Az állattenyésztés fejlesztésének leghathatósabb és viszonylag legkisebb áldozatot igénylő eszköze a nagyobb teljesítőképességet átörökítő apaállatok használata. Hazánk állatállományának túlnyomó nagy része (mintegy 80%-a) a 100 kat. holdon aluli birtokosoknak, tehát olyanoknak a tulajdonában van, akik anyaállataikhoz gyenge anyagi helyzetük folytán saját tulajdonban levő apaállatokat rendszerint nem használhatnak. Állatállományuk részére, vagyis a köztenyésztés céljaira szükséges közös apaállatok beszerzéséről és tartásáról való gondoskodás tehát fontos közfeladat.
A fejlett állattenyésztéssel bíró nyugati országokban a tenyésztés terén elért eredmények elsősorban a közös apaállattartás korszerű és intézményes megoldásának tudhatók be. Ezekben az országokban az állam nagy gondot fordít a köztenyésztés apaállatellátására, amennyiben a közös apaállatokról részben a különböző közületek, részben pedig a nagy múltú, hivatásuk magaslatán álló állattenyésztő szervezetek gondoskodnak, mindenkor az állam messzemenő, közvetlen irányítása, ellenőrzése és anyagi támogatása mellett. Így legújabban Németországban, Olaszországban és Jugoszláviában történtek messzemenő törvényes rendelkezések annak érdekében, hogy kizárólag jóminőségű és ismert leszármazású apaállatok kerüljenek a köztenyésztésbe.
1894 előtt nálunk az apaállatokról főkép az érdekelt birtokosok különböző csoportjai (nyomásos gazdálkodásban érdekelt birtokosságok, osztatlan közös legelőkben érdekelt birtokosságok, közbirtokosságok, volt úrbéres birtokosságok stb.) gondoskodtak. Ez a rendszer nem vált be. Nagy volt az apaállathiány és a meglévők minősége is sok tekintetben kifogás alá esett. Ezért az 1894:XII. törvénycikk a köztenyésztésre szolgáló apaállatok beszerzését a községek kötelességévé tette. A község e kötelezettség alól csak akkor mentesült, ha az érdekelt birtokosság megfelelő számú és minőségű apaállattal rendelkezett, ellenkező esetben azok beszerzéséről a községnek kellett gondoskodni. Ez az állapot az előzővel szemben haladást jelentett annyiban, hogy bizonyos lehetőséget nyujtott a sok esetben szükségessé vált hatósági beavatkozásra.
A községi apaállatbeszerzés útján elért eredmény azonban a haladás szempontjából már nem kielégítő. A fejlődés menete így lassú és bizonytalan maradt, mert a községek és birtokosságok a köztenyésztés apaállatellátásánál az országos szempontokat és törekvéseket a legtöbbszőr nem tudják kellőképpen érvényesíteni. Az apaállatok kiválasztásánál és megvételénél nem mindig a magasabb állattenyésztési, hanem igen sok esetben a rosszul értelmezett helyi érdekek és szempontok jutottak előtérbe. Ennek sajnálatos következményeként az ország több vidékén és a dolog természeténél fogva éppen a szegényebb lakossággal bíró kis községekben e téren igen szomorú állapotok uralkodnak. A község által beszerzett apaállatokat sok helyen tartásra magánosoknak adják ki, ami a közérdek háttérbeszorításával jár. Véletlen károsodás esetén a hiányzó apaállatok pótlásáról idejében a község nem gondoskodhatván, a tenyésztés visszaesett s e mellett a káros „zugfedeztetés” sok helyen még mindig nagy mértékben akadályozza az okszerű állattenyésztés megvalósítását.
Ezekre a szempontokra való tekintettel már évekkel ezelőtt előtérbe került az az elgondolás és megoldás, hogy a köztenyésztés céljaira szükséges apaállatokat a törvényhatóságok szerezzék be.
A kisgazdák állatállományát felölelő köztenyésztés széleskörű fejlesztésének fontosságától áthatva Baranya, Somogy, Nógrád. Pest, Tolna, Esztergom stb. vármegye időszerűnek látta, hogy állattenyésztési szabályrendelet keretében állattenyésztési alapot létesítsen és annak segítségével a köztenyésztésre szolgáló apaállatok beszerzését saját hatáskörébe vonva, a községeket és egyéb közös apaállatokat tartó közületeket kiváló minőségű tenyészállatokkal ellássa. Ezekben a törvényhatóságokban az állattenyésztés nagyarányú és gyors fejlődésnek indult, amint azt az országos mezőgazdasági kiállításokon szerzett tapasztalatok és az említett vármegyék kisgazdái által elért elismerten szép eredmények és anyagi sikerek igazolják. Ez az eredmény pedig annak tudható be, hogy a törvényhatósági apaállatokat a vármegyei m. kir. gazdasági felügyelőségek irányítása mellett olyan hozzáértő személyek szerezhették be, akik felülemelkedve a köz szempontjából esetleg káros és kicsinyes helyi érdekeken, a rájuk bízott teendőket szakszerűen, lelkiismeretesen, a legnagyobb körültekintéssel és felelősségük tudatában minden más körülménytől függetlenül teljesítették.
A törvényhatósági apaállatok rendszerének általános kiépítése a kisgazdák állatállományát felölelő köztenyésztés színvonalát gyors ütemben és széles keretek között fogja fejleszteni a nélkül, hogy az érdekelt közületekre és állattartókra a közös apaállattartás eddigi rendszerével szemben nagyobb megterhelést jelentene. A közületek ugyanis a törvényhatósági apaállatok után fizetett használati díjjal szemben a multban a köztenyésztés céljaira beszerzett apaállatok ennél nagyobb összeget kitevő értékcsökkenését, vagyis a beszerzett és a kiselejtezett apaállatok értékkülönbözetét viselték. Az érdekelt állattartók pedig különféle címeken járultak hozzá az apaállatok beszerzéséhez és tartásához, amely hozzájárulás a tenyészállatdíjak bevezetésével általában megfelelően csökkenni fog. Figyelembevéve továbbá, hogy a közös apaállattartás jelenlegi rendszerénél a köztenyésztésben használt apaállatok a beltenyésztés elkerülése végett már 2-2 1/2 évi használat után, viszonylag még fiatal korban selejtezésre kerültek, a törvényhatósági apaállatok rendszere még számottevő megtakarítást is fog nyujtani annak következtében, hogy a beltenyésztés elkerülése érdekében ennél a rendszernél az apaállatokat bizonyos idő (2-2 1/2 év) eltelte után egyik községből a másikba lehet tovább vinni és nem kell a még tenyészképes állapotban lévő apaállatokat kiselejtezni. Ezáltal a közös apaállatok használati idejét egy-két évvel lehet meghosszabbítani.
További nagy előnye a törvényhatósági apaállatok használatának, hogy a törvényhatóság egyben az apaállatok tulajdonosa is és így a használatra átengedett apaállatok gondozása, tartása és használata tekintetében az ellenőrzést ebben az irányban hatásosabban gyakorolhatja. Ez a körülmény egyébként előnyösen fogja befolyásolni az okszerű állattenyésztés előfeltételét jelentő kézből való párosítás általánossá tételét is, mert a törvényhatóság szabályrendeletben fogja mindenütt előírni a tulajdonában levő apaállatok okszerű használatának módozatait.
