről szóló javaslatban kívánok intézkedni abban a tekintetben, hogy a tanítóképző-akadémiára csak olyanokat lehessen felvenni, akik a líceumnak mind a négy évfolyamát tényleg elvégezték.

A 21. §-hoz

Ez a szakasz a tanuló fegyelmi felelősségének időtartamát állapítja meg és véget vet ebben a tekintetben gyakran tapasztalt jogbizonytalanságnak.

A 23. §-hoz

Ezek a szakaszok a tanulókkal szemben alkalmazható fegyelmi eljárásra vonatkozó rendelkezéseket ölelik fel és kimondják, hogy a főbb elveket a vallás- és közoktatásügyi miniszter állapítja meg, az egyes iskolák pedig kötelesek fegyelmi szabályaikat ezeknek alkalmazásával elkészíteni és bemutatni.

A 24. §-hoz

Minthogy a líceumi végzettség gyakorlati életpályákra vezet, évről-évre bizonyságot kell adni az illető évfolyam anyagának hiánytalan elvégzéséről. Ez minden év végén osztályvizsgálatok keretében történik.

A 25. §-hoz

A tanulók egységes elbírálásának biztosítására a miniszter rendelettel szabályozza az osztályozás módozatait. Minthogy a mindennapi életben különös jelentősége van az egyén rendszeretetének, a líceumban a tanulók ebből a szempontból is elbírálás alá esnek.

A szakasz második bekezdése megállapítja, hogy a tanulók líceumi bizonyítványt kapnak, mivel azonban a nyolcosztályos nőnevelő-intézet alsó tagozata gimnáziumi jellegű, ki kell mondani azt is, hogy ennek tanulói nem líceumi, hanem gimnáziumi bizonyítványt kapnak.

A 26. §-hoz

Minthogy a líceum gyakorlati irányából kifolyólag nem szelektálhatja tanulóit az elméleti irányú gimnáziummal azonos mértékben, a tanulók továbbhaladása szempontjából alacsonyabb mértéket kell megállapítani, mint a gimnáziumban. Ezért ez a szakasz a két tantárgyból elégtelen osztályzatot kapott tanulónak biztosítja a javítóvizsgálat letételének lehetőségét.

A 28. §-hoz

Ez a két szakasz a négy évfolyam elvégzését követő érettségi vizsgálatot szabályozza. A vallás- és közoktatásügyi miniszter az érettségi vizsgálati utasításban állapítja meg a vizsgálat anyagát, lefolyásának rendjét és az elbírálás módját.

A 29. §-hoz

A líceum középiskolai jellegéből folyik, hogy mindazokra az állásokra és tisztségekre képesít, melyek elnyeréséhez az 1883:I. tc. értelmében középiskolai érettségi bizonyítvány szükséges. Megállapítja továbbá a szakasz azt is, hogy líceumi érettségi bizonyítvány birtokában milyen felső tanulmányokat lehet végezni.

A 30. §-hoz

A 26. szakasz indokolásánál említett okokból az érettségi vizsgálaton két tárgyból is tehet a jelölt javítóvizsgálatot. A gimnáziumra vonatkozó rendelkezésektől eltérően ugyanebből az okból nem szorítja meg a szakasz a vizsgálat megismétlésének lehetőségét sem.

A 31. §-hoz

Ez a szakasz fenntartja az egyházi hatóságoknak az 1935:VI. tc.-ben lefektetett azt a jogát, hogy a hatóságuk alá tartozó iskolák érettségi vizsgálataira elnököt küldenek ki. Az összes többi iskola érettségi vizsgálataira a miniszter küld elnököt.

Az állami felügyelet gyakorlására a vallás- és közoktatásügyi miniszter az egyházi hatóság alá tartozó iskolák érettségi vizsgálataira kormányképviselőt küld ki. A kormányképviselő jogköre ugyanaz, mint az 1934:XI. tc. értelmében az egyházi hatóság alatt álló gimnázium érettségi vizsgálataira kiküldött kormányképviselőé.

