Az 1939. évi március hó 16. napján bejelentettem az időközben feloszlatott országgyűlés képviselőházának, majd pedig az országgyűlés felsőházának, hogy egyfelől hosszú hetek óta tartó kihívások folytán, amelyek Magyarországnak a németbirodalmi kormány és az olasz királyi kormány képviselői részéről az 1938. évi november hó 2. napján Bécsben hozott döntőbírói határozattal visszaítélt északkeleti határterületein történtek, másfelől a csehszlovák államnak részeire bomlása és az ennek nyomán keletkezett anarchikus állapotok folytán egyik napról a másikra szükségessé váltak politikai és katonai elhatározások a végből, hogy az említett területekkel szomszédos kárpátaljai területeken a tőlünk lelkében soha el nem vált rutén népnek és a magyarságnak érdekeit egyaránt megvédjük. Egyúttal bejelentettem az országgyűlésnek azt is, hogy a rutén nép tömegeinek és vezetőinek, március hó 15. és 16. napjaiban a magyar királyi kormányhoz intézett kéréseit figyelembevéve, a magyar királyi honvédség - a m. kir. kormány elhatározásának megfelelően - birtokba veszi az egész Kárpátalját.
Az így tett bejelentés után honvédségünk - a megszállásban résztvevő valamennyi csapattestének önfeláldozó és lelkes magatartása folytán - a legrövidebb idő alatt eleget tett a Kárpátalja birtokbavétele tekintetében rábízott feladatnak. Ezt követően egy ideig katonai igazgatás útján gondoskodtunk a Kárpátalja területén a közrend fenntartásáról és a lakosság legsürgősebb szükségleteinek biztosításáról. A m. kir. kormány elérkezettnek látja az időt arra, hogy a Kárpátalja területén a katonai közigazgatást polgári közigazgatás váltsa fel addig is, amíg a törvényhozásnak módjában lesz - a kormány intézkedéseinek utólagos jóváhagyása után - ebben a tekintetben megtenni az őt alkotmányos jogkörében megillető intézkedéseket. A polgári közigazgatás megszervezésével kapcsolatban a m. kir. kormány - ugyancsak a törvényhozás utólagos jóváhagyásának reményében - már eddig is tett a kárpátaljai területre vonatkozóan egyes halaszthatatlanul szükséges intézkedéseket, amelyeket a kárpátaljai területek jogrendszerének az ország fennálló jogrendszerébe való beillesztése, illetőleg ezzel összhangba hozatala érdekében szükségesnek talált.
A m. kir. kormány az 1939. évi május hó 4. napján feloszlatott országgyűlésnek több ízben beszámolt a kárpátaljai területek birtokbavételére vonatkozó és ezzel kapcsolatos intézkedéseiről. Nem került azonban sor arra, hogy a m. kir. kormány ez elé az országgyűlés elé törvényjavaslatot terjesszen a kárpátaljai területek visszacsatolásáról. Az országgyűlésnek más sürgős törvényhozási feladatokkal elfoglaltsága mellett ennek a törvényjavaslatnak a korábbi országgyűlés elé terjesztését azért is helyénvalónak mutatkozott mellőzni, mert már az országgyűlés feloszlatását megelőző hetekben számot kellett vetni azzal, hogy az országgyűlés működésének megszűnésére előreláthatóan rövid idő alatt sor fog kerülni, és így alkotmányos szempontból megfelelőbbnek látszott, hogy a kárpátaljai területek visszacsatolása kérdésében az időközben megtartott új képviselőválasztások alapján összeült új országgyűlés határozzon.
Ebben a §-ban a minisztérium részére a országgyűlés jóváhagyását kérem azokhoz a külpolitikai és belpolitikai szempontból egyaránt nagy jelentőségű intézkedésekhez, amelyeknek eredménye a kárpátaljai területeknek a magyar állam területéhez visszatérése volt.
Az általános indokolásban idézett annak a bejelentésemnek megfelelően, amelyet az 1939. évi március hó 16. napján az országgyűlés képviselőházában és utóbb a felsőházban tettem, az előbbi bekezdésben megjelölt intézkedésekkel következetesen és céltudatosan kívántuk szolgálni az anyaországhoz visszacsatolását annak a kárpátaljai területnek, amelyhez Magyarországnak életbevágó érdekei fűződnek és amely ezer éven át Magyarországhoz tartozott. Alkotmányunk értelmében azonban a visszacsatolás kimondására és így a visszacsatolt területeknek az anyaországgal véglegesen való egyesítésére a törvényhozás hivatott. Az 1. § utolsó mondata ennek a közjogi követelménynek felel meg.
