1941. évi XIX. törvénycikk indokolása

a törvényhatósági bizottsági és a községi képviselőtestületi tagsági jogról, továbbá a gyakorlati közigazgatási vizsgára vonatkozó átmeneti szabályokról * 

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

A vidéki törvényhatóságokban a törvényhatósági bizottsági tagsági jogról szóló 1939:XIX. törvénycikk egy évvel meghosszabbította azoknak a törvényhatósági bizottsági tagoknak és póttagoknak megbízatását, akiknek tagsági joga a fennálló jogszabályok szerint az 1939. év végével megszűnt volna.

A törvényhozás ezzel az intézkedésével - mint az a javaslat indokolásából kitűnik - azt a jogállapotot kívánta fenntartani, hogy a vidéki törvényhatóságokban az ország egész területén ugyanabban az időpontban alakuljanak újjá a törvényhatósági bizottságok; ez viszont csak a választások elhalasztása útján volt elérhető, minthogy a felvidéki területek visszacsatolásával érintett vármegyékben az 1939. év végéig nem lehetett volna még a választásokat megtartani.

Az 1940-es esztendő meghozta hazánk újabb területi gyarapodását. A visszacsatolt keleti és erdélyi országrészek visszatérése következtében az 1939:XIX. törvénycikk megalkotásakor figyelembevett helyzet - minthogy ezeken a területeken sem volt lehetséges a választások megtartása - ebben az esztendőben továbbra is fennállt, úgyhogy ennek a helyzetnek következményeként a törvényhozás az 1940:XXXI. törvénycikkel is a megbízatások egy évvel való meghosszabbítását határozta el.

Ezúttal a törvényhozást elhatározásában már annak a további körülménynek figyelembevétele is vezette, hogy a kormány tervbevette a törvényhatóságok szervezetére is kiható és így a törvényhatósági bizottságok összetételét is megváltoztató javaslatoknak az országgyűlés elé terjesztését, amelyeknek törvényerőre emelkedéséig terjedő átmeneti időre a választások megtartása nem is lett volna okszerű.

Ez utóbbi meggondolás alapján a törvényhozás úgy határozott, hogy nemcsak a vidéki törvényhatóságokban, hanem Budapest székesfővárosban is elhalasztja az ott az 1940. évben esedékes választásokat.

Tekintettel azonban arra, hogy a mult esztendőben elhatározott és a törvényhozásnak is már bejelentett reformok közül a közigazgatással kapcsolatos javaslatok előkészítő munkálatai az év folyamán nagy erővel haladtak tovább és a kormány előreláthatólag rövidesen abban a helyzetben lesz, hogy azokat gondos előkészítésük után alkotmányos tárgyalás céljából a törvényhozás elé terjeszthesse, helyesebbnek látszik, ha a választások újból elhalasztatnak, ezúttal azonban nem egy teljes esztendőre, hanem csak a törvényhozás további intézkedéséig. Ebben az esetben ugyanis a választásokat nem egy esztendő mulva, hanem a javaslatok törvényerőre emelkedése után azonnal meg lehet tartani.

Minthogy pedig a szóbanforgó reformjavaslatok nemcsak a törvényhatóságok, hanem a községek szervezetét is új alapokra kívánják helyezni, a községek képviselőtestületeinek tekintetében is fennállanak azok az okok, amelyek a törvényhatósági bizottsági tagok megbízatásának meghosszabbítását indokolttá teszik.

A most elmondottakon kívül - a 2. § rendelkezéseinek kivételével - a törvényjavaslat azonos rendelkezéseket tartalmaz, mint annakidején az 1939:XIX., majd az 1940:XXXI. törvénycikk.

A 2. §-hoz

A javaslat 2. §-ának (1) bekezdése megszünteti azoknak a zsidó törvényhatósági és képviselőtestületi tagoknak megbízatását, akiknek választhatóságát az 1939:IV. törvénycikk 2. és 4. §-a eddig nem érintette.

Ennek a rendelkezésnek felvételét az a körülmény indokolja, hogy az 1939:IV. törvénycikk meghozatala előtt olyan zsidó választók választották meg ezeket a zsidó törvényhatósági és képviselőtestületi tagokat, akiknek az 1939:IV. törvénycikk rendelkezései következtében választójoguk már nincs s így az általuk megválasztott zsidó törvényhatósági és képviselőtestületi tagok - ha a választások az 1939:IV. törvénycikk hatálybalépése után történtek volna - a törvényhatósági bizottságba, illetőleg a képviselőtestületbe már nem kerültek volna be. Ezeket a zsidó törvényhatósági bizottsági és képviselőtestületi tagokat a törvényhatósági bizottságokban és képviselőtestületekben meghagyni - illetőleg már lejárt megbízatásukat még meg is hosszabbítani - teljesen okszerűtlen volna, miután választóik választójogukat a választást követően hozott törvényi rendelkezés következtében úgyszólván teljes tömegükben elvesztették.

Ennek megvilágításaképpen csupán arra kívánok rámutatni, hogy pl. Budapesten az 1939. évi IV. törvénycikk életbelépése előtt közel 80,000 zsidónak volt választójoga és az a szám már 5000 alá esett.

Újabb rendelkezést tartalmaz a javaslat 2. §-ának (2) bekezdése is, amely az izraelita hitfelekezetnek a vidéki törvényhatósági bizottságokban és a Budapest székesfővárosi kerületi választmányokban való képviseletét szünteti meg az országszerte - különösen az érdekelt törvényhatósági bizottságok részéről is - megnyilvánult kívánságnak megfelelően.

Ennek a rendelkezésnek felvétele azért is okszerű, mert az 1940:XXVII. törvénycikk az izraelita vallásfelekezetek képviseletét a felsőházban is megszüntette.