1938. évi XX. törvénycikk indokolása

a honvédelem és a közgazdaság fejlesztéséről, egyes népjóléti beruházásokról s ezek költségeinek fedezéséről * 

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

Az 1. § a munkaterv célkitűzéseit és annak kereteit határozza meg. A célkitűzések között első helyen áll honvédségünk fejlesztése. Ez azonban belekapcsolódik a programm gazdasági célkitűzéseibe, mert a vele kapcsolatos kiadások javarészt újabb munkaalkalmakat is nyujtanak.

Mezőgazdasági és ipari terményeink, illetőleg termékeink megfelelő értékesítése, az idegenforgalom emelése és a kereskedelmi élet erősítése szükségessé teszi a közeledési hálózatnak (utaknak, vasútnak, hajózásnak) fejlesztését és tökéletesítését. Ezen a téren nagy jelentősége van az állami úthálózat továbbfejlesztésének, de rendkívül fontos a bekötőutak kiépítése, hogy ezáltal a főforgalmi vonalaktól távoleső falvakat és tanyákat elszigeteltségükből kiemeljük.

Vasúti forgalmunk fejlesztése és versenyképességének biztosítása szükségessé teszi egyes új vonalak építését, a vasúti mozdony- és kocsipark kiegészítését, továbbá az államvasutak berendezésének és felszerelésének korszerű felfrissítését. A közlekedési hálózat kiépítéséhez tartozik még a hajózásnak fejlesztése és felszerelése, hogy terményeink és termékeink külföldi értékesítését a viziút igénybevételével is fokozzuk.

A fejlődő gazdasági élet a posta, távíró és távbeszélőhálózat tökéletesítését is megkívánja.

Közvetlenül a falusi lakosság helyzetének javítását fogják hathatósan előmozdítani a mezőgazdasági terményértékesítésre, a telepítés folyamatának meggyorsítására szolgáló összegek, az öntözéses gazdálkodás lehetővé tételére vonatkozó nagyszabású programm tervszerű végrehajtása, a különböző vízügyi beruházások, elemi iskolák és gazdasági népiskolák építése, a mezőgazdasági és kertészeti szakoktatás céljait szolgáló intézmények létesítése és felszerelése, a falusi népesség egészségügyi helyzetének javítására szolgáló kiadások, az egészségvédelmi szervezet folytatólagos kiépítése és az egészséges ivóvízszerzésre folyamatban levő munkatervnek gyorsabb ütemben való megvalósítása.

Gazdasági helyzetünk megerősítését szolgálják azok az összegek is, amelyek hazánk természeti kincseinek fokozottabb felkutatására, az ezen a téren elért eredmények hasznosítására és továbbfejlesztésére és egyes nyersanyagok felhasználásának előmozdítására vétettek számításba.

Ebbe a programmba kapcsolódik végül a mezőgazdasági hitelek nyujtásának elősegítése és a védettség intézményének kellő körültekintéssel, fokozatosan történő lebontása, amire szintén megfelelő összeget szándékozunk fordítani.

A 2. §-hoz

Amint azt az 1. § indokolásában említettem, a beruházási munkaterv költségeit részben állami kölcsönökből, részben pedig egy egyszeri vagyonadó jellegű beruházási hozzájárulásból fedezi. Az az összeg, amely kölcsönökből biztosítandó, mintegy 400 millió pengő.

A 3. §-hoz

A javaslat szerint a beruházási hozzájárulás általában az 50,000 P értéket meghaladó vagyonokat, valamint a társulati adó alá eső vállalatokat terheli és pedig ez utóbbiakat saját tőkéjük összegére való tekintet nélkül. A hozzájárulást azok a vállalatok is fizetni kötelesek, amelyek valamely jogszabály alapján a társulati adó alól ideiglenesen mentesek.

A fizetési kötelezettség alól mentes az állam, törvényhatóságok és községek (városok), valamint az ezek által kezelt alapok és alapítványok vagyona, továbbá a törvény alapján működő nyugdíj- és más társadalombiztosítási intézmények, valamint az elismert és el nem ismert vállalati nyugdíjpénztárak vagyona. A vagyonadó alá nem tartozó egyéb jogi személyek, intézmények és vagyonközösségek megterhelése azonban, az ország létérdekét jelentő nagy feladatok megoldására való tekintettel szükséges és indokolt.

