1941. évi X. törvénycikk indokolása

a közellátás érdekét veszélyeztető cselekmények büntetéséről * 

Általános indokolás

Az ország közellátásának biztosítása a jelenlegi viszonyok között a kormányzat egyik legfontosabb, felelősségteljes feladata. Kedvezőtlen gazdasági körülmények között a közellátásban beálló zavarok a fogyasztó tömegek nyomorba jutását, sőt a gazdasági és szociális rendnek és ezzel együtt az állami szervezetnek felbomlását is előidézhetik. A közellátás zavartalanságának biztosítása tehát egyik legfontosabb előfeltétele annak, hogy a nemzet gazdasági ellenálló ereje a változó nemzetközi fordulatok közepette töretlenül fennmaradjon.

Az immár második éve dúló háború - amelyet nem csupán fegyverekkel, hanem gazdasági eszközökkel is vívnak - Magyarország gazdasági helyzetében is jelentős változásokat okozott. Az eddig külföldről behozott nyersanyagok nagyrészének elmaradása már egymagában is nagyfokú takarékosságot igényelt és a gazdasági élet egészére hátrányosan éreztette hatását. Ugyanakkor fokozódott a kivitel gazdasági jelentősége is; míg a háború előtt a kivitel valójában a feleslegek levezető csatornája volt, addig ma fenntartásához az országnak egyenesen létérdeke fűződik, amely megkívánja, hogy a háború pusztításaitól mindeddig megkímélt Magyarország, még saját szükségleteinek szigorú korlátozása árán is, teljes erejéből törekedjék biztosítani a kivitel számára azokat az árumennyiségeket, amelyek révén gazdasági életének csak behozatal útján kielégíthető szükségleteit fedezni tudja.

Ilyen körülmények között a kormányzat kénytelen volt az erre vonatkozó törvényi felhatalmazásokkal élni és ezeknek keretében a magánszemélyek gazdálkodását és fogyasztását mélyreható korlátozások tárgyává tenni. Az idevágó törvényi felhatalmazások - különösen jelentősek ebben a körben az 1931:XXVI. és az 1939:II. törvénycikkek - bár a gazdasági élet megkötését a legtágabb körben lehetővé teszik, a megszabott korlátozások megszegőivel szemben csupán kevésbbé hatásos eszközöket bocsátanak a kormány rendelkezésére, amennyiben az ilyen rendelkezések megszegését vagy kijátszását csak kihágássá lehet nyilvánítani. A közellátás biztosítása érdekében kibocsátott jogszabályok szankciójaként ezért mindeddig csupán a kihágási büntetés szerepelt. Ez a büntetőjogi védelem pedig a közellátás irányításával megbízott hatóságok tapasztalatai szerint elégtelennek mutatkozik. Bármily súlyos legyen ugyanis adott esetben a kihágás büntetése, tapasztalati tény, hogy az ilyen büntetésnek nincs olyanmérvű visszatartó ereje, mint amilyent a közérdek ebben a vonatkozásban szükségessé tesz. Az ország közellátásának és ezzel a nemzet ellenálló erejének, gazdasági és szociális rendjének és nem utolsó sorban honvédelme ütőerejének biztosításához fűződő elsőrendű érdekek pedig parancsolóan megkövetelik, hogy a gazdasági természetű jogalkotásokat olyan büntetőjogi védelemmel lássuk el, amely az eddiginél hatályosabban biztosítja e nagyfontosságú rendelkezések céljának maradéktalan érvényesülését.

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

A jelen § a törvényjavaslat hatálya alá eső bűncselekmények fogalmi körét határozza meg és felsorolja azokat a visszaéléseket, amelyeket a § a kihágások köréből kiemelve, vétségnek kíván nyilvánítani.

A javaslat szándékához képest az 1-5. pontokban részletezett tevékenység és mulasztás csupán abban az esetben esik ide, ha az ország közellátásának érdekét súlyosan veszélyezteti. Ha a bíróság a közellátási érdekek súlyos veszélyeztetését nem látja fennforogni, a cselekmény - amennyiben valamely kihágás törvényes tényálladékát betölti - csak mint kihágás büntethető. Erről az 5. § első bekezdése kifejezetten rendelkezik. A közellátási érdekek súlyos veszélyeztetésének fogalmát, mint minősítő körülményt a törvényhozás már eddig is több alkalommal felhasználta, így többek között az 1920:XV. törvénycikk 3. §-ában és az 1940:XVIII. törvénycikk 6. §-ában. Joggal lehet tehát arra számítani, hogy a bíróságok az említett törvények nyomán kialakult gyakorlat tapasztalatait hasznosan értékesíthetik a jelen javaslatban tervezett rendelkezések alkalmazásánál is.

Az 1. §-ban meghatározott bűncselekmények tevékenységi tárgya a javaslat szerint a termény és a termék, értve e fogalmak alatt az őstermelés és az ipari termelés folyamán előállított javakat.

Ami az egyes elkövetési tevékenységeket illeti, a § átfogja a termények és termékek termelése, forgalombahozatala, készletben tartása és felhasználása során elkövethető kötelességellenes magatartások egész sorozatát.

Az 1. pont a gazda vagy iparos rendelkezésére álló termelési eszközök jogszabályellenes felhasználását bünteti.

Önként értetődően az „olyan minőségű termény vagy termék” kifejezéssel a javaslat nem azt tartja szem előtt, hogy a termelőt súlyos büntetéssel kényszerítsük valamely rendkívüli erőfeszítést és kedvező termelési viszonyokat feltételező minőségi eredmény elérésére. A javaslat csak arról az esetről kíván rendelkezni, amikor a különböző terményeket és termékeket egymástól minőségi megjelöléssel szokták a közforgalomban elválasztani s mikor fontos közérdek fűződik ahhoz, hogy a rendelkezésre álló termelési tényezőket és eszközöket - így különösen a nyersanyagkészletet - ne az egyik, hanem a másik minőség előállítására fordítsák. Például szolgálhatnak azok a nagy gyakorlati jelentőségű szabályok, amelyek a gabonákból a különböző lisztminőségek kiőrlését írják elő.

