1939. évi XVI. törvénycikk indokolása

az 1938:XII. törvénycikk alapján biztosított gazdasági munkavállalók özvegyeinek járadékban részesítéséről

Az 1. §-hoz

A javaslat az özvegyi járadékot az 1938:XII. törvénycikk szolgáltatási rendszerébe építi be. Az özvegyi járadékra vonatkozó jogosultság első előfeltétele tehát az, hogy a férj az 1938:XII. törvénycikk hatálya alá tartozzék.

Özvegyi járadékra az özvegy elsősorban a férj biztosítása alapján jogosult, a férj járadékigényének pedig egyik előfeltétele a tizenöt évi várakozási idő szabályszerű eltöltése. A biztosított ugyanis a várakozási idő eltöltésével öregségi járadékra már várományt szerzett és igényjogosultsága megnyílásához már csak hatvanötödik (ha tűzharcos, hatvanharmadik) életévének betöltése szükséges. Indokolt tehát, hogy az özvegyi járadékra vonatkozó jogosultságnak is egyik előfeltétele a várakozási idő eltöltése legyen. Ennek megfelelően a javaslat annak az özvegynek várományát, illetőleg jogát az özvegyi járadékra, akinek férje az öregségi járadékra vonatkozó jogosultság egyik előfeltételeként megkívánt tizenöt évi várakozási időt eltöltötte, biztosítani kívánja.

Az 1938:XII. tc. 12. §-ának rendelkezései értelmében azok a gazdasági munkavállalók, akik az 1938:XII. törvénycikk hatálybelépése idejében (1939. január 1-én) hatvanötödik (ha tűzharcosok, hatvanharmadik) életévüket betöltötték, öregségi járadékra jogosultak. Azoknak a gazdasági munkavállalóknak várakozási ideje tekintetében pedig, akik a törvény hatálybalépésekor ötvenedik (ha tűzharcosok, negyvennyolcadik) életévüket már betöltötték, beszámításnak van helye, mégpedig olyképpen, hogy hatvanöt (ha tűzharcos, hatvanhárom) éves korukban öregségi járadékra igényjogosultak, annak ellenére, hogy a biztosítási viszonyban ennek az életkornak az elérésekor a tizenötévi várakozási időt még nem töltötték el. A szakasz (1) bekezdésének b) pontja azoknak a gazdasági munkavállalóknak az özvegyeiről kíván gondoskodni, akiknek férje az 1938:XII. törvénycikk említett rendelkezése következtében szerezte meg az öregségi járadékra vonatkozó igényjogosultságot. Méltányos továbbá, hogy az özvegyi járadékot azok az özvegyek is megkapják, akiknek férje e javaslat törvényerőre emelkedése előtt halt ugyan meg, de az 1938:XII. tc. 12. §-a alapján már járadékban részesült vagy járadékra jogot szerzett.

A szakasz (2) bekezdése ugyancsak méltányosságból tesz átmenetileg kivételt az alól az elv alól, hogy a tizenötévi várakozási idő eltöltése az özvegyi járadékra vonatkozó jogosultságnak is egyik előfeltétele. Az 1938:XII. törvénycikk hatálybalépésétől (1939. január 1-től) számított tizenöt éven belül ugyanis a biztosítottak egyik része a tizenöt évi várakozási időt el nem töltheti. Ezeknek az özvegyeiről gondoskodik a szakasz (2) bekezdése. E szerint ugyanis az 1954. évi január hó 1-ig terjedő átmeneti idő alatt azoknak a gazdasági munkavállalóknak a férj halálakor ötvenedik életévüket betöltött özvegyei is jogot szereznek az özvegyi járadékra, akiknek férje túlnyomórészben mezőgazdasági munkával foglalkozott és ennek megfelelően az 1938:XII. törvénycikk hatálybalépése után biztosítási kötelezettség alá esett ugyan, de a várakozási időt - korábban bekövetkezett halála miatt - már el nem tölthette.

