A honvédelem és a közgazdaság fejlesztéséről, egyes népjóléti beruházásokról s ezek költségeinek fedezéséről szóló 1938:XX. tc. 11. §-a a természetes személyek terhére kivetett egyszeri beruházási hozzájárulás végsőfoki megállapítására Budapest székhellyel az I. számú Országos Döntőbizottságot létesítette.
A fővárosi és vidéki döntőbizottságok másodfokú határozatai ellen 3100 fellebbezés érkezett e döntőbizottsághoz, amiből eddig kereken 700 nyert elintézést. Az I. számú Országos Döntőbizottság tárgyalásának mielőbbi befejezése érdekében tehát törvényhozási intézkedés szükséges, mert mind az államkincstár, mind a fizetésre kötelezettek érdekei a beruházási hozzájárulás végső fokú megállapítására irányuló tárgyalások befejezését kívánják.
A döntőbizottság elé került fellebbezések gyorsütemű elbírálásának az volna a legegyszerűbb módja, ha a bizottságok száma szaporíttatnék. Ennek az elintézési módnak azonban az volna a természetes következménye, hogy minden bizottság a hozzá utalt ügyekben teljesen önállóan járna el, ami veszélyeztetné a végsőfokú elbírálásnál fontos jogegységet. Éppen ezért a javaslat az albizottsági rendszert választotta, amely az elnök vezetése alatt egységes joggyakorlat kifejlődését és azonos jogalkalmazás kialakulását lehetővé teszi.
A javaslat a bizottsági tagok számának olymérvű felemelésére ad felhatalmazást, amennyi az ügyeknek lehetőleg hat hónap alatt leendő elintézéséhez szükséges. Ezt a határidőt az államkincstár és a fizetésre kötelezettek érdekein felül a döntőbizottsági tagok érdeke is indokolja, mert aránylag rövidebb ideig kell rendes foglalkozásuk rovására a bizottsági tárgyalásokon résztvenniök.
Az albizottságokat a szükséghez képest az elnök alakítja meg és az albizottsági elnököt is ő jelöli ki. Ez az intézkedés az albizottságokban való működés rugalmasságát biztosítja, mert a felemelt létszámot a bizottság elnöke az albizottságok között úgy használhatja fel, hogy fennakadás akkor se történjék, ha a tagok betegsége vagy egyéb okok miatt valamely albizottságot nem lehetne megalakítani.
Ez a bekezdés az egységes joggyakorlat biztosítására tartalmaz rendelkezéseket és a javaslat legfontosabb részének tekinthető. Az eltérő felfogásokat gyakorlatilag leginkább a kincstári előadók észlelhetik, akik az albizottságban a tényállást ismertetik és a határozat mikéntjére javaslatot tesznek. A helyes jogmagyarázatot az egymás közötti megbeszéléseken kialakítják és mihelyt azt észlelik, hogy az egyes albizottságok azonos jogkérdésben azonos tényállás mellett más és más értelmű határozatokat akarnak hozni, ezt a körülményt az elnök tudomására hozzák, aki - abban az esetben is, ha más úton értesül az albizottságok egymástól eltérő felfogásáról - az elvi határozat meghozatala céljából a tagokat közös értekezletre hívja össze. A közös értekezlet lefolyására és az elvi határozat meghozatalára vonatkozó szabályok a gyakorlati életnek megfelelő rendelkezéseket tartalmaznak és különös indokolást nem igényelnek.
