A Magyar Szent Koronához visszacsatolt felvidéki területek képviselőinek az országgyűlés képviselőházába meghívásáról szóló 1939:V. tc. 2. §-a, illetőleg a Magyar Szent Koronához visszatért kárpátaljai területeknek az országgal egyesítéséről szóló 1939:VI. tc. 4. §-a értelmében a visszacsatolt felvidéki és kárpátaljai területeken az 1940. év június havának 30. napjáig meg kell tartani az országgyűlési képviselőválasztásokat.
Ehhez azonban elengedhetetlenül szükséges bizonyos kérdéseknek előzetes törvényhozási rendezése.
Elsősorban is rendelkezni kell a választandó képviselők száma tekintetében, mert az 1939:V. és VI. törvénycikk csak a „meghívott” képviselők számára vonatkozóan rendelkezett.
Rendelkezni kell továbbá a választási rendszer tekintetében is, mert az 1938:XIX. törvénycikkben lefektetett ú. n. vegyes - lajstromos és egyéni kerületi - rendszert a visszacsatolt területeken ezidőszerint még nem lehet alkalmazni.
Azoknál a vármegyéknél ugyanis, amelyeknek területe csak részben visszacsatolt terület, - tekintettel arra, hogy területük egy részén már volt választás - az 1938:XIX. törvénycikknek azt a rendelkezését, amely szerint minden törvényhatóság önállóan, egymagában egy-egy lajstromos kerületet alkot, nem lehet alkalmazni; az egyes vármegyéknek csupán visszacsatolt területére kiterjedő külön lajstromos kerületek alakítása viszont - minthogy lajstromos kerületnek a dolog természeténél fogva legkevesebb két-két képviselőt kell juttatni - nagy aránytalanságokra vezetne.
Kárpátalján azért nem alkalmazható az 1938:XIX. törvénycikknek - a törvényhatósági szervezetre alapított - vegyes rendszere, mert ezen a területen ezidőszerint nincsenek törvényhatóságok.
A választási rendszer kérdésében tehát feltétlenül rendelkezni kell.
De a már említetteken felül még egyéb rendelkezésekre is szükség van. Így rendelkezni kell a választójogosultság tekintetében, a választói névjegyzékek összeállítására vonatkozóan, végül pedig arra nézve is, hogy az 1939:V. és VI. törvénycikkek alapján behívott képviselők megbízatása milyen időpontban jár le, mert az említett törvénycikkek e tekintetben csak annyit mondanak, hogy a képviselők megbizatása arra az időre szól, „amíg a választás meg lesz tartható”.
A fentiekben említett kérdéseket öleli fel a jelen törvényjavaslat.
A javaslat 2. §-a megállapítja a visszacsatolt területeken választandó képviselők számát, mégpedig akként, hogy a visszacsatolt felvidéki területeken huszonhat, a kárpátaljai területen pedig tizenegy képviselőt kell választani.
A választandó képviselők számának ez a meghatározása nagyjából megfelel annak a számaránynak, amely Magyarországnak a trianoni szerződéssel megállapított területén élő népesség száma és a visszacsatolt területek nyereségének száma között fennáll.
A javaslat 4. §-ának (1) bekezdése a választójogosultsággal és a választhatósággal kapcsolatban - minden esetleges kétség kizárása okából - kifejezetten utal a fennálló jogszabályokra.
Abból a körülményből, hogy a választás csak egyéni választókerületekben történik, okszerűen folyik, hogy a választójogosultságra az 1938:XIX. törvénycikknek az egyéni választókerületek választóira megállapított rendelkezései lehetnek csak irányadók. Természetesen Kassa thj. városban a választójogosultság egyezik az 1938:XIX. törvénycikkben a lajstromos választókerületekre megállapított választójogosultsággal.
Tudvalevő, hogy az 1938:XIX. tc. 24. §-ának (1) bekezdése szerint a hatévi egyhelyben lakás kelléke szempontjából a lakóhelynek egyszeri megváltoztatása nem jön figyelembe, ha az érdekelt személy megelőzőleg hat évig ugyanegy községben lakott.
Minthogy e szerint a szabály szerint csak egyszeri lakóhelyváltoztatás maradhat figyelmen kívül, a visszacsatolt felvidéki területeken előfordulhat, hogy olyan személyek, akik a magyar állami főhatalom átvétele után folyamatba tett földbirtokrendezés során ingatlan-juttatásban részesültek és ezzel kapcsolatban lakóhelyet kellett változtassanak, az ezáltal esetleg bekövetkezett többszöri lakóhelyváltoztatás folytán már nem felelhetnek meg az egyhelybenlakás kellékének. Így ezek a személyek - noha korábbi lakóhelyükön megfelelnének az 1938:XIX. tc. 24. §-a (1) bekezdésében megállapított feltételnek - elesnének a választójogosultságtól, ami méltánytalan volna. Ezt a méltánytalanságot van hivatva kiküszöbölni a 4. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés.
A javaslat 4. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés azon a meggondoláson alapszik, hogy nem volna méltányos a választók közül kirekeszteni azokat a személyeket, akik, ha nem is felelnek meg a választójogosultságra az 1938:XIX. törvénycikkben megállapított feltételeknek, de a főhatalom megváltozása előtti időben utoljára tartott választásoknál - tehát még idegen, főhatalom alatt - már gyakorolhattak választójogot, illetőleg azt csak azért nem gyakorolhatták, mert csehszlovák állampolgárságukat nem ismerték el.
