1941. évi XX. törvénycikk indokolása

a visszafoglalt délvidéki területeknek a Magyar Szent Koronához visszacsatolásáról és az országgal egyesítéséről * 

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

Ez a § a visszacsatolt felvidéki, kárpátaljai, keletmagyarországi és erdélyi országrészek visszacsatolásáról szóló törvénycikkek 1. §-ában foglaltakhoz hasonlóan jóváhagyóan tudomásul veszi a kormánynak a délvidéki területrészek visszaszerzésére és birtokbavételére irányult tevékenységét és elismeréssel adózik honvédségünknek dicsőséges kötelességteljesítéséért.

A 2. §-hoz

Ez a § a visszafoglalt délvidéki országrésznek az országgyűlésben való képviseltetéséről gondoskodik oly számú országgyűlési képviselő behívása és a kinevezett felsőházi tagok számának olyan mérvű felemelése útján, amely számok országos viszonylatban arányban állanak a jelen törvénnyel visszacsatolt területek lélekszámával.

A 3. §-hoz

Ez a § a felvidéki terület visszacsatolásáról szóló 1938:XXXIV. törvénycikk 3. §-ában, Kárpátaljának az országgal egyesítéséről szóló 1939:VI. törvénycikk 7. §-ában és a keleti és erdélyi országrészek visszacsatolásáról szóló 1940:XXVI. törvénycikk 3. §-ában foglalt felhatalmazásokhoz hasonló felhatalmazást ad a kormánynak. Ennek a felhatalmazásnak szükségességét felesleges volna újból megindokolni.

A 4. §-hoz

Ez a § a kárpátaljai területnek az országgal egyesítéséről szóló 1939:VI. törvénycikk 5. §-ában foglaltaknak megfelelően rendezi a visszafoglalt délvidéki területek lakosainak állampolgárságát. Ezek a rendelkezések tehát külön magyarázatra nem szorulnak.

Csupán a § utolsó bekezdése foglal magában új rendelkezést, amely módot ad arra, hogy a § előző bekezdése értelmében automatikusan megszerzett magyar állampolgárságtól - visszamenő hatállyal - megfoszthatók legyenek azok a személyek, akik a magyar nemzettel szemben tanúsított ellenséges magatartásukkal méltatlanokká váltak a magyar állampolgárságra.

A 6. §-hoz

Ezeknek a §-oknak rendelkezései egyeznek a felvidéki, a kárpátaljai, a kelet - magyarországi és erdélyi visszacsatolt területekre vonatkozó már törvénybe iktatott rendelkezésekkel.

A 7. §-hoz

Az 1929:IV. törvénycikk 1. §-a akként rendelkezett, hogy azok az ingatlanok és egyéb vagyontárgyak, - ideértve a pénzbeli szolgáltatásokat is - amelyek a trianoni szerződés alapján megállapított országhatárral megosztott önkormányzati testületek (vármegyék, városok, községek) vagyoni viszonyainak rendezéséről kötött nemzetközi egyezmények szerint magyar részre jutottak, ideiglenesen az „Önkormányzati Testületek Kárpótlási Vagyona” elnevezésű önálló jogi személy tulajdonává váltak. Az ilyen vagyontárgyak közé tartozó ingatlanok tulajdonjogát az „Önkormányzati Testületek Kárpótlási Vagyona” javára kellett a telekkönyvbe bekebelezni.

A hivatkozott törvénycikk 2. §-a szerint az „Önkormányzati Testületek Kárpótlási Vagyona” arra szolgál, hogy állagából és jövedelméből a trianoni szerződés következtében megosztott önkormányzati testületek a megosztás következtében szenvedett vagyoni veszteségért kárpótlásban részesüljenek.

A délvidéki területek visszacsatolásával kapcsolatban több olyan önkormányzati testület került vissza az országhoz, amelynek vagyonrészei az 1929:IV. törvénycikk 1. §-ának hatálya alá estek okszerű tehát, hogy ezek az érintett tulajdonjogi kérdések megfelelően rendeztessenek. Ennek a rendezésnek szolgál jogalapul a törvényjavaslat 7. §-ában foglalt felhatalmazás.

A 8-11. §-okhoz

A 8-11. §-ok teljesen azonosak a felvidéki, a kárpátaljai, továbbá a keletmagyarországi és erdélyi visszacsatolt területekre vonatkozó törvénycikkek megfelelő rendelkezéseivel és ezért nincs szükség azok újból való megokolására.