1940. évi XXVII. törvénycikk indokolása

a keresztény vallásfelekezetek egyháznagyjainak és képviselőinek felsőházi tagságáról * 

Általános indokolás

Amikor Magyarország nemzetgyűlése az 1926:XXII. törvénycikkel az ősi alkotmányosság szellemében felújította az országgyűlés kéttáblás rendszerét és megszervezte a felsőházat, a méltóságon és hivatalon alapuló felsőházi tagságra vonatkozóan elfogadta azokat az alapelveket, amelyeket a főrendiház szervezetének módosításáról szóló 1885:VII. törvénycikk 4. §-a fejezett ki. A méltóság és hivatal alapján a felsőházban helyet foglaló személyek tekintetében csupán annyi változtatást hajtott végre, amennyi az ország területének megcsonkítása és az ország népességének számában és egyéb viszonyaiban bekövetkezett változások folytán szükséges volt.

Ennek megfelelően az 1926:XXII. törvénycikk fenntartotta a vallásfelekezeteknek főrendiházban is megvolt képviseletét. Az egyháznagyok jegyzékéből azonban ki kellett maradniok azoknak a püspököknek és más egyháznagyoknak, akiknek egyházmegyéjük vagy székhelyük az elcsatolt területekre esett. A katolikus egyháznagyok száma e miatt jelentékeny mértékben csökkent. Az 1926:XXII. törvénycikk ezért a katolikus egyháznagyok számát felemelte és az evangélikus egyház képviseletét mérsékelten csökkentette, hogy ezáltal a vallásfelekezetek felsőházi képviselete mind a vallásfelekezeteknek történelmileg kialakult egymásközti arányával, mind a csonkaország népességének vallási megoszlásával kellő arányba kerüljön.

Az ország területének örvendetes gyarapodása, különösen pedig az 1940. évi augusztus hó 30. napján Bécsben kelt nemzetközi döntőbírósági határozattal visszaítélt terület hazatérése ismét időszerűvé tette, hogy a vallásfelekezeteknek a felsőházban való képviselete az 1885:VII. törvénycikk által megállapított és az 1926:XXII. törvénycikk által fenntartott alapelvek szellemében újból szabályoztassék. Az új szabályozást tartalmazó törvényjavaslattal arra törekszem, hogy a jogfolytonosság és a nemzeti hagyományok keretében a vallásfelekezetek felsőházi képviselete az ország népességének vallási megoszlásával helyes arányban álljon, és hogy fenntartsam azt az arányt is, amely a világháború előtt fennállott helyzetben az egyes vallásfelekezetek főrendiházi képviselete tekintetében egymás között fennállott.


  Vissza az oldal tetejére