A közoktatásügyi igazgatásról szóló 1935:VI. törvénycikk megalkotásának kezdeményezésével megindult a közoktatásügyi igazgatás egyszerűsítésének folyamata. A közoktatásügyi igazgatás egyszerűsítését az igazgatási szervezet megfelelő átalakítása és az ügyintézés gyorsítása szolgálta. Az 1935:VI. törvénycikk valamennyi iskolafaj igazgatására és felügyeletére kiterjedő hatáskörrel új középfokú tanügyi hatóságot hívott életre. Ez az új hatóság: a tankerületi kir. főigazgató, átvette a régi középiskolai tankerületi főigazgatónak, valamint a különböző középfokú iskolai főigazgatóknak a hatáskörén felül azoknak a tennivalóknak a tetemes részét is, amelyeket a népiskolák tekintetében addig a vallás- és közoktatásügyi miniszter látott el. Az 1935:VI. törvénycikk a közoktatásügyi igazgatás egyszerűsítését azzal is szolgálta, hogy lehetőleg keresztülvitte az egyfokú fellebbvitel elvét és számos ügyben a végső fokon való döntés jogát a tankerületi kir. főigazgató hatáskörébe utalta.
A fejlődésnek a fenti törvény megalkotása által megindított folyamata az azóta eltelt idők tanúsága szerint megfelelt a kor követelményeinek. A tankerületi kir. főigazgató, mint középfokú hatóság, kielégítő módon ellátta azokat a magasabb igazgatási feladatokat is, amelyeket az 1935. évi VI. törvénycikk reábízott.
Az 1935:VI. törvénycikk megalkotása óta az igazgatási feladatok megsokasodtak, éspedig oly mértékben, hogy azoknak jelentékeny részét a minisztérium ügykörében ellátni nem lehet; ezeknek az ügyeknek a tömege a minisztérium irányításra hivatott tisztviselőit elvonja a végső fokon való igazgatás általános nagy elvi feladataitól. Az ország területének ismételt örvendetes gyarapodása az igazgatás, az új berendezés és az egységesítés nagy elvi feladatait is megszaporította. Ezeknek a gyors és eredményes elintézésre váró nagy feladatoknak sorsa is szükségessé teszi a minisztérium ügykörének újabb tehermentesítését.
