Törvényeinknek és alkotmányos gyakorlatunknak megfelelően a költségvetés kiadásait és bevételeit felölelő felhatalmazási (appropriációs) törvényjavaslat terjesztendő elő. Ennek a kötelezettségnek tesz eleget a jelen törvényjavaslat, melynek 1. §-a a kiadásokat, 2. §-a pedig a bevételeket tartalmazza rovatonkint, címenkint és fejezetenkint.
Az 1. és 2. §-ban foglaltak az 1938. évi április hó 8-án előterjesztett részletes költségvetési előirányzatnak felelnek meg, azok tehát ezúttal külön indokolást nem igényelnek.
E szakasz (1) bekezdése az állandóan követett gyakorlatnak megfelelően a kiadások és bevételek végösszegét és mérlegét tünteti fel.
E szakasz (2) bekezdése szerint a költségvetés többletét a pénztári készletek gyarapítására kell fordítani. Ez a rendelkezés is megfelel az állandóan követett gyakorlatnak, mert a törvényhozás a kezelési feleslegeket - hacsak nem jelölt meg kifejezetten valamely más célt - a multban is mindig a pénztári készletek gyarapítására rendelte fordítani.
Az e szakaszban foglaltak a tulajdonképpeni felhatalmazásra vagy megajánlásra (appropriációra) vonatkoznak és indokolást nem igényelnek, mert a bevételek megajánlása természetes következménye az előző szakaszokban foglaltaknak.
Az 1897:XX. tc. rendelkezése szerint a költségvetési törvény fejezetei, címei vagy rovatai között csak annyiban lehet helye átruházásnak, amennyiben a törvény azt kifejezetten megengedi. Az utóbbi években a hitelátruházás kérdése olyképpen szabályoztatott, hogy a költségvetési törvényben szabatosan megállapíttattak a költségvetésnek azok a tagozatai, amelyek között a hitelátruházás lehetséges, a törvényhozás által engedélyezett hitelátruházási jog tényleges gyakorlása azonban a minisztertanács engedélyétől tétetett függővé, amely azt a pénzügyminiszter előzetes hozzájárulásával engedélyezheti.
Kívánatos, hogy az 1938/39. költségvetési évben is - miként az előző években - a megállapított kiadásokra nézve az 1915:XII. tc. 2. §-ában a költségvetési éven túl terjedő időre biztosított felhasználás lehetősége kizárassék. Ez alól azonban a beruházási kiadásoknál indokolt kivételt tenni, mert ezeknél a rendelkezésre álló összegnek célszerű és a legmegfelelőbb időpontban való felhasználása az utóbbi évek tapasztalatai szerint indokolttá teszi, hogy egy év helyett - a korábban követett gyakorlatnak megfelelően - két évi felhasználási idő engedélyeztessék.
Ez a szakasz a törvény életbeléptetésére és végrehajtására vonatkozik.