A Magyar Szent Koronához visszacsatolt felvidéki területeknek az országgal egyesítéséről szóló 1938:XXXIV. törvénycikkre vonatkozó törvényjavaslat indokolásában (az 1935-1940. évi országgyűlés 682. számú irománya 5. oldal), továbbá a Magyar Szent Koronához visszacsatolt felvidéki területek képviselőinek az 1939. év június hava 10. napjára egybehívott országgyűlés képviselőházába meghívásáról a most egybegyűlt országgyűlés elé terjesztett törvényjavaslat indokolásában kifejtetteknek megfelelően elkerülhetetlen volt, hogy az említett törvény, illetőleg törvényjavaslat különleges módon gondoskodjék arról, hogy a visszacsatolt felvidéki területek népe a magyar állam törvényhozásában haladéktalanul résztvehessen.
Kimondotta nevezetesen az 1938:XXXIV. tc. 2. §-a - az 1926:XXII. tc. 23. §-a alapján kinevezhető felsőházi tagok számának ugyane törvény 3. §-a értelmében negyvenről negyvennégyre felemelése mellett - azt, hogy a visszacsatolt felvidéki területek lakossága által szenátorokká, nemzetgyűlési vagy tartománygyűlési képviselőkké megválasztottak közül a törvény erejénél fogva mint országgyűlési képviselők az 1935. év április havának 27. napjára összehívott magyar országgyűlés képviselőházának tagjai lesznek azok, akiket a magyar királyi miniszterelnök indítványára az országgyűlés, mindkét házának határozatával, az országgyűlés képviselőházába meghív. Az 1939. évi május hó 4. napján időközben feloszlatott országgyűlés a törvény rendelkezése alapján előbb megjelöltek sorából tizenhét országgyűlési képviselőt hívott meg a képviselőházba. A most egybegyűlt országgyűlés elé terjesztett törvényjavaslatban ugyancsak az 1938:XXXIV. tc. 2. §-ában felsoroltak és ezeken felül a visszacsatolt felvidéki területek lakossága által szenátorrá, nemzetgyűlési vagy tartománygyűlési képviselővé megválasztottak után a magyar pártok lajstromain pótképviselővé megválasztott jelöltek köréből javasolom legfeljebb huszonhat országgyűlési képviselőnek a magyar országgyűlés képviselőházába meghívását.
Ugyanazok az okok, amelyek a meghívást és annak az említett törvényjavaslatban foglalt módját az 1938:XXXIV. törvénycikk értelmében a Magyar Szent Koronához visszacsatolt felvidéki területek tekintetében szükségessé teszik, a kárpátaljai területek tekintetében is fennállanak. Országgyűlési képviselőválasztói névjegyzékek hiányában ugyanis ma még nem lehet gondoskodni ezeken a területeken az országgyűlési képviselőválasztások megtartásáról. Ugyanígy, a jövőben lesz szükséges a kárpátaljai területeken a választójog gyakorlására vonatkozó egyéb különleges rendelkezéseket is megtenni.
Mindaddig, amíg az ebben a körben szükséges intézkedések megvalósulhatnak, a Magyar Szent Koronához visszacsatolt felvidéki területek képviselőinek az 1939. év június hava 10. napjára egybehívott országgyűlés képviselőházába meghívásáról szóló törvényjavaslatban foglalthoz hasonló módon kell gondoskodni arról, hogy a kárpátaljai területek képviselői a most megnyílt új országgyűlés munkájában a lehető legrövidebb idő alatt résztvehessenek.
A meghívható országgyűlési képviselők számának a törvényjavaslatban való meghatározása arra a számarányra van figyelemmel, amely egyfelől Magyarországnak a Kárpátalja visszatérése előtt fennállott területén élő népesség és másfelől a Kárpátalja területén élő népesség között fennáll.
A Magyar Szent Koronához visszacsatolt felvidéki területeknek az országhoz visszacsatolásával kapcsolatban már az 1938:XXXIV. tc. 3. §-a rendelkezett arról, hogy - az országhoz visszacsatolt felvidéki területekre tekintettel - az 1926:XXII. tc. 23. §-a alapján kinevezhető felsőházi tagok száma néggyel felemeltessék.
A kárpátaljai területeknek a Magyar Szent Koronához való visszatérésével kapcsolatban éppen így gondoskodni kell arról, hogy a kárpátaljai terület lakosságának köréből kiváló érdemesség alapján kiválasztott felsőházi tagok is résztvegyenek a törvényhozás munkájában és ott a kárpátaljai területekre vonatkozó tapasztalataikat értékesíthessék, reámutatva ennek a vidéknek azokra a nagy érdekeire, amelyek az egységes magyar nemzet érdekeivel is mindenkor összhangban állnak.