A 32. §-hoz

Ez a szakasz jelöli meg a gazdasági középiskolának az általános indokolásban már ismertetett feladatát. Megállapítja, hogy a gazdasági középiskola három egyformán fontos célt szolgál. Valláserkölcsi alapon álló nemzeti nevelést ad, közvetíti a gyakorlati irányú műveltség elemeit és nyujtja a szükséges szakismereteket. Mindezek alapján az iskola olyan lelki tartalomhoz juttatja tanulóit, amelynek birtokában az iskola végzett tanulója nemcsak a gyakorlat életpályákon remélhet elhelyezkedést, hanem esetleg felsőbb szaktanulmányokat is végezhet.

A 33. §-hoz

A magyar iskolarendszer általában a fiúk és leányok elkülönített nevelését írja elő s ezért kell ezt a rendelkezést a gazdasági középiskolákra is alkalmazni. Minthogy azonban a fiúk és leányok részére külön gazdasági középiskola felállítása éppen a felszerelés tekintetében állított követelmények miatt nem minden városban (községben) remélhető, lehetővé kell tenni, hogy olyan helyeken, ahol leányok számára gazdasági középiskola nem létesült, a leányok bizonyos arányszámig a fiúiskolát látogathassák. Ezt a lehetőséget a javaslat elsősorban az ipari irányú iskolákra kívánja biztosítani, mert a kereskedelmi középiskolákban ez a szükséglet kevésbbé jelentkezik, a mezőgazdasági iskolákban pedig a fiúk és leányok együttes tanítása - az oktatás természete miatt - egyáltalában nem kívánatos. A végrehajtás során gondoskodás fog történni a fiúiskolába járó leánytanulók megfelelő felügyeletéről és a lelkivilágukhoz mért nevelésről, úgy mint az 1934:XI. tc. hasonló rendelkezésével kapcsolatban a középiskolában ez máris megtörtént.

A 34. §-hoz

A gazdasági középiskola évfolyam tekintetében is szorosan igazodik iskolarendszerünk egész felépítéséhez. A tanulók a gimnázium vagy polgári iskola negyedik osztályának elvégzése után kerülnek a gazdasági középiskolába, amelynek négy évfolyama párhuzamosan halad a gimnázium felső négy osztályával. Éppen ezért a gazdasági középiskola nemcsak önállóan szervezhető meg, hanem a gimnáziummal kapcsolatban is. Minthogy az új iskolafaj szervezésének egyik fontos célja az ifjúságnak gyakorlati életpályákra való terelése, kívánatos, hogy a gimnáziumi tanulók egy része a gazdasági középiskolákban folytassa tanulmányait. Ezért lehetővé kell tenni azt is, hogy a gimnázium felső tagozata vagy egészében, vagy legalább is párhuzamos osztályaiban gazdasági középiskolává alakuljon át.

A 35. §-hoz

Ebben a szakaszban foglalt rendelkezések indokolására is vonatkoznak a 7. §-nál elmondottak.

A 36. §-hoz

Az iskola kifogástalan működésének elengedhetetlen feltétele a gazdasági középiskolánál is az, hogy bizonyos számú rendszeresített állása és rendes tanára legyen. Ellenkező esetben a bizonytalan helyzetben levő és folyton változó tanárok miatt a nevelés egysége és a tanítás folytonossága szenved kárt. Az (1) bekezdésben megállapított számok az alsó határt jelentik, biztosítva azt, hogy osztályonkint legalább egy-egy rendes tanár működjék minden intézetben. A többi részben helyettes, részben óraadó tanár lehet.

Az intézmény középiskolai jellegéből folyik, hogy csak gazdasági szaktanári vagy gimnáziumban tanításra jogosító tanári oklevéllel bíró tanárok taníthatnak. Az előbbiek a szaktárgyak tanítását, az utóbbiak az ú. n. közismereti tárgyak tanítását látják el. A szakasz (4) bekezdése a rendes tanárrá kinevezés feltételeit állapítja meg.