A gazdasági munkavállalóknak az öregségi járadékra vonatkozó igényjogosultsága hatvanötödik, ha tűzharcosok, hatvanharmadik életévüknek betöltésétől kezdődően nyílik meg. Ezzel szemben a javaslat az özvegyi járadékra vonatkozó igényjogosultság előfeltételeként a hatvanéves korhatárt állapítja meg. Ezt a rendelkezést az teszi indokolttá, hogy a nők rendszerint fiatalabb korban válnak alkalmatlanná állandó mezőgazdasági kereső munkára, mint a férfiak.

Az özvegyi járadék az 1938:XII. törvénycikkel szervezett kötelező öregségi biztosítási ág szolgáltatása lesz. A törvényjavaslat tehát nem szervez új biztosítási ágat, hanem az öregségi biztosítás szolgáltatásainak körét bővíti. Természetes, hogy ezt a szolgáltatást is a gazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosítását ellátó Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézet fogja folyósítani.

A 2. §-hoz

A szakasz az özvegyi járadék mértékét szabályozza. A hazai és külföldi társadalombiztosítások az özvegy járadékát általában a férj járadékának, illetőleg várományának fele összegében állapítják meg. Ezt az elvet a javaslat is elfogadja. Ennek megfelelően a járadékos özvegyének általában a férj járadékának felére lesz igénye, az olyan özvegynek pedig, akinek férje járadékra még nem jogosult, annak az összegnek a fele jár, amelyre férje - a halála időpontjában - már várományt szerzett. Az özvegy tehát megkapja mind a járadéktörésnek, mind pedig a férjet - a javára teljesített járuléklerovások alapján - megillető járadéktörzspótléknak és fokozódó járadékrésznek fele összegét.

Az özvegyi járadék az özvegy megélhetését van hivatva előmozdítani. E cél szempontjából azokban az esetekben, amikor a férj öregségi járadékának járuléklerovások útján való fokozására lehetőség nincsen, szükségesnek láttam az özvegyi járadék legkisebb összegének a megállapítását. Önként értetődő, hogy ez a megállapítás csak a törvényjavaslat 1. § (1) bekezdésének b) pontjában említett járadékosok, valamint a (2) bekezdésében említett munkavállalók özvegyeinek a járadékára vonatkozhatik.

Amint a biztosítástechnikai indokolásból kitűnik, az 1938:XII. törvénycikkel már rendszeresített öregségi járadék és temetési segély, valamint a jelen törvényjavaslattal bevezetni tervezett özvegyi járadék tőkeértékének örökjáradékkal törlesztéséhez - a munkavállalói járulékot leszámítva - évi 13 millió pengőt meghaladó összeg szükséges. Figyelemmel arra, hogy az özvegyi járadékkal kiegészített öregségi biztosítás mezőgazdasági társadalombiztosításunknak csak egyik ága, figyelemmel továbbá arra is, hogy a társadalombiztosításban a járadékok az érdekeltek szükségleteinek teljes mértékben kielégítésére általában nem elégségesek, erre a célra a nemzeti jövedelmet a tervezettnél nagyobb részben igénybevenni ezidőszerint nem kívánatos s ezért az özvegyi járadék legkisebb összegét az általános indokolásban már említett indokok alapján évi 48 pengőben kellett javaslatba hozni.

A 3. §-hoz

A szakasz azokat az eseteket állapítja meg, amelyek fennforgása az özvegyi járadékra vonatkozó jogosultságot az egyéb előfeltételek fennállása esetén is kizárja.

A járadékra jogosultságot kizáró ezeket az eseteket a belföldi és a külföldi társadalombiztosítási törvényekben általában megtaláljuk. A kizáró okok részben az e téren esetleg adódó visszásságokat kívánják elhárítani, részben pedig elejét kívánják venni annak, hogy a közösség megterhelésével fedezett járadékot a közösség támogatására méltatlanok is igénybe vehessék.

