I. Az 1931:XXVI. törvénycikk felhatalmazást adott a minisztériumnak arra, hogy a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosítása érdekében szükséges intézkedéseket rendeleti úton tehesse meg még akkor is, ha a rendelkezés egyébként a törvényhozás hatáskörébe tartoznék. Ezt a felhatalmazást az idézett törvénycikk 10. §-ának első bekezdése időben korlátozta, amidőn kimondta, hogy e felhatalmazás az 1932. évi június hó végével megszünik. Az így megszabott határidőt az 1932:VII. törvénycikk az 1933. évi június hó 30. napjáig, az 1933:X. törvénycikk az 1934. évi június hó 30. napjáig, az 1934:XV. törvénycikk az 1935. évi június hó 30. napjáig, az 1935:IX. törvénycikk az 1936. évi június hó 30. napjáig, az 1936:XVIII. törvénycikk az 1937. évi június hó 30. napjáig, az 1937:X. törvénycikk pedig az 1938. évi június hó 30. napjáig meghosszabbította.
Ezt követően az 1938:XV. törvénycikk 9. §-a a felhatalmazásnak az 1939. évi június hó 30. napjáig meghosszabbításán felül a felhatalmazást ugyanarra az időre a termelés folytonosságának biztosítását célzó rendelkezések megtételére is kiterjesztette.
Az 1939:VIII. törvénycikk az 1938:XV. törvénycikk 9. §-ával kiterjesztett felhatalmazást az 1940. évi június hó 30. napjáig, végül az 1940:XVII. törvénycikk pedig az 1941. évi június hó 30. napjáig hosszabbította meg.
Az összes világrészekre kiterjedő háborús viszonyok a kormányt a következő évben is egészen rendkívüli feladatok elé fogják állítani abban a tekintetben, hogy az államháztartás egyensúlya, továbbá a gazdasági és hitelélet rendje megfelelően fenntartassék.
II. Noha az 1937:X. törvénycikk 2. és 3. §-ában foglalt büntető rendelkezések (a rémhírterjesztés vétsége) hatálya nem korlátoztatott a felhatalmazás fennállásának idejére, tehát az abban foglalt büntetőjogi szabály a minisztériumnak adott felhatalmazás meghosszabbítása nélkül is fennmaradna, a jogalkalmazó hatóságok irányítása végett szükségesnek látszik az 1. § rendelkezései között megemlíteni azt a körülményt is, hogy az 1937:X. törvénycikk 2. és 3. §-a természetesen továbbra is hatályban marad.
III. A román uralom alól felszabadult keleti és erdélyi országrésznek a Magyar Szent Koronához visszacsatolásáról és az országgal egyesítéséről szóló 1940:XXVI. törvénycikk 2. §-a az országgyűlés kiegészítéséről rendelkezett. E szerint a visszacsatolt keleti és erdélyi terület részei közül mindaddig, míg e terület választópolgárai rendes úton országgyűlési képviselőket választhatnak, mint országgyűlési képviselők az 1939. évi június havának 10. napjára egybehívott magyar országgyűlés képviselőházának tagjai lesznek azok, akiket a magyar királyi miniszterelnök indítványára az országgyűlés - mindkét Házának határozatával - a képviselőházba meghív. Az így meghívottak száma hatvanhárom lehet. Ugyanez a szakasz az 1926:XXII. törvénycikk 23. §-a, valamint az 1938. évi XXXIV. törvénycikk 3. §-a és az 1939:VI. törvénycikk 3. §-a alapján élethossziglan kinevezhető felsőházi tagok számát további tizenkettővel felemelte. Ezek a rendelkezések időközben már végrehajtattak.
A most ismertetett törvényi rendelkezések természetes következménye a jelen törvényjavaslat 2. §-a, melynek célja az, hogy a visszacsatolt keleti és erdélyi országrészekre tekintettel, az 1931. évi XXVI. törvénycikk 7. §-ával szervezett és az 1939:III. törvénycikk 1. §-ával felemelt taglétszámú országos bizottságnak létszáma újból felemeltessék. A felemelésnél már tekintettel van a javaslat azokra a területekre is, amelyeknek visszacsatolását a törvényhozás a közeljövőben fogja törvénybe iktatni.
