1890-ben jött létre az európai államok túlnyomó többsége között megkötött vasúti árufuvarozási nemzetközi egyezmény, az ú. n. Berni egyezmény. Ezt az egyezményt a magyar törvényhozás az 1892. évi XXV. törvénycikkel iktatta az ország törvényei közé. Ez az egyezmény időszakonként intézményesen felülvizsgálatra kerülvén, létrejöttek az 1901. évi XXV. és az 1908. évi XLIV. törvénycikkel rendre beiktatott pótegyezmények, majd az 1928. évi III. törvénycikkel beiktatott egészen újból átdolgozott vasúti árufuvarozási nemzetközi Egyezmény, amely ma is érvényben áll az összes európai államok között - Oroszország és Litvánia kivételével.
Ezt az újból átdolgozott egyezményt az államok 1924. október 23-án írták alá és az így aláírt egyezmény 1928. évi október hó 1-én lépett életbe.
Az egyezményt annak rendelkezése értelmében az életbelépést követő öt év leteltével újból felülvizsgálat alá kellett venni. Erre a felülvizsgálatra a svájci kormány az államokat - az olasz kormány meghívására - Rómába hívta egybe. Az ilyképpen Rómába egybehívott felülvizsgálati nemzetközi értekezlet 1933. október 3-án ült össze és tanácskozásait 1933. november 23-áig folytatta. Az értekezleten 25 állam küldöttségei vettek részt.
Az újabb felülvizsgálat és így a római konferencia előkészítése általában igen nagy élénkséggel indult meg. A ma érvényben álló egyezmény ugyanis 1923-ban, közvetlenül a háború után következő viszonyok hatása alatt jött létre, amikor a háborús teljesítményekkel a végsőkig igénybevett vasutak leromlott műszaki és gazdasági helyzetének méltatása elől az 1923. évi felülvizsgálati nemzetközi értekezlet nem térhetett ki. Ennek folyományaképpen az 1924. október 23-án aláírt és ma is érvényben álló „Berni Egyezmény”-be több olyan rendelkezés került bele, amely rendezettebb viszonyok között a fuvaroztató közönségre nézve túlzottan szigorúnak és méltánytalanul terhesnek minősül. A viszonyok javulásával a gyakorlati alkalmazás hamarosan rávilágított az egyezménynek számos ilyen, méltán kifogásolható rendelkezésére.
A közel nyolc hétig folytatott munkálkodás alatt a konferencia a Berni Egyezménynek újabb, számos, jelentékeny módosításában állapodott meg. A módosítások nagy számára való tekintettel a változtatásokat nem külön pótegyezménybe foglalták, hanem hasonlóan az 1923. évi revíziós konferencia eljárásához, formailag is egy egészen új egyezményszöveget állapítottak meg, amely a ma érvényes egyezménynek az elfogadott módosításokkal kiegészített teljes szövegét tartalmazza.