Egészen természetes viszont, hogy ez a kedvezmény nem terjedhet odáig, hogy lerontsa egy különleges jogszabálynak: az 1939:IV. törvénycikknek a rendelkezéseit, amelyek a zsidók választójogát külön feltételekhez kötik. Ilyen értelemben rendelkezik a 4. § (4) bekezdése.
A javaslat 4. §-ának (5) bekezdésében foglalt rendelkezés indokolt könnyítést jelent a magyar állampolgárság igazolása tekintetében azáltal, hogy mentesíti az állampolgárság külön igazolása alól azokat a személyeket, akik igazolni tudják azokat az előfeltételeket, amelyek révén a wieni döntés alapján kötött egyezmény, illetőleg a kárpátaljai terület visszatéréséről szóló törvény értelmében - a főhatalom megváltozásával - hatósági intézkedés nélkül magyar állampolgárokká váltak.
A javaslat 5. §-a rendelkezik a választójogosultak összeírásáról, egyúttal pedig felhatalmazást ad a belügyminiszternek, hogy a választói névjegyzék összeállítására vonatkozó eljárást rendeletben szabályozhassa és ennek során az eljáró hatóságokat és a határidőket az 1938:XIX. törvénycikk szabályaitól eltérően állapíthassa meg, azzal a korlátozással azonban, hogy a közigazgatási bírósági panaszjogot nem mellőzheti. Erre a felhatalmazásra azért van szükség, mert az említett törvényben megállapított hosszadalmas eljárás mellett a névjegyzék az említett törvényben megállapított hosszadalmas eljárás mellett a névjegyzék csak körülbelül egy év alatt készülhet el.
A visszacsatolt területeken - Kassa thj. város kivételével - csak egyéni kerületek lesznek. Ennek ellenére a javaslat 5. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a választói összeírást azokra is ki kell terjeszteni, akiknek az 1938:XIX. tc. 19. és 20. §-a lajstromos kerületben adja meg a választójogot. Ez a rendelkezés azonban mégis okszerű és szükséges. A névjegyzék készítésénél ugyanis - mivel az később az évenkinti kiigazításoknak alapja lesz - a dolog természeténél fogva alkalmazkodni kell a törvény általános rendelkezéseihez. De ettől eltekintve, nélkülözhetetlenül szükséges a kérdéses rendelkezés azért is, mert az 1938:XIX. tc. 211. és 212. §-a értelmében a lajstromos kerületi választójoghoz kapcsolódik a törvényhatósági és a községi választójog.
A törvényjavaslat 6. §-a különleges szabályokat állapít meg a központi választmányokra nézve. Így elrendeli, hogy a visszacsatolt területrészekkel kiegészült vármegyékben - az egyébként már működő központi választmány mellett - a visszacsatolt területekre kiterjedő és arra korlátozott illetékességgel külön központi választmányt kell alakítani. Ezenfelül különleges szabályt állapít meg a központi választmány megalakítására nézve is azzal, hogy - eltérően az 1938:XIX. törvénycikktől, amely szerint a központi választmány tagját a törvényhatósági bizottság választja - kimondja, hogy a tagokat a törvényhatóság első tisztviselője jelöli ki a visszacsatolt terület lakosai közül.
Ezeknek a különleges rendelkezéseknek alapja az a meggondolás, hogy mindenképpen indokolt, hogy a névjegyzék elkészítésénél és a választásnál közreműködő központi választmányok a visszacsatolt területek lakosai közül és csupán a visszacsatolt területekre kiterjedő illetékességgel alakíttassanak meg, tekintettel pedig arra, hogy a visszacsatolt területrészekkel kiegészített vármegyék törvényhatósági bizottsági tagjainak túlnyomó többsége nem a visszacsatolt területről való, célszerűbbnek látszik az a megoldás, hogy a törvényhatóság első tisztviselője jelölje ki a központi választmány tagjait.
Ezekre a különleges rendelkezésekre természetesen csak addig van szükség, amíg a visszacsatolt felvidéki területeken és a visszacsatolt területrészekkel kiegészült vármegyékben a rendes szabályok szerint megalakulnak a törvényhatósági bizottságok. Mihelyt ez megtörténik, már semmi akadálya nincs annak, hogy a központi választmányok az 1938:XIX. törvénycikk szabályainak megfelelően alakíttassanak meg. Erre vonatkozóan rendelkezik a javaslat 6. §-ának utolsó bekezdése.
A javaslat 7. §-a a központi választmányoknak a visszatért kárpátaljai területen megalakításához szükséges különleges rendelkezéseket tartalmazza. Ezekre a rendelkezésekre azért van szükség, mert a visszatért kárpátaljai terület közigazgatásának ideiglenes rendezéséről szóló 6200/1939. M. E. sz. rendelet értelmében a kárpátaljai területen ezidőszerint nincsenek törvényhatóságok.
Az 1938:XIX. törvénycikk hatálya a visszacsatolt területekre ezideig nem lett kiterjesztve, ezért ebben a tekintetben is rendelkezni kell. Erre vonatkozik a javaslat 8. §-a.
Az 1939:V. törvénycikk, illetőleg az 1939:VI. törvénycikk nem jelölték meg határozottan azt az időpontot, amikor az azok alapján behívott képviselők megbizatása a megtartandó választások következményeként megszűnik. Erre vonatkozóan rendelkezik a javaslat 9. §-a, amely az említett képviselők megbizatása megszűnésének a napját a megtartandó választások napjában határozza meg.