A gazdasági középiskolában több olyan gyakorlati tárgy is lehet (kertészet, kézimunka, háztartás, ipari gyakorlatok stb.), amelyek tanítására a tanárképzés eddigi keretei között megfelelő tanárokról nem történt gondoskodás. Az (5) bekezdés felhatalmazást ad a vallás- és közoktatásügyi miniszternek, hogy ebben a vonatkozásban a szakképesítést az érdekelt miniszterrel egyetértésben állapítja meg.

A 37. §-hoz

Az iskolai nevelés és oktatás szempontjából általánosságban nem kívánatos, hogy az igazgató vagy a tanár szétforgácsolja erejét és tehetségét azzal, hogy állandó mellékfoglalkozást vállal. Másfelől éppen a gazdasági középiskola gyakorlati szakjellege hozza magával, hogy egyes kivételes esetekben lehetővé kell tenni a tanároknak a gyakorlati élettel való közelebbi kapcsolatát. Ilyen esetekre való tekintettel mondja ki a szakasz, hogy a mellékfoglalkozások elvállalásának módozatait és feltételeit a vallás- és közoktatásügyi miniszter általánosságban és elvi tekintetben rendelettel szabályozza. E rendelet keretei között az egyes esetekre vonatkozó engedélyt - úgy mint a többi középiskolánál - egyházi hatóság alatt álló iskolában az egyházi hatóság, a többi iskolában pedig a tanker. kir. főigazgató fogja megadni.

A 38. §-hoz

Ez a szakasz állapítja meg az iskola célkitűzésének megfelelő tantárgyak csoportjait. Tekintettel az iskola gyakorlati jellegére, amely szükségessé teszi a tudomány és az élet körülményeihez való gyors és hiánytalan alkalmazkodást, nem lehet e tantárgyakat részletesebben felsorolni, sem pontosabban meghatározni. A hit- és erkölcstanon és a nemzeti nevelést célzó tárgyakon kívül a gyakorlati irányú műveltség közvetítésére szolgáló tárgyakat valamennyi iskolában egyaránt tanítani kell. A kereskedelmi középiskolában ezenfelül lehetővé kell tenni a második élő idegen nyelv tanulását is. Ezzel szemben valamennyi iskolafajra nézve a végrehajtás során külön-külön kell majd megállapítani azokat a szaktárgyakat és gyakorlatokat, amelyek az ifjúság szakirányú oktatását és ennek korszerű színvonalát biztosítják. A rendes tantárgyakat, ezeknek óraszámát a vallás- és közoktatásügyi miniszter fogja megállapítani, a dolog természetéből folyóan mindenkor az érdekelt szakminiszterekkel egyetértően.

Az ipari életben gyakori jelenség, hogy felnőtt iparosok későbbi korban eszmélnek az iskolai végzettség fontosságára. Nemzeti és társadalmi érdek, hogy ezek részére lehetővé tegyük az iskola elvégzését. Minthogy azonban nevelési szempontok szólnak az ellen, hogy a felnőttek serdülőkkel együtt végezzenek iskolai tanulmányokat, a felnőttek részére külön osztályok nyitásáról kell gondoskodni. A felnőttek szellemi alkatához mért eltérő tanulmányi rend engedélyezése elől már lélektani szempontból sem lehet kitérni.

A 39. §-hoz

Miként az egyes tantárgyak óraszámát, úgy a tanítás célját és az egész tantervet is a vallás- és közoktatásügyi miniszter az érdekelt miniszterrel egyetértésben állapítja meg. A tanterv igazodik a leányok és fiúk eltérő szükségleteihez és különleges nevelési szempontjaihoz. De ezenkívül helyi viszonyok, esetleg sajátos szakirányú követelmények szükségessé tehetik azt is, hogy egyes iskolák az országos tantervtől eltérő tanulmányi rend alapján tanítsanak. A (3) bekezdés ezt helyi tanterv alakjában teszi lehetővé. Az egyházi hatóság alatt álló gazdasági középiskolák tantervének megállapítására vonatkozólag a szakasz ugyan úgy intézkedik ahogyan a 16. §.