Az esetleges visszaélések megakadályozását szolgálja az (1) bekezdésnek az a rendelkezése, amely nem adja meg a járadékot annak az özvegynek, aki már öregségi járadékra jogosultságot szerzett gazdasági munkavállalóval kötött házasságot vagy aki férjével két évnél rövidebb időt töltött házassági életközösségben.

A házassági köteléknek két évnél rövidebb ideig tartó fennállása esetén is megadja az özvegyi járadékot a javaslat akkor, ha az özvegynek férjétől gyermeke született, vagy ha a férj a házassággal gyermeküket törvényesítette. E kivételnek felvételét családvédelmi szempontból tartom szükségesnek.

A kérdésnek ilyen szabályozása, valamint a házassági kötelékben eltöltött legrövidebb időnek az özvegyi járadékra jogosultság szempontjából megállapítása elvben a különböző nyugdíjszolgáltatási rendszerek gyakorlatát követi.

Nem ad a javaslat özvegyi járadékra jogot annak az özvegynek, aki jogerős bírói ítélet megállapítása szerint férjének halálát szándékosan idézte elő. Ez a minden társadalombiztosítási rendszerben és nyugdíjtörvényben feltalálható rendelkezés az erkölcsi normát juttatja érvényre. Az özvegy ily cselekményének elkövetésével az özvegyi járadékra méltatlanná vált és méltatlan marad akkor is, ha az ezért kiszabott büntetést már kitöltötte.

A 4. §-hoz

A javaslat járadékban kívánja részesíteni azt a saját hibáján kívül elvált vagy különváltan élő feleséget is, aki nem ment újból férjhez. Ez a rendelkezés megfelel az iparforgalmi munkavállalók öregségi stb. biztosítását szabályozó 1928:XL. tc. 56. §-ának.

Az özvegyi járadék a férj részéről nyújtott tartást kívánja pótolni, az elvált nő özvegy járadékigényének előfeltétele tehát a férjével szemben fennállott tartási igénye. Ezért az (1) bekezdés kimondja, hogy az elvált nő csak akkor tarthat a járadékra igényt, ha a férjétől tartásdíjat kapott vagy tartásdíj fizetésére a férjet jogerős bírói ítélet kötelezte.

A szakasz (2) bekezdése azt az esetet szabályozza, amikor az özvegyen felül olyan elvált feleség is maradt hátra, akit az özvegyi járadék szintén megillet. Ennek az esetnek a szabályozásánál a javaslat a jogviták kizárása érdekében az egyszerűség követelményeit tartja szem előtt. Ezért kimondja, hogy a hátramaradt özvegy és az elvált feleség az önként fizetett vagy megítélt tartásdíj összegére tekintet nélkül, a járadékot egyenlő arányban megosztva kapják.

Az 5. §-hoz

Az özvegyi járadék az özvegy létfenntartásához hivatott segítséget nyujtani. Feltehető, hogy az özvegy megélhetése az újabb házassága által megvalósul, ezért az özvegyet egyébként jogosan megillető járadékot, mindaddig, míg az újabb házassága fennáll, szüneteltetni kell.

A hazai, valamint a legtöbb külföldi társadalombiztosítások az özvegy férjhezmenetele esetében a járadékigényét végkielégítés nyujtása mellett megszüntetik. Az özvegyi végkielégítés rendszerint az özvegyi járadék egyévi összegének felel meg, és így, ha az özvegy újabb házasságkötésénél valamelyes segítséget nyujt is, nem pótolja azt a lehetőséget, hogy újabb özvegység esetére, amikor feltehetőleg újból nehéz napok elé néz az özvegy továbbra is támogatásban részesüljön. Ezért a javaslat az özvegyi járadékra vonatkozó jogot fenntartja és az újabb házasság tartamára a járadék folyósítását csak szünetelteti.

