Az 1931:XXVI. törvénycikk felhatalmazást adott a minisztériumnak arra, hogy a gazdasági és a hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosítása érdekében szükséges intézkedéseket rendeleti úton tehesse meg még akkor is, ha a rendelkezés egyébként a törvényhozás hatáskörébe tartoznék. Ezt a felhatalmazást az idézett tc. 10. §-ának első bekezdése időben korlátozta, amidőn kimondta, hogy e felhatalmazás az 1932. évi június hó végével megszűnik. Az így megszabott határidőt az 1932:VII. törvénycikk az 1933. évi június hó 30. napjáig, az 1933:X. törvénycikk az 1934. évi június hó 30. napjáig, az 1934:XV. törvénycikk az 1935. évi június hó 30. napjáig, az 1935:IX. törvénycikk az 1936. évi június hó 30. napjáig, az 1936:XVIII. törvénycikk az 1937. évi június hó 30. napjáig, az 1937:X. törvénycikk pedig az 1938. évi június hó 30. napjáig meghosszabbította.
Ezt követően az 1938:XV. tc. 9. §-a a felhatalmazásnak az 1939. évi június hó 30. napjáig meghosszabbításán felül a felhatalmazást ugyanarra az időre a termelés folytonosságának biztosítását célzó rendelkezések megtételére is kiterjesztette.
Az 1931. év derekán fennállott helyzethez képest az államháztartás helyzete jelentékenyen megjavult és közgazdasági helyzetünkben is jelentős javulás következett be. Mindazonáltal a Magyar Szent Koronához az 1938. év őszén visszacsatolt, továbbá a legutóbb visszatért kárpátaljai területeknek az ország közigazgatási, gazdasági és szociális szervezetébe beillesztésével kapcsolatban az egész országra kihatóan szükséges intézkedések, a honvédelemről szóló 1939. évi II. törvénycikk megalkotásával katonai egyenjogúságát visszanyert ország honvédelmének fokozott mértékben korszerűsítése és kiépítése, valamint gazdasági és szociális berendezéseinknek megerősítése és magasabb színvonalra emelése ezidőszerint is olyan erőfeszítést követelnek az államháztartástól és a nemzetgazdasági élettől, hogy a gazdasági és a hitelélet rendje, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosítása érdekében az 1931:XXVI. törvénycikkben a minisztériumnak elsőízben adott és az előbb részletezett meghosszabbítások útján mindmáig fenntartott felhatalmazás további meghosszabbítása ezentúl is elkerülhetetlenül szükséges.
Az előzőkben kifejtett okok, továbbá külkereskedelmi versenyképességünk fokozása követelik meg a felhatalmazásnak nemcsak az 1931:XXVI. törvénycikkben meghatározott eredeti, hanem az 1938:XV. tc. 9. §-ával a termelés folytonosságának biztosítását célzó rendelkezések megtételére is kiterjesztett mértékben fenntartását.
Már az 1931:XXVI. tc. 9. §-a szerint vétség miatt lehetett büntetni azt, aki a gazdasági helyzetet, vagy a hiteléletet károsan érintő hírt kohol, vagy valótlan hírt terjeszt. Minthogy a tapasztalat szerint ez a rendelkezés a védelemre szoruló érdekek szempontjából nem volt kielégítő, szükségessé vált, hogy az előbb már idézett 1937:X. törvénycikknek az 1938:XV. tc. 9. §-ával hatályban tartott 2. §-a a most megjelölt vétségre vonatkozó rendelkezés helyébe a következő rendelkezést iktassa: „Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, vétséget követ el és egy évig terjedhető fogházzal büntetendő, aki olyan hírt kohol vagy olyan valótlan hírt terjeszt, amely a közrendet vagy a köznyugalmat zavarhatja, vagy az ország külső politikájának érdekét veszélyeztetheti, avagy az ország gazdasági helyzetét vagy hiteléletét károsan érintheti”.
Az 1938:XV. tc. 9. §-a értelmében a most idézett vétségre vonatkozó rendelkezés hatálya az 1939. évi június hó 30. napján megszűnnék. Minthogy azonban a minisztériumnak az 1931. évi XXVI. törvénycikkben első ízben adott és az 1938:XV. tc. 9. §-ával a termelés folytonosságának biztosítását célzó rendelkezések megtételére is kiterjesztett felhatalmazást a jelen törvényjavaslat szerint továbbra is fenntartani kívánjuk és ugyanazok az érdekek, amelyek az 1937:X. tc. 2. §-ának megalkotására annak idején irányadók voltak, egyébként is fennállanak, szükségesnek mutatkozik az eme §-ban foglalt vétségi rendelkezésnek továbbra is fenntartása.
Az 1937:X. tc. 2. §-ában meghatározott vétség tényállás-elemei felölelik azt az egész kört amelyben a vészhírterjesztés hatályos jogunkban az 1931:XXVI. törvénycikknek hatályon kívül helyezett 9. §-án felül az 1930:III. tc. 80. §-a és az 1879:XL. tc. 40. §-a értelmében is büntetés alá esik. Ennek következtében már az 1937:X. tc. 3. §-a kimondja azt, hogy mindaddig, amíg a 2. §-ban meghatározott vétségre vonatkozó rendelkezés hatályban van, az 1879:XL. tc. 40. §-a és az 1930:III. tc. 80. §-a nem nyer alkalmazást. Az 1937:X. tc. 2. §-ának hatályban tartásából éppen ezért az is következik, hogy ezzel együtt hatályban kell tartani az 1937:X. tc. 3. §-ában az előbb megjelölt korábbi törvények büntető rendelkezései alkalmazásának kizárásáról foglalt rendelkezést is.