A 40. §-hoz

A tanítás egysége és színvonala a tanterven és a tanárok szakképesítésén felül a tankönyvek, segédkönyvek és egyéb tanítási eszközök jóságán is múlik, ezért ezeknek használatát is a miniszter engedélyétől kell függővé tenni. Az engedélyezésre nézve az eddig már bevált eljárás fog érvényesülni az Országos Közoktatási Tanács Tankönyvi Bizottságának ügyrendje értelmében, mégis azzal az eltéréssel, hogy a gazdasági és gyakorlati szakismeretek tanításához szükséges tankönyvek, segédkönyvek és egyéb tanítási eszközök engedélyezésére vonatkozó eljárás az érdekelt miniszterrel egyetértően fog megállapíttatni.

Az egyházi hatóságok törvényben biztosított jogkörét a (2) bekezdés e téren is fenntartja.

A 41. §-hoz

E szakasz értelmében a gazdasági középiskola szorgalmi ideje a többi középiskoláéhoz igazodik.

Az iskolák szakirányából folyóan azonban szükség lehet olyan gyakorlatokra is, amelyek a fent megállapított szorgalmi idő keretében, akár a természeti adottságok következtében, akár a megfelelő idő hiánya miatt nem végezhetők el. Ezeknek a gyakorlatoknak a szorgalmi időn kívül való tartására is módot és lehetőséget ad a szakasz (2) bekezdése.

A 42. §-hoz

Ez a szakasz a gazdasági középiskolákba felvehető tanulók előképzettségét és korhatárát szabja meg. A felvételt a gimnázium vagy polgári iskola négy osztályának elvégzéséhez köti. Minthogy azonban a falusi lakosság gyermekei sok esetben a népiskola hatodik osztályának elvégzése után folytatják további tanulmányaikat, ezek felvételének lehetővé tételére a szakasz a gimnáziumtól eltérően két évvel magasabb korhatárt engedélyez. Ez az intézkedés másfelől azt a célt is szolgálja, hogy a gimnázium felsőbb osztályaiból kilépő tanulók is folytathassák tanulmányaikat a gazdasági középiskolában.

Ez a szakasz ad lehetőséget a 38. § indokolásánál már említett okokból az ipari középiskoláknál felnőttek számára külön osztály, esetleg osztályok nyitására. Rendelkezést tartalmaz a szakasz abban a tekintetben is, hogy a felnőttek számára nyitott ipariskolai osztályokba csak 18 évesnél idősebbek vehetők fel.

A tanulók létszámának központi korlátozása az oktatás gyakorlatiasságának elengedhetetlen feltétele, mert túlsok tanuló esetében a tanítás nem lehet egyéni és elmélyedő.

A 43. §-hoz

A gazdasági középiskola gyakorlati élethivatásra nevelő jellegéből folyik, hogy az elméleti ismeretek elsajátításával azonos fontossága van bizonyos gyakorlati készségek, jártasságok elsajátításának is. Mindezek azonban nem szerezhetők meg könyvből, pusztán emlézés útján. Ezért kell a magánúton való tanulás lehetőségét eleve kizárni. Ugyanez a körülmény indokolja azt is, hogy más középiskolából vagy a gazdasági középiskola egyik fajából a másik iskolafaj magasabb évfolyamára még különbözeti vizsgálattal sem lehet átlépni, mert a tanulónak nem volna alkalmas az illető iskolafaj természetéből folyó sajátos gyakorlati jártasság megszerzésére. Nem vonatkozik azonban ez a rendelkezés a hasonló irányú középfokú gazdasági szakiskolából vagy szaktanfolyamból való átlépésre. Az ilyen átlépés módozatainak megállapítására a vallás- és közoktatásügyi miniszter az érdekelt miniszterrel együtt hívatott.

A 44. §-hoz

A szakasz (2) bekezdése azt állapítja meg, hogy a tanulók az általuk látogatott gazdasági középiskola fajának megfelelően mezőgazdasági vagy ipari vagy kereskedelmi középiskolai bizonyítványt kapnak.