A 4. §-hoz

A hozzájárulás alá tartozó vagyon értékének megállapításával kapcsolatban a beépített ingatlanok értékét függetleníteni kell a vagyonadó alapjául szolgáló értékektől. A javaslatban foglalt értékelési mód a nyersbérjövedelem (haszonérték) mellett figyelembe veszi a házbirtokra nehezedő közterheket is.

Az 5. §-hoz

A társulati adó alá eső vállalatok által fizetendő beruházási hozzájárulás alapjának megállapításánál a vállalat 1938. évi január hó 1. napja előtt zárult utolsó üzleti évének mérlegében kimutatott saját tőke a kiindulási pont.

A beruházási hozzájárulás alapjának megállapításánál azonban egymagában nem lehet a saját tőkére támaszkodni, mert ez aránytalanságokat idézne elő azokban az esetekben, amidőn a vállalat jövedelmezősége a saját tőkéhez viszonyítva nagyobb, vagy kisebb. Éppen ezért a saját tőke - a tényleges jövedelmezőségnek megfelelően - bizonyos korrektívumokra szorul, amelynek mértékét az szabja meg, hogy a vállalat, mint vagyonösszesség, az általa elért haszon szempontjából mit ér.

A 6. §-hoz

A 6. § a beruházási hozzájárulás terhét a 2. pontjában említett kötelezettekkel szemben egységes kulcsok szerint állapítja meg.

A 7. §-hoz

Ez a § módot kíván nyujtani ahhoz, hogy az érdekelteknek nagyobb csoportja a reájuk eső hozzájárulás globálisan megállapított összegét a körébe tartozó érdekeltek között maga oszthassa fel és fizesse be, ha erre önként vállalkozik.

A 8. §-hoz

A 8. § a hozzájárulás kivetését - a rendelkezésekre tekintettel - függetleníti a vagyonadó fizetésére kötelezett személyek által a vagyonadóra, a társulati adó alá eső vállalatok által pedig a társulati adóra vonatkozólag beadott bevallásoktól.

Abból a célból, hogy a fizetésre kötelezettek számára a minden vagyonra kiterjedő hű bevallás megtételét megkönnyítse, a multra vonatkozólag széleskörű büntetlenséget biztosít olyképpen, hogy a bevallott vagyontöbblet alapján csupán az 1938. évi vagyonadó helyesbítésének van helye, azonban a fizetésre kötelezettel szemben a multra vonatkozólag a pótlólagos adóelőírást, valamint a büntető eljárás megindítását kizárja. Ugyanígy a bevallott devizákra is amnesztiát biztosít arra az esetre, ha a hozzájárulás megállapítása céljából tett bevalláson kívül eleget tesz a Magyar Nemzeti Bankkal szemben is fennálló bejelentési és rendelkezésre bocsátási kötelezettségének.

A hozzájárulás kivetése céljából bevallott vagyontárgyak értékelésének realitása érdekében az állam részére azt a jogot biztosítja, hogy a bevallott vagyontárgyakat az állam a bevallott értékben megválthatja abban az esetben, ha az értékelés jogszabályellenesen, alacsonyan történt.

A 9. §-hoz

A beruházási hozzájárulás helyes kivetéséhez fűződő érdekekre való tekintettel a hozzájárulás kivetésével az elsőfokú adóhatóságok helyett a pénzügyigazgatóságokat bízza meg.

A 12. §-hoz

A 10., 11. és 12. §-ok a beruházási hozzájárulás kivetése ellen beérkezett jogorvoslatok tárgyalására úgy másodfokon, mint végső fokon külön jogorvoslati szerveket létesít. Ezek a döntőbizottságok részben kinevezett tagokból, részben a fizetésre kötelezettek érdekképviseletei által közvetlenül kiküldött tagokból állanak. A bizottságok részére mindazokat a jogokat biztosítani kívánom, amelyek a közadók kezelésére vonatkozó törvényes rendelkezések szerint az adófelszólamlási bizottságokat megilletik.