Addig is, amíg meg fog nyílni a lehetőség, hogy a magyar felsőháznak egész összetételében intézményesen biztosítva legyen a kárpátaljai területek lakosságának a törvényhozásban való részvétele, az 1938:XXXIV. tc. 3. §-ában foglalt rendelkezéshez hasonlóan ezúttal is a legmegfelelőbbnek látszik, hogy az 1926:XXII. tc. 23. §-a értelmében kinevezhető felsőházi tagok száma további kettővel felemeltessék.
Az 1938. évi november hó 2. napján kelt bécsi döntés alapján visszacsatolt felvidéki területek tekintetében az országgyűlési képviselők meghívására nézve előterjesztett törvényjavaslatban javasolt rendelkezésnek megfelelően a kárpátaljai területek népének a magyar állam törvényhozásában való részvételét megállapító különleges rendelkezéseket is csak addig helyénvaló fenntartani, amíg a szükséges jogi előfeltételeknek megvalósulása után ezeknek a területeknek a népe maga választhatja meg képviselőit a magyar országgyűlés képviselőházába. Ezért javasolom, a jelen törvényjavaslat 2. §-ában az arra kifejezetten utaló rendelkezést, hogy a törvényjavaslatban az országgyűlési képviselők meghívására nézve foglaltak addig irányadók, amíg a kárpátaljai területeken az országgyűlési képviselőválasztáskor sor kerülhet; a jelen §-ban pedig a minisztérium utasítását arra, hogy a kárpátaljai területeken az országgyűlési képviselőválasztások megtartásáról az 1940. évi június hó 30. napjáig gondoskodjék. Bizonyosra vehető az, hogy az ekként rendelkezésre álló több mint egy év alatt a kárpátaljai területeken az országgyűlési képviselőválasztások megtartásának nem lesz akadálya.
Ez a § azoknak az alapelveknek megfelelően tartalmazza a kárpátaljai területek lakosai állampolgársága kérdésének a Kárpátalja visszacsatolása következtében szükségessé vált szabályozását, amely alapelveket a Bécsben az 1938. évi november hó 2. napján kelt döntőbírói határozattal Magyarországnak ítélt terület visszacsatolásával kapcsolatos állampolgársági kérdések szabályozása tárgyában Budapesten az 1939. évi február hó 18. napján kelt magyar-cseh-szlovák egyezmény megállapított.
A Kárpátalja visszacsatolása nem nemzetközi megegyezés értelmében hozott döntőbírósági határozaton, hanem a kir. kormánynak a kialakult helyzet megkövetelte intézkedésén és a magyar országgyűlésnek a m. kir. kormány intézkedéseit jóváhagyó határozatán alapszik. Ennek megfelelően az előbb megjelölt állampolgársági kérdést is nemzetközi egyezmény helyett a magyar országgyűlésnek kell szabályozni, annál is inkább, mert a cseh-szlovák állam, amelynek a visszacsatolt kárpátaljai területek is részei voltak, időközben megszűnt, és így nincs is olyan állam, amellyel a fentebb többször említett állampolgársági kérdést nemzetközi egyezmény útján szabályozni lehetne.
Az 1921. évi július hó 26. napjában a jelen §-ban meghatározott időpont a trianoni szerződés hatálybalépése napjának megjelölését tartalmazza.
Az 1921:XXXIII. törvénycikkbe iktatott trianoni szerződés 64. Cikke értelmében a szlovák anyanyelvű és nemzetiségű magyar állampolgároknak, ha Magyarországnak a trianoni szerződéssel meghatározott területén volt a községi illetőségük, módjukban volt a trianoni szerződés hatálybalépésétől számított hat hónap alatt a cseh-szlovák állam javára optálni. Minthogy az ilyen optáns saját tényénél fogva vált - magyar állampolgárságának egyidejű megszűnése mellett - cseh-szlovák állampolgárrá, nem lenne helyénvaló a magyar állampolgárság visszaszerzésére nézve a jelen §-ban meghatározott rendelkezéseket rá, illetőleg házastársára és leszármazóira is kiterjeszteni. Feltehető, hogy sok esetben a magyar állampolgárságának ilyen visszaszerzése egyenesen az érdekelt szándékával állana ellentétben. Természetesen azonban nincs akadálya annak, hogy az, aki a trianoni szerződés idézett 64. Cikke alapján vált cseh-szlovák állampolgárrá, illetőleg az ilyen személy házastársa vagy leszármazója a magyar állampolgársági jognak a honosításra (visszahonosításra) vonatkozó szabályai szerint szerezhessen újból magyar állampolgárságot.
