Már az első berni árufuvarozási egyezmény előkészítése alkalmából és azután is a berni egyezmény felülvizsgálatai során ismételten felhangzott az a kívánalom a fuvaroztató érdekeltségek köréből, hogy fuvarjogi rendezés útján tétessék lehetővé olyan fuvarokmány létesítése, amely a vasúti fuvarozás alatt levő árut dologijogilag helyettesítse, vagyis amelynek puszta átruházásával az illető árura vonatkozó dologi jogok is átruháztassanak. Az első berni egyezményt megalkotó nemzetközi konferencia e kívánsággal szemben tagadó álláspontra helyezkedett. A II. felülvizsgálati értekezlet során az átruházható vasúti fuvarokmányok bevezetésének a kérdése ismét szóbakerült, abban a formában, hogy Magyarország és Ausztria a fuvarlevélmásodpéldánynak átruházható értékpapírrá való átalakítását javasolta és ez a javaslat csak a francia és német küldöttségek merev ellenállása folytán nem került elfogadásra.
A legutóbbi években a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara karolta fel ismét az átruházható vasúti fuvarokmányok bevezetésének az ügyét és erre a kezdeményezésre a Nemzetközi Vasútegylet is behatóbban kezdett foglalkozni ezzel a kérdéssel.
A kérdésnek a nemzetközi forgalom szempontjából való nagy jelentőségére való tekintettel a Nemzetek Szövetségének közlekedési és átmeneti szerve is beható tanulmány tárgyává tette a kérdést és javaslatára a Nemzetek Szövetségének Tanácsa 1932. január 25-én oly határozatot hozott, amelynek értelmében felhívja a kormányokat arra, hogy ezt a kérdést jóakaratú tanulmányozás tárgyává tegyék és tegyék meg a szükséges előmunkálatokat a végből, hogy a vasúti fuvarozásra vonatkozó nemzetközi egyezmények (berni egyezmények) felülvizsgálatára legközelebb összeülő nemzetközi konferencia ezzel a kérdéssel foglalkozhasson és erre nézve megfelelő kedvező megoldást találhasson.
Még a Nemzetek Szövetségének Tanácsa által tett eme kezdeményezés előtt és attól függetlenül a Duna-Száva-Adria Vasúttársaság bécsi központi igazgatásának a kezdeményezésére felmerült az átruházható vasúti fuvarokmányok bevezetésének a kérdése a Duna-Száva-Adria Vasúttársaság Igazgatótanácsa mellett működő Állami Kiküldöttek Bizottságában is. E bizottság felkérésére a magyar kormány vállalta magára azt a feladatot, hogy az átruházható vasúti fuvarokmányok bevezetésére vonatkozó részletes szabályzattervezetet készít elő és az olasz, osztrák, jugoszláv és lengyel kormányokkal együtt - amelyek hajlandóknak mutatkoznak ilyen közös munkálatra - vizsgálat tárgyává teszi ilyen intézménynek a nemzetközi forgalomban - egyelőre legalább az államok egy kisebb csoportjának területén való bevezetésének lehetőségeit.