Az újból férjhezment özvegy az utóbb meghalt férje után is jogosult lehet özvegyi járadékra. Önként értetődő a javaslatnak ilyen esetekre vonatkozó az a rendelkezése, hogy özvegyi járadékot két férj jogán igényelni nem lehet. Ebben az esetben az özvegy a magasabb összegű járadékot kapja, tekintet nélkül arra, hogy erre a járadékra az első vagy a második férje után szerzett jogot.

A szakasz (2) bekezdése arra az esetre tartalmaz rendelkezést, amikor az özvegyi járadékon az özvegy az elvált feleséggel osztozkodott és az özvegy újból férjhezmegy. Az ujból férjhezment özvegy járadéka, illetve járadékrésze szünetel, a szüneteltetett járadékrészt pedig a szünetelés tartamára az elvált feleség kapja. Az elvált feleség ez esetben tehát az özvegyi járadék egész összegében részesül.

A 6. §-hoz

Az özvegyi járadékkal kiegészített öregségi biztosítás költségeinek a váromány fedezeti rendszer elvei szerint fedezése - a szociális gondolat érvényrejuttatása érdekében változatlanul meghagyni kívánt munkavállalói járulékból várható bevételeken felül - évi 13.011,418 pengőt igényel.

Ennek a tehernek a megosztásánál továbbra is az 1938:XII. törvénycikk rendszerét kívántam követni, különösen törekedve arra, hogy ez a teher is arányosan és méltányosan oszoljék meg.

A méltányosság követelményeinek szem előtt tartásával a 100 koronától 150 koronáig terjedő kataszteri tisztajövedelmű ingatlanok birtokosainak (haszonélvezőinek) jelenlegi - a földadójuk 5%-ának megfelelő - hozzájárulását nem kívántam emelni. Ezeknél ugyanis figyelembe kell venni, hogy gazdaságukban idegen munkásokat csak kisebb mértékben foglalkoztatnak.

A 150 koronánál magasabb kataszteri tisztajövedelmű ingatlanok birtokosainak (haszonélvezőinek) megterhelésénél figyelemmel voltam egyrészt a mezőgazdasági üzemek korlátolt jövedelmezőségére, másrészt arra, hogy ezeknek a mezőgazdasági üzemeknek más szociális jellegű terhekkel is számolniok kell. Ezért az ezeket terhelő hozzájárulást is csak a mellőzhetetlenül szükséges mértékben - a földadójuknak 6.75%-ával - kívánom emelni.

A 100 koronától 150 koronáig terjedő kataszteri tisztajövedelmű ingatlanok kataszteri tiszta összjövedelme 11.195,000 korona. A 150 koronán felüli kataszteri tisztajövedelmű ingatlanok kataszteri tiszta összjövedelme 98.150,000 korona. A földadó a pengőértékben átszámított aranykorona kataszteri tisztajövedelem 20%-a. A kivetett földadó összegénél elemi csapások és egyéb címeken 3%-os törlést tételezve fel, a földadó valószínű összege a 100 koronától 150 koronáig terjedő kataszteri tisztajövedelmű ingatlanoknál 2.519,323 pengő, a 150 koronán felüli kataszteri tisztajövedelmű ingatlanok után pedig 22.087,675 pengő. A földadó 5%-os pótlékának valószínű összege a 100 koronától 150 koronáig terjedő kataszteri tisztajövedelmű ingatlanoknál kereken 126,000 pengő. A földadó 25%-os pótlékának valószínű összege a 150 koronán felüli kataszteri tisztajövedelmű ingatlanoknál kereken 5.522,000 pengő. A kettőnek összege, azaz a birtokosoknak hozzájárulása az özvegyi járadékkal kiegészített öregségi biztosításhoz, 5.648,000 pengő.

