1940. évi XXIX. törvénycikk indokolása

a szarvasmarhák törzskönyvelésének egységessé tétele tárgyában Rómában 1936. évi október hó 14. napján kelt nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről * 

Részletes indokolás

Az eredményes állattenyésztésnek alapvető tétele a tenyésztésre használt állatok céltudatos megválasztása. A tenyészkiválasztás nemcsak a külső testalkatra irányul hanem nagy jelentőséget kell tulajdonítani a termelőképességet meghatározó értékes belső tulajdonságoknak, mint a tejelőképességnek, a bizodalmasságnak, a takarmányhasznosításnak, a gyors fejlődőképességnek stb. Ezek a nagyértékű tulajdonságok hajlam alakjában átöröklődnek az utódokra, ezért általános szabálynak kell tekinteni, hogy tenyésztésre megfelelő fajtajellegű és küllemű, de ezenkívül jó termelőképességű állatokat kell használni, mert csak ezek hálálják meg a jó takarmányozást és gondozást és csak ezek után remélhetünk olyan utódokat, amelyek a tenyészetet előre viszik.

Az állatok belső értékes tulajdonságainak és általában tenyészértékének megismerésére kitűnően bevált eszköz a törzskönyvelés, melynek során az állatok összes fontosabb tulajdonsága megállapítást nyernek. Ezenkívül a származási adatok igen hasznos tájékoztatást nyujtanak az ősök minőségéről is, ami ugyancsak nagy jelentőségű, mert jó tulajdonságaikat azok a tenyészállatok örökítik a legbiztosabban, amelyek több nemzedékre visszamenőleg kiváló ősökkel rendelkeznek.

Nemcsak a külföldi, hanem a hazai példák is igazolják, hogy a korszerű állattenyésztés és az állattenyésztés minőségi fejlesztése a törzskönyvelésre felépített szervezett tenyésztő munkát nem nélkülözheti. Hivatkozhatom itt elsősorban a szarvasmarhatenyésztésünk terén az utolsó évtizedben bekövetkezett nagyarányú és gyors ütemű fejlődésre, amit főleg a szarvasmarhatenyésztés társadalmi megszervezésének és ennek keretében a tejelésellenőrzéssel kapcsolatos törzskönyvelés térhódításának köszönhetünk. Ma már kereken 50,000 darab tehén áll ellenőrzés alatt, ami hatásosan bizonyítja a szarvasmarhatörzskönyvelés nagy gyakorlati jelentőségét. A szarvasmarhák törzskönyvelését a vármegyei szarvasmarhatenyésztő és törzskönyvelő egyesületek szövetségei látják el és a szarvasmarhatörzskönyvelés már az ország egész területét felöleli. Ezek a szervezetek az Országos Törzskönyvelő Bizottság központi irányítása és ellenőrzése mellett fejtik ki működésüket, míg a legfőbb felügyeletet a földmívelésügyi miniszter gyakorolja. Ma már nemcsak az összes számottevő nagyobb tenyészetek, hanem a kisgazdatársadalom mind szélesebb rétegeit is egyre jobban bekapcsolódnak a törzskönyvelési munkába, mely a haladás útjára állítja őket.

A szarvasmarhatörzskönyvelésnek értékes kiegészítő részét képezi az országos szarvasmarha elit-törzskönyv, valamint az arany-törzskönyv, melyek a különleges értékű tenyészállatokat kiemelik a törzskönyvelt állomány nagy tömegéből és külön is nyilvántartják azokat.

A törzskönyvelés kézzel fogható haszna az állatállomány minőségi javulásában, az ellenőrzött, gonddal felnevelt és ismert leszármazású utódok nagyobb értékében, jobb értékesítésében, az állatok nagyobb termelőképességében, az okszerű takarmányozás megvalósításában és végeredményben az állattenyésztés jövedelmezőségének fokozásában jelentkezik. Szinte felbecsülhetetlen az az értéktöbblet, amelyet a törzskönyvelt szarvasmarhaállomány minőségének javítása és a köztenyésztésnek törzskönyvelt leszármazású apaállatokkal való hiánytalan ellátása jelent.

További lépés ebben az irányban a szarvasmarhák törzskönyvelésének egységessé tételére Rómában 1936. évi október hó 14. napján kelt nemzetközi Egyezmény becikkelyezése.


  Vissza az oldal tetejére