Már a folyó évi március hó 16. napján tett, többször idézett nyilatkozatomban és ezt követően is ismételten kijelentettem, hogy a visszacsatolás után az ősi kötelékeken belül önkormányzatot biztosítunk a testvér rutén népnek. Különös jelentősége van azonban ebből a szempontból annak a kiáltványnak, amelyet a folyó évi március hó 20. napján a kormányzó úr Ő Főméltósága intézett Kárpátalja népéhez. Ez a kiáltvány egyebek közt a következő kijelentéseket tartalmazza: „A rutén népnek a magyar államiság keretén belül meg kell kapnia azt az önkormányzatot, amelyet azonkívül való életében elérni nem tudott. A nemzeti érdekek biztosításán felül a rutén nép minden fiának meg kell találnia a maga anyagi boldogulását, biztos alapokat kell találni arra, hogy a leigázottság, a jogtalanság, a háttérbe szorítás korszaka után a szabadság, a jog és a testvéri összetartás korszaka virradjon fel a gens fidelissima, Rákóczi fejedelmünk szeretett népe részére”. Az ország egész közvéleményének meggyőződését kifejező ennek az ígéretnek teljesítéseképpen még a folyó évben gondoskodni kívánok a Kárpátalja önkormányzatára vonatkozó törvényjavaslatnak az országgyűlés elé terjesztéséről. Helytelen volna az, ha a Kárpátalja önkormányzatáról szóló törvényjavaslatnak országgyűlési tárgyalásban nem vennének részt a jelen törvényjavaslat 2. §-a értelmében meghívott országgyűlési képviselők, mint akik elsősorban hivatottak arra, hogy az önkormányzat kérdésében állást foglaljanak. Ezért a Kárpátalja önkormányzatáról szóló törvényjavaslat országgyűlési tárgyalására csak az említett országgyűlési képviselőknek a képviselőházba meghívása után kerülhet sor.
A Magyar Szent Koronához visszacsatolt felvidéki területeknek az országgal egyesítéséről szóló 1838:XXXIV. törvénycikkre vonatkozó törvényjavaslat indokolásában (az 1935-1940. évi országgyűlés irományai 682. szám, 6. oldal) kifejtetteknek megfelelően a visszacsatolt Kárpátalja területe tekintetében is számot kell vetni azzal, hogy a több mint húsz éven át idegen uralom alatt állott területnek és népének az anyaország alkotmányos életébe, közigazgatási szervezetébe, igazságszolgáltatásába, közgazdaságába és általában egész jogrendjébe való zavartalan visszaillesztése csak folyamatosan mehet végbe, és hogy - az államháztartás vitelére és az állami pénzügyek zavartalan menetére vonatkozó rendelkezéseket is ideértve - egymást követő és szervesen egymásba kapcsolódó olyan szabályozás és intézkedések szükségesek, amelyekről való gondoskodást a kormányra kell bízni még akkor is, ha jogrendszerünk szerint hasonló kérdésekben különben a törvényhozás lenne hivatott rendelkezni. Csak így lehet a visszacsatolás következtében a legkülönbözőbb jogterületeken s a legváltozatosabb életviszonyok körében felmerülő kérdéseknek a lehető leggyorsabb megoldását kielégítően biztosítani és a törvényhozás munkáját a jövőre nézve ezekben a kérdésekben szilárdan megalapozni. Ezeknek a rendelkezéseknek a megtétele során azonban a m. kir. kormány természetesen mindenkor számot fog vetni a törvényhozásnak a kárpátaljai önkormányzat megvalósítására irányuló szándékával.
A kárpátaljai területeknek honvédségünk részéről való birtokbavételétől számított hosszabb idő eltelte következtében nem lehetett elkerülni azt, hogy a m. kir. kormány a törvényhozástól kapott felhatalmazás hiányában is megtegye az előbbi bekezdésben tárgyalt körben szükségesnek mutatkozó halaszthatatlan rendelkezéseket és intézkedéseket. Idetartoznak egyfelől a birtokbavétellel kapcsolatos katona intézkedések, másfelől azok a további rendelkezések és intézkedések, amelyek a kárpátaljai területek közigazgatásának megszervezését és jogrendszerének egyéb vonatkozásokban is a magyar állam jogrendszerével összhangbahozatalát szolgálták. Az utóbb említett rendeletekről a m. kir. kormány külön tesz jelentést az országgyűlésnek. A minisztérium a felmerült szükségnek megfelelően tett ezekhez a rendelkezésekhez és intézkedésekhez kéri a törvényhozás utólagos jóváhagyását. Mindezek a rendelkezések és intézkedések azoknak a tapasztalatoknak és annak a jogszabályalkotásnak nyomán haladtak, amelyeket a m. kir. kormány az 1938. évi november havában Magyarországhoz visszatért felvidéki területek visszacsatolása során szerzett, illetőleg, amelyeket a m. kir. kormány ezeknek a területeknek a visszacsatolása során tett meg, egyúttal azonban nem tévesztették szem elől Kárpátalja önkormányzata megvalósításának gondolatát sem.