Az 1. pontban meghatározott cselekmény tekintetében a javaslat különös óvatosságot tanusít abból a célból, hogy a termelés rendes menetét a büntető jogszolgáltatás beavatkozása csak a legszükségesebb esetekben zavarja meg s a termelőket munkásságuk folytatásától el ne kedvetlenítse.

A 2. pont a termény- vagy termékkészletnek forgalombahozatalával kapcsolatos jogszabályellenes tevékenységeket foglalja össze.

A 3. pont alapján már külön jogszabály meghozatala nélkül is felelősségre lehet vonni azt, aki a terménynek vagy terméknek készletét a rendes gazdálkodás szabályainak meg nem felelő módon használja fel, vagy pedig ha a készlettel rendelkező személy annak használható állapotban tartásáról nem gondoskodik.

A 4. pont ismét feltételezi a hatóságnak olyan értelmű rendelkezését, amely a készletek bejelentését rendeli el.

Az 1. §-ban meghatározott cselekmények törvényes fogalma sok tekintetben hasonlatos az 1920:XV. törvénycikk 1. §-ában, az 1939:II. törvénycikk 206. §-ában és az 1940:XVIII. törvénycikk 5. §-ában meghatározott bűncselekmények meghatározásához, Közelebbről vizsgálva azonban a felsorolt törvényi rendelkezéseket, megállapítható, hogy az utóbb említettek csupán szűkebb körben érvényesülnek. Így az 1920:XV. törvénycikk 1. § 5. pontja alá eső áruelvonást csupán a forgalombahozatal céljára rendelt közszükségleti cikkek tekintetében lehet elkövetni és a felelősségrevonáshoz a cikk árának drágítására vagy magas árának fenntartására irányuló nyerészkedési célzat is szükséges. Az 1939:II. törvénycikk 206. §-a viszont csak háború idején alkalmazható és csak az olyan közszükségleti cikkre vonatkozik, amellyel való szabad rendelkezést a minisztérium az említett törvénycikk 113. és 114. §-a alapján korlátozta. Az 1940:XVIII. törvénycikk 5. §-a pedig a közszükségleti cikk készletének a rendes gazdálkodás szabályai ellenére eszközölt közérdekellenes megsemmisítését vagy használhatatlanná tételét fogja át. Ebből az összehasonlításból nyilvánvaló, hogy a jelen § a közellátás érdekeire sérelmes cselekményeknek sokkal tágabb körét öleli fel és általános érvényű átfogó rendelkezésekkel törekszik a közellátás zavartalanságához fűződő érdekeknek hatásos büntetőjogi védelmet biztosítani.

A 2. §-hoz

A § az alapbűncselekmények minősített esteit határozza meg és azokat bűntettekké nyilvánítja.

Minősítő körülményként esik latba mindenekelőtt a visszaesés, amely a tettesnek nyilvánvaló közérdekellenes hajlamairól, ebből folyóan a közösségre veszélyes egyéniségéről tesz tanuságot és alanyi bűnösségét oly mérvben fokozza, hogy a vétségnél súlyosabb bűncselekmény miatt való felelősségre vonása válik indokolttá. A § 1. pontja a visszaesés szempontjából a jelen javaslat körébe tartozó bűncselekményekkel egy tekintet alá veszi az árdrágító visszaélésnek az 1920:XV. törvénycikkben és a közszükségleti cikk készlete megsemmisítésének az 1940. évi XVIII. törvénycikkben meghatározott bűntettét vagy vétségét, amely cselekmények a közellátás érdekét szintén nagy mértékben veszélyeztetik. Ha a felsorolt bűncselekmények miatt a tettest megelőzően csupán pénzbüntetésre ítélték, a § rendelkezéséhez képest a megelőző - csekélyebb alanyi bűnösségre utaló - büntetés nem minősítő körülmény. A visszaesés elévülését a javaslat az újabb jogalkotásokkal egybehangzóan az előző büntetés kiállásától számított öt évben állapítja meg.

További minősítő körülmény gyanánt értékeli a § a cselekmény különleges tárgyi súlyát, mégpedig olyan értelemben, hogy bűntett miatt kell a tettest felelősségre vonni, ha az 1. § alá eső cselekmény esetében az elkövetési tevékenység tárgyául szolgáló termény- vagy termékmennyiség, illetőleg készlet értéke húszezer pengőt meghalad. Ilyen esetben ugyanis a cselekmény a közellátás érdekeinek olyan súlyos sérelmét jelenti, hogy annak bűntettként való megtorlása feltétlenül indokolt.

A 3. §-hoz

A 2. § körébe tartozó bűntettek esetében a jelen § rendelkezéséhez képest mellékbüntetésként a hivatalvesztést és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését is meg kell állapítani. A javaslat ezzel kifejezésre kívánja juttatni azt a felfogását, hogy a mai válságos időkben a közellátás érdekeit önzésből súlyosan veszélyeztető tettesnek erkölcsi integritásán is csorba esik.

A 6. §-hoz

Az e §-ban nyert felhatalmazás alapján kiadott rendeletek a törvény 1. §-ánál vannak idézve. - A törvény életbeléptetéséről a m. kir. minisztériumnak 6450/941. M. E. sz. rendelete intézkedik (B. K. 1941. évi 199. sz.).