Az állami alkalmazottak hivatalból való szabályszerű elbánás alá vonásának előfeltételeit az ezen alkalmazottak, valamint azok özvegyeinek és árváinak ellátásáról intézkedő 1912:LXV. tc. (nyugdíjtörvény) 31. §-ának negyedik bekezdésében foglalt jogszabály, bizonyos különös esetekre vonatkozóan pedig ezen törvény 32. §-ának első bekezdése és a nyugdíjtörvény egyes intézkedéseinek módosításáról szóló 1934:I. tc. 2. §-ának (2) bekezdése, illetve az ezen bekezdés b) pontjában foglalt jogszabályok határozzák meg.
A követi megbizatást ellátó rendkívüli követek és meghatalmazott miniszterek, valamint az ugyanilyen megbizatást ellátó követi és meghatalmazott miniszteri címmel és jelleggel vagy csak címmel felruházott tisztviselők feladatköre túlnyomórészben politikai természetű.
Az 1912:LXV. tc. 41. §-ának negyedik bekezdésében és az 1929:XXX. tc. 95. §-ában foglalt rendelkezések módot adnak arra, hogy a politikai állásokat betöltő tisztviselők (miniszter politikai államtitkár, főpolgármester és főispán) szabályszerű elbánás alá legyenek vonhatók oly esetekben is, amikor a szabályszerű elbánás alá vonásnak általános feltételei nem forognak fenn. Ezek a jogszabályok azonban a követi megbízatásban működő fentemlített tisztviselőkre nem alkalmazhatók.
A követi megbízatás fentemlített különleges jellegére való tekintettel azonban számolni kell azzal, hogy a követi megbízatásban működő tisztviselőre nézve bármely oknál fogva, s így önhibáján kívül is, előállhat oly helyzet, amely megvonja a lehetőségét annak, hogy az illető ily megbízatást továbbra is ellásson, és nincs lehetőség arra sem, hogy az illető más feladatkörben tartósan alkalmaztassék. Ugyancsak előállhat ez a helyzet oly tisztviselőre nézve is, akinek követi megbizatása a jelen törvény hatálybalépése előtt már megszűnt.
Ez okból szükségesnek mutatkozik oly törvényes intézkedésnek létesítése, amelynek alapján az a rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, úgyszintén rendkívüli követi és meghatalmazott miniszteri címmel és jelleggel vagy csak címmel felruházott az a tisztviselő, aki követi megbizatásban működik vagy működött, és aki bármely okból sem követi megbizatás ellátására, sem pedig más feladatkörben való tartós alkalmazásra többé tekintetbe nem jöhet, hivatalból szabályszerű elbánás alá legyen vonható. A szabályszerű elbánás alá vonás csak abban az esetben foganatosítható, ha az államfő a szabályszerű elbánás alá kerülő tisztviselőt a szolgálat alól felmentette.
A szabályszerű elbánás alá vonásnak erre a módjára a volt közös külügyi szolgálatban is szükség volt. Igazolják azt azok a rendelkezések, amelyek az „Ő Császári és Apostoli Királyi Felségének Bécsben 1870. november 12-én kelt legmagasabb elhatározásával jóváhagyott nyugdíjszabályzat” 8. szakaszában foglaltattak. Ezen rendelkezések szerint azon követségi hivatalnokok, akik saját hibájukon kívül más körülményeknél fogva és nem szolgálati képtelenség miatt, valamint nem saját kérelmükre mentetnek fel szolgálatuk alól, a rendelkezési állományba lépnek, amely rendelkezési állományban való maradás tartama a szolgálati működésből való kilépéstől számított két évet meg nem haladhat. „Amennyiben az illető hivatalnok ezen idő alatt valamely tényleges szolgálati állásban újból nem lenne alkalmazható, ez esetben az illető nyugalomba helyeztetik”, még abban az esetben is, ha előírt szolgálati idejét be nem töltötte volna.
A fenti rendelkezések azt mutatják, hogy a külügyi szolgálat különleges voltából folyó helyzetek annakidején szintén előállhattak, így tehát már akkor is fennforgott a szüksége annak, hogy ilyen esetek bekövetkezésére különleges jogszabályok alkottassanak.
A birodalmi tanács delegációjának 1869. évi augusztus hó 26-án tartott gyűlésében hozott, a cs. és kir. külügyi szolgálat 1911. évi évkönyvének 439. oldalán közölt határozatából kivehetőleg a közös hatóságoknál működő alkalmazottak és hozzátartozóik ellátását szabályozó törvény alkotása is tervbe volt véve s e törvény megalkotása esetén a közös nyugdíjszabályzat és annak egyéb különleges rendelkezései - köztük a szóbanforgó rendelkezés is - minden bizonnyal feltétettek volna a Magyar Törvénytárba.
Mindezekre való tekintettel a magyar külügyi szolgálatra nézve is nemcsak kívánatosnak, de szükségesnek is mutatkozik a becsatolt törvényjavaslat előterjesztése, amely hivatva lesz a fentjelzett körülmények esetén az említett tisztviselőknek szolgálati érdekekből hivatalból való szabályszerű elbánás alá vonását lehetővé tenni.
