A honvédség felső vezetése egységének hatályos biztosítása érdekében a Kormányzó Úr Őfőméltósága a honvédség belszervezete tekintetében őt megillető alkotmányos jogánál fogva a honvédség főparancsnokának szolgálati állását 223/I. eln. K. I.-1939. szám alatt kelt legfelső elhatározásával az 1940. évi március hó 1. napjától kezdődő hatállyal megszüntette és annak teljes jogkörét a m. kir. honvédvezérkar főnőkére ruházta át.
Ez a legfelső elhatározás szükségessé teszi mindazoknak a törvényi rendelkezéseknek a módosítását, amelyek a honvédség főparancsnoka állásának létezéséből folytak, valamint amelyek a honvédség főparancsnokára ruházott jogkörre vonatkoznak.
Az ország fegyveres erejének jelentőségéhez képest és a katonai szaktudásnak a törvényalkotásban kellő módon és kellő mértékben való érvényesülése érdekében helyénvalónak látszik, hogy a honvédség tábornoki karának két magasrangú tényleges állományú tagja az országgyűlés felsőházában szolgálati állása alapján továbbra is helyet foglaljon. Ezért a honvédség főparancsnoki állásának megszüntetése folytán rendelkezni kell abban a tekintetben, hogy a vezérkar főnöke mellett a honvédség tábornoki karának még egy tagja kerüljön be szolgálati állása alapján a felsőházba. A katonai szolgálati viszonyok különleges természetét figyelembevéve második tagként leginkább a honvéd tábornoki karnak rangban legidősebb tényleges állományú tagja, illetőleg amennyiben ez a vezérkar főnöke, a rangban utána következő tényleges állományú tábornok jöhet tekintetbe. Ezért a § a kérdésnek ilyen értelemben való rendezését tartalmazza.
A honvédség főparancsnokát megillető teljes jogkörnek a vezérkar főnökére történő átruházása folytán részére biztosítani kell a bűnvádi üldözés elrendelésére illetékes parancsnoknak azokat a jogait is, amelyeket ezidőszerint a honvédség főparancsnoka gyakorol. Ennélfogva a honvéd vezérkar főnöke hivatott arra is, hogy a katonai titok tekintetében elkövetett hűtlenség miatt folyó bűnügyekben az 1930:III. tc. 9. §-a értelmében a honvédség főparancsnokát megillető kizárólagos illetékes parancsnoki jogkört ezentúl betöltse. Ilyen irányban rendelkezik - az 1930:III. törvénycikkben a hűtlenségre vonatkozó rendelkezéseknek az 1934. évi XVIII. törvénycikkel bekövetkezett módosítására is figyelemmel - a jelen § második bekezdése.
Az 1930:III. tc. 9. §-ának az imént említett vonatkozásokban szükségessé váló módosítása egyúttal kedvező alkalmul szolgál arra is, hogy a megalkotandó törvény szóbanlevő §-ában mindazokat a többi parancsnokokat is felsorolja, akik a békebeli katonai bűnvádi eljárásban állandóan gyakorolják az illetékes parancsnoki jogokat. Az 1930:III. törvénycikk megalkotása idején ugyanis még ránk nehezedtek a trianoni békeparancs nyomasztó rendelkezései és így e törvénycikk 9. §-ában csakis azokról az illetékes parancsnokokról lehetett említést tenni, akiknek katonai parancsnoki minőségét a szóbanlevő békediktátum is elismerte. A nemzetközi helyzetünkben időközben beállott kedvező változás és a honvédelemről szóló 1939:II. törvénycikk megalkotása folytán azonban immár mi sem állhatja útját a katonai bűnvádi eljárásban a törvény erejénél fogva illetékes parancsnokokra a jelen § első bekezdésében javasolt rendelkezésnek. Az ekként javasolt rendelkezés figyelemmel van arra, hogy egyfelől az 1930:III. tc. 9. §-ának első bekezdésében említett vegyesdandárparancsnok elnevezése az 1938. évi október hó 1. napjával hadtestparancsnokká változott át, másfelől, hogy a m. kir. honvéd folyamerőkhöz tartozó egyének tekintetében ezidőszerint a folyamerők szemlélője gyakorolja az illetékes parancsnok jogait; minthogy azonban a honvédség főparancsnoki állásának megszűnésével egyidejűen ez a szemlélői állás is meg fog szűnni, a honvéd folyamerők parancsnokát kell mint a folyamerők élén álló legmagasabb elöljárót az illetékes parancsnoki jogokkal felruházni.