A 45. §-hoz

Minthogy a gazdasági középiskola gyakorlati irányából kifolyólag nem szelektálhatja tanulóit az elméleti irányú gimnáziummal azonos mértékben és másfelől itt a tantárgyak száma nagyobb, mint a gimnáziumban, a tanulók továbbhaladása szempontjából alacsonyabb mértéket kell megállapítani, mint a gimnáziumban. Ezért ez a szakasz a két tárgyból elégtelen osztályzatot kapott tanulóinak is biztosítja a javítóvizsgálatra való jelentkezést. Ezzel szemben a sajátos szakirányú gyakorlatok terén tanúsított eredménytelenség vagy hanyagság esetén a tanuló csak akkor léphet magasabb évfolyamba, ha az osztály ismétlése során sikerült ezekben a gyakorlatokban megfelelő készséget szereznie.

A 46. §-hoz

Ez a szakasz a négy évfolyam elvégzését követő érettségi vizsgálatot szabályozza és az iskola szakirányú jellegét azzal is kidomborítja, hogy az írásbeli és szóbeli mellett gyakorlati vizsgálatot is rendszeresít.

A szakszerűség biztosítását célozza a (2) bekezdésnek az az intézkedése, hogy a vizsgálat anyagának megállapításába az érdekelt szakminisztereknek is beleszólásuk van.

A 47. §-hoz

A gazdasági középiskola középiskolai jellegéből következik, hogy érettség bizonyítványa mindazokra az állásokra és tisztségekre képesítsen, amelyek elnyeréséhez az 1883:I. tc. vagy más jogszabály értelmében középiskolai érettségi bizonyítvány szükséges. Megjelöli továbbá a szakasz azt is, hogy a gazdasági középiskola érettségi bizonyítványának birtokában általánosságban milyen felső tanulmányokat lehet végezni. Azt viszont, hogy a gazdasági középiskola különböző fajainak érettségi bizonyítványával milyen szakfőiskolákon lehet tanulmányokat folytatni, a vallás- és közoktatásügyi miniszter az érdekelt miniszterrel egyetértően fogja megállapítani.

A 48. §-hoz

Ennek a szakasznak rendelkezései azonosak a 30. §-nak a líceumi érettségi vizsgálat eredménytelenségéhez fűzött rendelkezéseivel.

A 49. §-hoz

A szakasz (1) és (2) bekezdésében foglalt rendelkezések azonosak a 31. §-nak rendelkezéseivel. A (3) és (4) bekezdés lehetőséget nyujt arra, hogy az érettségi vizsgálatokra az érdekelt miniszter társelnököt, illetőleg miniszteri biztost küldhessen ki. A társelnök és a miniszteri biztos jogkörét az érdekelt miniszterrel egyetértően a vallás- és közoktatásügyi miniszter az érettségi vizsgálati utasításokban fogja szabályozni.

Az 50. §-hoz

Tekintettel arra, hogy a líceumra vonatkozó rendelkezések között igen sok olyan van, amely a gazdasági középiskolára is irányadó, a közös rendelkezések részletes megismétlése helyett ez a szakasz felsorolja mindazokat a líceumra vonatkozó rendelkezéseket, amelyeket értelemszerűen a gazdasági középiskolára is alkalmazni kell.

Az 51. §-hoz

Ez a szakasz egyes iskolafenntartók által követett régi gyakorlatot kívánja tiszteletben tartani akkor, amikor bizonyos körülmények között és feltétel mellett lehetővé teszi azt, hogy a líceum elnevezést gimnáziumra továbbra is alkalmazhassák.

Az 52. §-hoz

A jelenleg fennálló tanító- és tanítóképző intézeteknek az 1938/39. tanévvel kezdődően be kell szüntetniök első évfolyamaikat és ugyanez történik fokozatosan évről-évre a többi osztállyal, míg az 1942/43. iskolai év végével a jelenlegi tanító- és tanítónőképző intézetek mind az öt évfolyamukban teljesen meg nem szűnnek. A megszűnő intézetek azonban kivétel nélkül mind átalakulhatnak líceummá. Az átalakulás ugyancsak az 1938/39. tanévben az első osztály megnyitásával kezdődik és évről-évre fokozatosan halad, míg mind a négy évfolyam teljesen ki nem épül.

