1940. évi XI. törvénycikk indokolása

a felvidéki és kárpátaljai területek visszacsatolásával kapcsolatos nemzetközi vonatkozású kérdések szabályozásáról * 

Általános indokolás

A felvidéki és kárpátaljai területeknek a Magyar Szent Koronához visszacsatolása szükségessé teszi számos jogi, pénzügyi és gazdasági kérdésnek az érdekelt államokkal való nemzetközi rendezését. Így nemzetközi vonatkozásuk esetében előreláthatólag nemzetközi megállapodások útján való rendezésre várnak különösen hivatalos iratok átadásának, a visszacsatolás előtt indult és a visszacsatolásig még be nem fejezett közigazgatási és bírósági ügyek folytatásának kérdése, - hatóságnál elhelyezett letétek ügye - a visszacsatolás előtt okozott károk megtérítésének, pénztartozások kifizetésének, biztosítási ügyleteknek, külföldi hitelintézetek belföldi működésének kérdése, - a visszacsatolás előtt keletkezett állami és egyéb közkövetelések és tartozások kérdése - az alapok, alapítványok és közhasznú vállalatok vagyona felosztásának ügye stb. Ezeknek a kérdéseknek szabályozása rendszerint sürgős, számos kérdésben pedig a szabályozás tárgya kisebb jelentőségű. Ezért célszerű és az ország érdekeinek előmozdítása végett kívánatos olyan törvényes felhatalmazással ruházni fel a minisztériumot, amely lehetőséget nyújt a megállapodások gyors megkötésére és azoknak rendelettel hatálybaléptetésére.

A Magyar Szent Koronához visszacsatolt felvidéki területeknek az országgal egyesítéséről szóló 1938:XXXIV. tc. 4. §-ában, valamint a Magyar Szent Koronához visszatért kárpátaljai területeknek az országgal egyesítéséről szóló 1939:VI. tc. 7. §-ában kapott felhatalmazás nem teszi szükségtelenné a jelen törvényjavaslatban foglalt felhatalmazást, mert az említett törvények a visszacsatolt területek jogrendszerének az ország fennálló jogrendszerébe való beillesztése végett szükséges rendelkezése megtételére nyujtanak módot, a területek visszacsatolásával kapcsolatban pedig számot kell vetni ezen a körön kívüleső nemzetközi vonatkozású jogi, pénzügyi és gazdasági kérdések szabályozásának szükségességével is.

Nem teszi feleslegessé a törvényjavaslatban tervbe vett felhatalmazást az egyes külállamokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink rendezéséről alkotott 1938:XXXV. tc. 1. §-ában adott felhatalmazás sem. Ez a § ugyanis csak egyes külállamokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink szabályozása céljából ad a kormánynak megállapodások létesítésére és azoknak rendeleti úton életbeléptetésére felhatalmazást, és pedig időhatárhoz kötötten.

Az országgyűlés alkotmányos ellenőrzési jogát biztosítja a törvényjavaslatnak az a rendelkezése, amely a minisztérium kötelességévé teszi a törvényhozás hatáskörébe tartozó rendelkezéseket tartalmazó rendeleteinek bejelentését.


  Vissza az oldal tetejére