1940. évi XIX. törvénycikk indokolása

művészeti kamarák felállításáról és szervezetük megállapításáról * 

Általános indokolás

A társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról szóló 1938:XV. tc. 2. §-a utasította a m. kir. minisztériumot, hogy színművészeti és filmművészeti kamara felállításáról gondoskodjék. A m. kir. minisztérium a színművészeti és filmművészeti kamara felállításáról a 6090/1938. M. E. és a 6095/1938. M. E. rendeletek kibocsátásával gondoskodott. Az így felállított színművészeti és filmművészeti kamara működését az 1939. évi január hó 1. napján megkezdte.

A színművészeti és filmművészeti kamara másféléves működésében számos olyan zavar jelentkezett, amelynek okait arra kell visszavezetni, hogy a megállapított kamarai szervezet nem bizonyult alkalmasnak a kamara törvényes céljainak megvalósítására. A kamarai szervezet fogyatékosságai főként abból erednek, hogy a szervezet megállapításával ennek a kamarának sajátos természete és céljai kellőképpen nem érvényesülhettek, mert a szervezet meghatározásában annakidején elsősorban az volt a döntő szempont, hogy az újonnan felállítandó kamara szervezete minél teljesebben megegyezzék az akkor már megvolt kamarák szervezetével.

Az akkor már megvolt (ügyvédi, közjegyzői, mérnöki, orvosi stb.) kamarák azonban más viszonyok között és más célok szolgálatára keletkeztek. Ezek a kamarák elsősorban önkormányzati szervezetek és tagjaik érdekeinek előmozdítására alakultak. Tagjaik azonos foglalkozásúak. A tagok műveltségi színvonalában és társadalmi helyzetében nincs számbavehető eltérés. A tagok magánérdekei is rendszerint egyezőek. A régi kamarák működése többé-kevésbbé kimerült az érdekképviseletben, a hivatás tisztességének ápolásában és a tagok szociális érdekeinek gondozásában, valamint a fegyelmi bíráskodásban.

A művészeti kamarának ezzel szemben magasabb nemzet- és művelődéspolitikai hivatást jelölt ki az 1938:XV. tc. 2. §-ának második bekezdésében foglalt rendelkezés. A művészeti kamarákban tehát a nemzeti közösség egyetemes szempontjai mellett a tagok magánérdekeinek gazdasági törekvéseinek és a csupán ezek körül mozgó önkormányzatnak csak másodrendi jelentősége lehet. A másodrendű jelentőségű magánérdekek és gazdasági törekvések sikeres szolgálatára sem alkalmas azonban a kamarai szervezet, amelynek a színművészeti és filmművészeti kamara felállításakor már megvolt többi kamarák szervezete megfelelt. A színművészeti és filmművészeti kamarai tagok ugyanis részben munkaadók, részben munkavállalók. A tagok között vannak művészek, tisztviselők, iparosok és kereskedelmi foglalkozásúak. Vannak alkotók, vállalkozók, kivitelezők és segédek. Társadalmi és műveltségi színvonaluk között is lényeges különbségek állapíthatók meg. Ilyen körülmények között ennek a kamarának a tagjait egységes gazdasági érdekek legfeljebb nagy általánosságban fűzhetik egybe (pl. kedvező színházi és filmkonjunktúra biztosítása). A mindennapi élet részleteiben azonban állandó ellentétek vannak a tagok gazdasági magánérdekei között. A kamara tagjainak vegyes összetétele és gazdasági érdekeinek ellentéte kétségessé teszi, hogy a tárgyilagos érdekképviselet és önkormányzati működés megnyilatkozhatik-e olyan szervezetben, amelynek alapján a többi kamarák (ügyvédi, közjegyzői, orvosi stb.) működnek.

A színművészeti és filmművészeti kamara szervezeti nehézségeit betetőzi az a további adott körülmény, hogy a tapasztalat szerint a színház és a film között jóval több a szétválasztó elem, mint az összetartó kapocs.

A színművészeti és filmművészeti kamara ismertetett helyzetében gyökeres megoldást csak az a rendezés hozhat, amely e kamara tagjai részére külön-színházi és külön filmkamarát alkotna és az új kamarák részére a kamarák sajátos céljának és magasabb nemzeti és művelődéspolitikai hivatásának megfelelő szervezetet biztosítana. A színművészeti és filmművészeti kamara azonban az 1938:XV. tc. 2. §-ában foglalt rendelkezés értelmében egyetlen kamara. A m. kir. minisztérium tehát, amely a törvényhozástól utasítást kapott ennek a kamarának a felállítására, a felhatalmazás alapján a kamara kettéválasztása tárgyában rendeletet nem bocsáthat ki, egyrészt azért, mert a törvény egyetlen kamara felállításáról rendelkezett, másrészt azért, mert az erre vonatkozó törvényes rendelkezésben foglalt felhatalmazás a színművészeti és filmművészeti kamara felállításával ki is merült.

A színművészeti és filmművészeti kamarának a fentiek szerint kívánatos újjászervezéséhez nem nyujt elegendő törvényes alapot az 1939:IV. tc. §-ának 9. utolsó bekezdésében foglalt felhatalmazás sem, mert ez a felhatalmazás a színművészeti és filmművészeti kamarán felül további művészeti kamarák felállítására, de nem a meglévő művészeti kamara átszervezésére jogosította fel a m. kir. minisztériumot.

Az ügy ilyen állásában tehát a törvényhozás újabb felhatalmazását kell kérnem ahhoz, hogy a színművészeti és filmművészeti kamara újjászervezéséről - amelyet mellőzhetetlen feladatnak látok - rendeletben gondoskodhassam. Ezért törvényjavaslatot terjesztek az országgyűlés képviselőháza elé, hogy a fent általánosságban megjelölt okok miatt szükséges rendezést megvalósíthassam.


  Vissza az oldal tetejére