1938. évi XXXIX. törvénycikk indokolása

az Országos Tisztviselői Betegsegélyezési Alap szolgáltatásaira igényjogosultak körének kiterjesztéséről * 

Általános indokolás

Az 1921:XLVI. tc. 1. §-ának hetedik bekezdésében foglalt rendelkezés alapján az állami tisztviselők részére létesített és az 1923. év óta működő Országos Tisztviselői Betegsegélyezési Alap (továbbiakban OTBA) szolgáltatásai az 1934. évben a háziorvosi és szakorvosi ellátással kibővíttettek. Az állami tisztviselők egészségügyi ellátásának e rendezése óta a közszolgálatban álló azok a tisztviselői csoportok, akiknek egészségügyi ellátásáról eddig gondoskodás nem történt, betegségi biztosításuk érdekében különböző lépéseket tettek.

Így több törvényhatóság közönsége felirattal fordult a kormányhoz tisztviselőik betegségi biztosítása ügyének megoldását kérve, egyes vármegyék pedig magánbiztosítókkal kötött szerződések útján kísérelték meg az alkalmazottak betegsegélyezési ügyének rendezését. Az utóbbi kísérletek azonban meghiúsultak.

Ugyancsak beadvánnyal fordultak a kormányhoz a Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesülete, a Magyar Városok Országos Szövetsége és a Községi Jegyzők Országos Egyesülete is. E testületek önnálló biztosítási intézmények létesítését tervezték, azonban a közületek megterhelése nélkül önerejükből azokat az ez irányban végzett számítások szerint nem tudták volna fenntartani.

Hasonló kérelemmel fordultak a kormányhoz a nem állami tanszemélyzet egyesületei, kérve egészségügyi ellátásuknak az OTBA keretén belüli megvalósítását, hivatkozva arra, hogy amíg képesítés, oktató munka, kötelező óraszám és illetmény szempontjából az állami tanszemélyzettel egyenlő elbánásban részesülnek, addig az igen nagy jelentőségű orvosi ellátás és egészségügyi gondozás tekintetében teljesen magukra vannak hagyatva.

A felhozott indokokat méltányolva a vármegyei, városi és községi alkalmazottak, valamint a nem állami tanszemélyzet részére kívánja a kormány az egészségügyi ellátást biztosítani, Budapest székesfőváros kivételével, mely alkalmazottainak egészségügyi ellátását már régebben megoldotta. Természetesen egyidejűleg gondoskodni kell a fentemlített csoportokhoz tartozó és a közületek terhére ellátásban részesülő nyugdíjasok, özvegyek, árvák és kegydíjasok, valamint úgy a tényleges, mint a nyugdíjas alkalmazottak családi pótlékban részesülő családtagjainak egészségügyi ellátásáról is.

Az állami tisztviselők, az állami üzemi alkalmazottak, sőt a magántisztviselők, az ipari munkások egészségügyi ellátása is rendezve van. Indokolt tehát, hogy a közszolgálatban állók fentebb említett és a családtagokkal együtt, több mint 100,000 személyt kitevő csoportjának egészségügyi ellátása sürgősen rendeztessék. A kormánynak ismételten kifejtett szociális és általános közegészségügyi célkitűzéseivel sem egyeztethető össze, hogy az alkalmazottaknak ily nagy tömege az egészségügyi ellátás nélkül maradjon.

Mivel az eddig végzett számítások és az e téren szerzett tapasztalatok szerint önálló intézmény létesítése, a közületek és biztosítottak számottevő megterhelése nélkül, nem lehetséges, az önkormányzatok közigazgatási alkalmazottainak és a nem állami tanszemélyzetnek egészségügyi ellátását az OTBA keretén belül lehet a leggazdaságosabban és a legcélszerűbben megoldani.

Tekintettel arra, hogy az 1921:XLVI. tc. 1. §-ának hetedik bekezdése az OTBA-t csak az állami alkalmazottak részére létesítette, a vármegyei, városi és községi alkalmazottakat és a nem állami tanszemélyzetet az OTBA-ba csak törvényhozási úton lehet bekapcsolni.


  Vissza az oldal tetejére