Az 53. §-hoz

A szakasz a líceummá átalakuló tanító(nő)képző intézetek igazgatóinak és tanárainak további alkalmazása tekintetében rendelkezik és a szerzett jogokat egészen addig a határig tiszteletben tartja, amíg azt a líceum felvirágoztatásához fűződő iskolapolitikai érdekek megengedik.

Az 54. §-hoz

A középfokú szakoktatás jelenleg fennálló intézményeinek egy részére sajátos feladataik betöltésére a jövőben is szükség lesz. Ezért az ebbe a kategóriába tartozó iskolák közül nem valamennyi fog gazdasági középiskolává átalakulni. Hogy a helyi viszonyok és tárgyi adottságok tekintetbevételével melyik iskola és milyen módozatok mellett alakul át, azt a vallás- és közoktatásügyi miniszter az érdekelt miniszterek bevonásával állapítja meg.

Az 55. §-hoz

A középfokú szakiskolákban jelenleg működő igazgatók és tanárok a gazdasági középiskolában továbbra is taníthatnak, tekintet nélkül arra, megvan-e ebben a javaslatban megkívánt képesítésük. Fokozatos kicserélésük a törvény intézkedéseinek értelmében az állások megüresedésével kapcsolatban történik. Az igazgatókra vonatkozó rendelkezéseket 1949. évig átmeneti megoldással kell áthidalni, mert csak a jelzett időpontban fognak rendelkezésre állani olyan gazdasági szaktanárok, akik az 1934:X. tc. értelmében szerezték képesítésüket.

Az 56. §-hoz

A mezőgazdasági és ipari középiskolák gyakorlati oktatásának eredményeképpen termelt cikkek értékesítése elengedhetetlen feltétele annak, hogy az iskolák tangazdaságaiban és műhelyeiben életszerű munka lehessen. Ellenkező esetben ugyanis a termelés csak a bemutatást célzó mennyiségek, illetőleg egyes mintadarabok előállítására irányulhatna. A termények és áruk értékesítése nem jelenthet a helyi kereskedelem és ipar számára számbajöhető versenyt, mert nem üzleti célú tömegtermelésről van szó és az értékesítés nem történhetik a napi áron alul. A befolyt összegeknek természetesen az iskolai gazdaság, illetőleg műhely nélkülözhetetlen forgótőkéjét kell gyarapítaniok.

Az ipar és kereskedelem jogos érdekeinek legmesszebbmenő megvédéséről egyébként az érdekelt miniszterrel egyetértően a végrehajtás során is gondoskodni kívánok.

Az 57. §-hoz

A falusi gyermekek jórésze a népiskola hatodik osztályának elvégzése után jelentkezik felvételre a középiskola első osztályába. Ezért különösen a falusi lakosság érdekében elkerülhetetlennek látszik az 1934:XI. tc. annak a rendelkezésének megváltoztatása, amely az első osztályba felvehető tanulók felső korhatárát a betöltött tizenkettedik évben szabja meg. A szakasz ezt a felső korhatárt egy évvel, a betöltött tizenharmadik életévre emeli fel.

Az 58. §-hoz

A szakasz kifejezetten fenntartja a törvény értelmében jelenleg az iparügyi miniszter részére biztosított azt a jogot, hogy rendelettel állapítja meg többek között azokat az ipari szakiskolákat, amelyeknek sikeres elvégzése a képesítéshez kötött iparok gyakorlása szempontjából bizonyos előnyöket biztosít, csupán azt kívánja, hogy ezt a jogot az ipari középiskolák tekintetében a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértően kell gyakorolni.

Az 59. §-hoz

Minden félreértés elkerülése céljából megállapítja a szakasz, hogy a törvény az 1921:XLIV. tc.-vel létesített reáliskolák középiskolai jellegét nem érinti.

A 60. §-hoz

A szakasz a hatálybalépés időpontjának megállapítását és a törvény végrehajtását a vallás- és közoktatásügyi miniszterre bízza.


  Vissza az oldal tetejére