A Magyar Szent Koronához visszacsatolt felvidéki területeknek az országgal egyesítéséről szóló 1938:XXXIV. törvénycikkre vonatkozó törvényjavaslat indokolásában (az 1935-1940. évi országgyűlés 682. számú irománya, 5. oldal) kifejtetteknek megfelelően elkerülhetetlen volt, hogy az említett törvény különleges módon gondoskodjék arról, hogy a visszacsatolt felvidéki területek népe a magyar állam törvényhozásában haladéktalanul résztvehessen.
Kimondotta nevezetesen az 1938:XXXIV. tc. 2. §-a - az 1926:XXII. tc. 23. §-a alapján kinevezhető felsőházi tagok számának ugyane törvény 3. §-a értelmében negyvenről negyvennégyre felemelése mellett - azt, hogy a visszacsatolt felvidéki területek lakossága által szenátorokká, nemzetgyűlési vagy tartománygyűlési képviselőkké megválasztottak közül a törvény erejénél fogva mint országgyűlési képviselőkké megválasztottak közül a törvény erejénél fogva mint országgyűlési képviselők az 1935. évi április havának 27. napjára összehívott magyar országgyűlés képviselőházának tagjai lesznek azok, akiket a magyar királyi miniszterelnök indítványára az országgyűlés mindkét házának határozatával, az országgyűlés képviselőházába meghív.
A törvény 2. §-ában foglalt rendelkezés alapján az 1935. év április havának 27. napjára összehívott és utóbb az 1939. évi május hó 4. napján feloszlatott országgyűlés képviselőháza és felsőháza a mult évi december hóban hozott országos határozattal dr. vitéz Imrédy Béla akkori miniszterelnök indítványára tizenhét országgyűlési képviselőt hívott a képviselőházba. A meghívott képviselők működésüket az 1938. évi december hó 5. napján megkezdték, közülök azonban egy - főispánná való kinevezése következtében - képviselői megbizatásáról utóbb lemondott.
Ugyanazok az okok, amelyek ezt a meghívást a korábbi országgyűlés tekintetében szükségessé tették, ezidőszerint is még fennállanak. A visszacsatolt felvidéki területekre országgyűlési képviselőválasztói névjegyzékek hiányában ugyanis még ma sem lehet gondoskodni ezeken a területeken az országgyűlési képviselőválasztások megtartásáról. Ugyanígy a jövőben lesz szükséges a visszacsatolt felvidéki területeken az országgyűlési képviselőválasztókerületeket megalakítani és esetleg a választójogra vonatkozó egyéb különleges rendelkezéseket is megtenni.
Mindaddig, amíg az ebben a körben szükséges intézkedések megvalósulhatnak, az 1938. évi XXXIV. tc. 2. §-ában foglalthoz hasonló módon kell gondoskodni arról, hogy a visszacsatolt felvidéki területek képviselői a most megnyilt új országgyűlés munkájában a lehető legrövidebb idő alatt résztvehessenek.
Az idézett törvénycikk 2. §-ában elfogadott megoldással szemben a jelen törvényjavaslat két eltérést tartalmaz. Az egyik az, hogy a visszacsatolt felvidéki területek lakossága által szenátorokká, nemzetgyűlési vagy tartománygyűlési képviselőkké megválasztottak közül az országgyűlés képviselőházába való meghívások mellett a törvényjavaslat megengedni kívánja az országgyűlési képviselőként való meghívását annak is, akit az említettek megválasztását eredményező választáson a magyar pártok szenátornak, illetőleg képviselőnek jelöltek, ha nem is tett ugyan szenátorrá vagy képviselővé, de a megtartott választások eredményeképpen meg lett volna annak a lehetősége, hogy őt valamelyik képviselő (szenátor) megbizatásának megszűnése esetében mint a lajstromon soron következő jelöltet hívják meg a szenátusba, a nemzetgyűlésbe, illetőleg a tartománygyűlésbe. A másik eltérés pedig az, hogy a törvényjavaslat meghatározza a magyar országgyűlésbe meghívható képviselők legmagasabb számát és pedig a megelőző országgyűlésre az 1938:XXXIV. tc. 2. §-a alapján meghívott országgyűlési képviselőknél nagyobb számban, nevezetesen tizenhét helyett huszonhatban.
A meghívható országgyűlési képviselők számának ez a meghatározása arra a számarányra van figyelemmel, amely egyfelől Magyarországnak a trianoni békeszerződéssel meghatározott területén élő népesség, másfelől az 1938:XXXIV. törvénycikkel a Magyar Szent Koronához visszacsatolt területen élő népesség között fennáll. Annak a körnek a kiterjesztése pedig, amelyből a törvényjavaslat értelmében országgyűlési képviselők meghívhatók, az alább kifejtett okokból szükséges.
A csehszlovák köztársaság hatóságai annakidején mindenféleképpen törekedtek arra, hogy a magyar népesség a csehszlovák köztársaság szenátusában, nemzetgyűlésében, illetőleg a köztársaság területén szervezett tartománygyűléseken a köztársaság népességében elfoglalt számarányánál lényegesen kisebb arányban vehessen részt, mint az ország cseh vagy szlovák nemzetiségű népessége. Így tehát a magyar országgyűlésbe való meghívás szempontjából figyelembe vehető volt csehszlovákiai szenátorok, nemzetgyűlési és tartománygyűlési képviselők köréből esetleg nem lehet a magyar országgyűlésbe meghívni olyan számú képviselőt, amilyen számban a meghívás helyénvalónak mutatkozik. Erre való tekintettel szükséges a meghívhatók körének a fentebb kifejtettek szerint a pótképviselőkre kiterjesztése.
Minthogy az országgyűlési képviselőknek a jelen törvényjavaslat értelmében való meghívása a fentebb kifejtettek szerint átmeneti megoldásként szükséges addig, amíg az 1938:XXXIV. törvénycikkel a Magyar Szent Koronához visszacsatolt felvidéki területeken az országgyűlési képviselőválasztások megtarthatók lesznek, a törvényjavaslat 1. §-a a meghívott képviselők megbizatását - a naptárszerűen pontosan meg nem határozható - eddig az időpontig kifejezetten korlátozó rendelkezést tartalmaz.
Előreláthatólag legkésőbb egy év alatt meg lehet tenni az országgyűlési képviselőválasztásoknak a visszacsatolt felvidéki területeken megtartására irányuló minden szükséges intézkedést. Ezért - törvényjavaslat 2. §-ában - azt javasolom, hogy az országgyűlés adjon a minisztériumnak utasítást arra, hogy a Magyar Szent Koronához visszacsatolt felvidéki területeken az országgyűlési képviselőválasztások megtartásáról az 1940. év június havának 30. napjáig gondoskodjék.
