1938. évi XXIII. törvénycikk indokolása

a szellemi együttműködés tárgyában Budapesten, 1837. évi október hó 13. napján kelt magyar-észt egyezmény becikkelyezéséről * 

Általános indokolás

Olyan kulturális egyezményeket, amelyek hivatva vannak egyrészt Magyarország, másrészt a vele baráti viszonyt ápolni kívánó államok közt a nemzeti kultúrjavak cseréjét, egymás értékeinek megismerését s ezen keresztül a kölcsönös szellemi gazdagodást és megbecsülést előmozdítani, eddig Lengyelországgal, Olaszországgal, Ausztriával és Németországgal kötöttünk.

A népi rokonságban gyökerező érzelmek s mindazok a tudományos lehetőségek, amelyeket az egymástól évezredek óta elszakadt, de mégis egy tőről sarjadt nemzetek közös kultúrmunkája igér, továbbá az a természetes óhajtás, hogy ne éppen rokonnépek körében legyünk a legkevésbbé ismertek és tájékozottak, hogy áthidalni igyekezzünk a lehetőség szerint azt a hátrányt, amely abból származik, hogy kisebb nemzetek, bármennyire együttéreznek is, többnyire csak nagy nemzetek nyelvének fogyatékos közvetítése útján ismerhetik meg egymást, úgyszólván parancsoló szükségszerűségnek tüntették fel a rokonnemzetekkel való, máris örvendetesen kifejlődött szellemi együttműködésünknek intézményes keretek közt való rögzítését.

Az egyezmény 16 cikkből áll. Ezek részletesen rendelkeznek a tartui egyetem Magyar Intézetéről és a budapesti báró Eötvös József Kollégium Finn-Ugor Intézetéről, lektorok kölcsönös alkalmazásáról, a Finn-Ugor Tudományos Kutató Bizottság munkásságának előmozdításáról, a tanárcseréről és a tansegédszemélyzet cseréjéről, a csereösztöndíjakról, a nyári egyetemek kölcsönös látogatásáról és a diákcseréről, a tankönyvek barátságos szellemben való szerkesztéséről, irodalmi és tudományos művek fordításáról, színpadi művek és filmek előadásáról, rádióelőadások tartásáról, hivatalos kiadványok cseréjéről, könyvtárak és levéltárak kölcsönös gyarapításáról és használatának előmozdításáról, végül a sportbeli együttműködésről.