Mivel az új teher felosztásánál a munkavállalók megterhelését szociális indokokból mellőzni kívántam, a birtokosokat pedig - figyelemmel másirányú szociális terheikre is - az özvegyi járadék bevezetésével kapcsolatban továbbmenőleg megterhelni nem kívánatos, az új biztosítási szolgáltatás rendszeresítésével járó költségtöbblet aránylag jelentékeny részére az 1938:XII. törvénycikk költségfedezeti rendszerének megfelelően a közületekre, tehát az államra és a törvényhatóságokra kell hárítani.

A 7. §-hoz

Az 1938:XII. tc. 32. §-ának (6) bekezdése szerint az öregségi biztosítási rendkívüli segélyalap egyik legfőbb rendeltetése a meghalt járadékosok özvegyeinek segélyezése. Ezt a feladatot a javaslat most intézményesen kívánja megoldani. Ebből következik, hogy az öregségi biztosítási rendkívüli segélyalap a rendeltetésének most már kisebb bevételek mellett is eleget tehet, az öregségi járuléktartalékalap megterhelése viszont az özvegyi járadék bevezetése következtében emelkedik.

A szakasz (1) bekezdése ennek megfelelően intézkedik, hogy az 1901:XX. tc. 23. §-ában említett büntetéspénzekből, valamint az elkobzott és gazdátlan jószágok értékesítéséből befolyó és az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézetet illető részt az öregségi biztosítási járuléktartalékalapba kell beutalni. Az 1938:XII. törvénycikk értelmében a biztosítás szolgáltatásaira ugyanis csak az öregségi biztosítási járuléktartalékalapból lehet kifizetéseket teljesíteni, ezért, hogy az egyébként eddig a rendkívüli segélyalapot megillető bevétel a szolgáltatások fedezése céljából igénybevehető legyen, előbb annak a járuléktartalékalapba utalásáról kell gondoskodni.

Az 1938:XII. tc. 32. §-ának (7) bekezdése a járadékosok özvegyeiről az állandónak mutatkozó feleslegek által nyujtott szűk lehetőségek között segélyezés útján kívánt gondoskodni. A javaslat keretében a járadékosok és a biztosított gazdasági munkavállalók özvegyeiről az özvegyi járadékra vonatkozó jogosultság létesítése által intézményesen történik gondoskodás, ezért az 1938:XII. törvénycikk idézett rendelkezése fölöslegessé vált.

A javaslat 1. §-ának (3) bekezdése szerint az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézet az özvegyi járadékot az öregségi biztosítási ág keretében, annak egyik szolgáltatásaként folyósítja. Ebből következik, hogy az özvegyi járadékot szervesen kell az 1938:XII. törvénycikk szolgáltatási rendszerébe beilleszteni. Az özvegyi járadékra és az öregségi biztosítás egyéb szolgáltatásaira vonatkozó anyagi jogi és eljárási szabályok között tehát csak annyiban lehet eltérés, amennyiben azt a szolgáltatások különbözősége megokolja. Az özvegyi járadékra vonatkozó különleges szabályok tekintetében a javaslat részletes rendelkezéseket tartalmaz. Az 1938:XII. törvénycikknek az öregségi biztosítási ág minden szolgáltatására egyaránt vonatkozó szabályainak e javaslat keretében megismétlése feleslegesnek látszott. E rendelkezések tekintetében elegendőnek látom annak kimondását, hogy azokat az özvegyi járadékkal kapcsolatosan is alkalmazni kell. Itt mindenekelőtt a járadék megállapításával, folyósításával és szüneteltetésével kapcsolatos szabályokra, az eljárás és a jogorvoslat szabályaira, úgyszintén a javaslat 1. §-ának (1) bekezdése b) pontjára, valamint (2) bekezdésére alapított járadékigények tekintetében az 1938:XII. törvénycikk átmeneti időre szóló rendelkezéseire gondoltam.

A 8. §-hoz

A szakasz első bekezdésének rendelkezése az 1900:XVI. tc. 35. §-ának és az 1389:XII. tc. 38. §-ának rendelkezéseiből önként következik.