A kivetések ellen irányuló végső jogorvoslatok elbírálásánál a kivetés mielőbbi teljes befejezéséhez fűződő nagyfontosságú érdekekre való tekintettel, mellőzi a közigazgatási bíróság előtti eljárást. Köztudomású ugyanis az, hogy a bíróság munkával rendkívüli mértékben túl van terhelve. Ebből az okból vált szükségessé a bírói létszám felemelése is. A beruházási hozzájárulás kivetésének alapja továbbá a tiszta vagyon, illetőleg a vállalati korrigált saját tőke összege lévén, az ennek megállapítása során felmerülő viták majdnem kizárólag tény- és nem jogkérdések. Ezeknek eldöntésére alkalmasabbak a fizetésre kötelezettek köréből összeállított szakbizottságok.

A 13. §-hoz

A kivetett összegek befizetése folyó évi október 1-től számított öt éven át negyedévi részletekben teljesítendő. Tíz év alatt teljesítik azonban fizetési kötelezettségüket azok, akik a vagyonváltságot annakidején természetben lerótták. Azok pedig, akiknek évközben rendszeresen visszatérő jövedelmük nincsen, fizetési kötelezettségüknek félévi, vagy évi részletekben tehetnek eleget.

A 14. §-hoz

A 14. § annak, aki a beruházási hozzájárulás egy vagy több negyedévi részletét előre befizeti, az előre befizetett negyedévi részletek után legfeljebb évi 6%-os kamattérítést engedélyez.

A 15. §-hoz

Ez a § az egyetemleges fizetési kötelezettséget szabályozza arra az esetre, ha az ingatlan haszonélvezettel van terhelve, vagy több személy vagyonát együtt kell számításba venni.

A 16. §-hoz

A 16. § azt a földbirtokost, akinek 5000 koronát meghaladó kataszteri tiszta jövedelmű mezőgazdasági ingatlana van, vagy ha ingatlanának kataszteri tiszta jövedelme az 5000 koronát nem is haladja meg, de a beruházási hozzájárulás esedékessé vált négy negyedévi részletével hátralékban van, telepítésre alkalmas ingatlan átadására kötelezheti. A tartozásnak ingatlannal való kiegyenlítésére, valamint a hitelezők fedezetének biztosítására általában azok a szabályok az irányadók, amelyek az 1936:XXVII. tc.-ben vannak megállapítva.

A 17. §-hoz

A kivetett hozzájárulás behajtását kívánja biztosítani a javaslatban foglalt az az intézkedés, amely szerint az ingatlan vagyonon alapuló hozzájárulás az ingatlant az 1938. évi február hó 28. napjának megfelelő ranghellyel bekebelezés nélkül is terheli és a jogi kötöttség alatt álló vagyon állagából is behajtható.

A 18. §-hoz

A 18. § a kivetett hozzájárulással kapcsolatban gondoskodik arról, hogy a fizetésre kötelezettek által befizetett összegek ne veszélyeztessék az általános kereseti adó, a társulati adó, valamint a jövedelemadó eredményeit.

A 20. §-hoz

A 19. és 20. §-ok szigorú rendszabályokkal torolják meg azokat a cselekményeket, amelyek a hozzájárulás helyes kivetésének megakadályozására, vagy annak megrövidítésére irányulnak.

A 21. §-hoz

Tekintettel arra, hogy a beruházási programm végrehajtása több évet vesz igénybe, a kiadásoknak és a bevételeknek az állami költségvetés egyéb tételei között történő előirányzása pedig az áttekinthetőség rovására menne, szükségesnek látszik a beruházási programmal kapcsolatos kiadásoknak és e kiadások fedezésére szolgáló bevételeknek az állami költségvetés egyéb tételeitől elkülönítve, egy erre a célra létesítendő külön alapban való kezelése. Az erre vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza a 21. §, amely az alapban való kezelés elrendelése mellett kimondja, hogy az állam (állami alapok) pénztári készleteiből átmenetileg visszafizetett rövidlejáratú tartozások keretében felvett újabb rövidlejáratú kölcsönök nem lesznek az alapban kezelendők, mert ezek önérthetőleg az állam (állami alapok) pénzkészletének helyreállítására lesznek fordítandók.


  Vissza az oldal tetejére