A kormány kereskedelempolitikai mozgási szabadságának az ország gazdasági érdekei által megkívánt mértékben való biztosítása céljából a magyar kormányok - rövid megszakításoktól eltekintve - a multban is kaptak törvényes felhatalmazást arra, hogy egyes külállamokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink ideiglenes rendezése céljából megállapodásokat és pedig újabban oly kereskedelmi egyezményeket is, amelyek a vámtarifára vonatkozó határozmányokat is tartalmaznak, létesíthessenek és azokat rendeleti úton életbeléptethessék. Legutóbb az 1938. évi XXXV. törvénycikkel adatott ily értelmű felhatalmazás a kormánynak.
Miután a most említett törvénnyel adott felhatalmazás az 1940. évi december hó 31. napján hatályát veszti, viszont pedig a gazdasági viszonyok időközben nem változtak, továbbra is indokolt a kormány részére újból oly terjedelmű felhatalmazást adni, mint aminőt az 1938. évi XXXV. törvénycikk tartalmaz.
Ez a felhatalmazás is, mint az előzőek, csak ideiglenesnek terveztetik; hatálya az 1942. év végéig terjed.
Az országgyűlés alkotmányos ellenőrzési joga természetesen továbbra is biztosítva marad, amennyiben a felhatalmazási törvény értelmében a kormány a javaslatban foglalt felhatalmazás alapján életbeléptetendő megállapodásokat az országgyűlésnek köteles lesz bejelenteni, amely alkalommal az országgyűlésnek mód nyílik arra, hogy a megállapodások és ezzel a kormány kereskedelempolitikája felett bírálatot gyakorolhasson.
