1942. évi XIV. törvénycikk indokolása

a honvédelemről szóló 1939. évi II. törvénycikk, valamint az 1914-1918 évi világháború tűzharcosai érdemeinek elismeréséről szóló 1938:IV. törvénycikk módosításáról és kiegészítéséről * 

Általános indokolás

Az 1939:IV. törvénycikk a zsidónak tekintendő személyek katonai szolgálatáról nem rendelkezik. Kimondja ugyan, hogy közszolgálatban zsidó nem alkalmazható s ezzel kizárja azt is, hogy zsidó élethivatásul a katonai pályát választhassa, de nem gondoskodik arról, hogy miként alakuljon a zsidók hadkötelezettségen alapuló katonai szolgálata.

Minthogy ennek folytán a zsidók hadkötelezettségének különleges szabályozása vált szükségessé, az 1939:II. törvénycikk 141. §-ának (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján kellett a kérdést rendezni, jelesül a hadkötelezettséget az ú. n. zsidótörvények következtében előállott helyzettel összhangba hozni. Az ebben a tárgyban a kivételes hatalom alapján kibocsátott 2,870 - 1941. M. E. számú rendelet természetesen csak ideiglenes szabályozást nyújtott s így szükséges, hogy ez a kérdés megnyugtató módon és véglegesen törvényhozási úton rendeztessék.

A jelen javaslat célja tehát elsősorban az, hogy a hadkötelezettség alatt álló zsidók katonai szolgálatteljesítésének módját és az ehhez kapcsolódó kérdéseket szabályozó minisztériumi rendeletet törvény váltsa fel, amely stabilabb, a kivételes hatalom gyakorlásának előfeltételeitől független alapot teremt a honvédelmi kötelezettségeknek ezekben a vonatkozásaiban. A törvényjavaslat fenntartja azt az alapelvet, hogy a zsidó a honvédségben fegyveres szolgálatot nem teljesíthet, hanem hadkötelezettségének kisegítő szolgálat teljesítésével tesz eleget. Ez az alapelv, illetőleg annak kimondása és megvalósítása a honvédség viszonylatában az egyöntetűséget biztosítja az úgynevezett zsidótörvénynek azokkal a rendelkezéseivel, amelyek a zsidónak az állami és más közszolgálati alkalmazásokból való kizárását és az ország szellemi irányításától távoltartását vannak hivatva biztosítani. Logikus és bővebb magyarázatra nem is szorul a javaslatban kifejezésre jutó az a törekvés, hogy a zsidók a honvédség fegyveres részéből is kizárassanak, mert ha valahol, úgy a fegyveres erő egyéni és testületi életének minden vonatkozásában kell zavartalanul érvényesülnie a magyar nemzeti eszme és a keresztény erkölcsi felfogás követelményeinek.

Célt tévesztene azonban olyan rendelkezés, amely a zsidóságot most már kivenné a hadkötelezettség, közelebbről a katonai szolgálati kötelezettség alól s az ezzel járó terhektől őket teljesen mentesítené. Épp ezért a honvédség keretén belül a kisegítő szolgálat az, amelynek területén a zsidók kiképzése a köz szempontjából hasznosítható, ahol azután másfelől testi fegyelmezésük és erkölcsi nevelésük is - remélhetőleg - a közre nézve nem kedvezőtlen eredménnyel elvégezhető.

Ehhez a gondolathoz simul a javaslatnak az a rendelkezése, hogy a leventekötelezettség helyett, - amely a katonai kiképzésnek mintegy előiskolája - a zsidók előképzési kötelezettséget teljesítenek. Az előképzési kötelezettség a kisegítő szolgálathoz nyújt már a fiatalabb korban alapot s módját és tartalmát tekintve is megfelel a zsidók által teljesítendő kisegítő szolgálat természetének.

A javaslat a zsidóminősítés érvényben lévő szigorúbb szabályait alkalmazza, amennyiben a zsidóminősítés szempontjából az 1941:XV. törvénycikk 9. és 16. §-ának rendelkezéseit veszi irányadónak azzal, hogy az olyan személy, aki az említett 9. § utolsó bekezdésében meghatározott félvér, a honvédelmi kötelezettségek szempontjából nemzsidónak számít, feltéve, hogy már a multban nem kötött, illetőleg mindaddig, amíg a jövőben nem köt házasságot zsidóval, vagy olyan nemzsidóval, akinek egy vagy két nagyszülője az izraelita hitfelekezet tagjaként született.

A javaslat kivételre alapot adó rendelkezést is tartalmaz. Nevezetesen a keresztény hitfelekezetek tényleges és nyugdíjas lelkipásztoraira - ideértve a papi jellegű tanárokat is -, továbbá a legalább 50 %-os hadirokkantakra vonatkozólag kivételt megállapító rendelkezéseken felül úgy rendelkezik, hogy a honvédelmi miniszter rendeletben állapíthasson meg még az 1914-1918. évi háborúban szerzett katonai érdemek alapján, továbbá az 1918. és 1919. évi forradalmak, valamint a megszállás alatt tanusított rendkívül érdemes magatartás alapján kivételeket.

Gondoskodik a javaslat arról is, hogy a háborús szolgálat után elsőízben közszolgálati alkalmazásba kerülő tűzharcosok (kardos és koszorús tűzkeresztesek) háborús szolgálata a kinevezés alkalmával a hivatali rangsorolás, szolgálati idő és az ezzel kapcsolatos illetmény-, nyugdíj- és egyéb igények szempontjából úgy tekintessék, mintha katonai szolgálatuknak ezt a tartamát is abban a polgári közszolgálatban töltötték volna, amelyben a katonai szolgálat után alkalmaztattak.

Foglalkozik továbbá a javaslat a tűzharcos közszolgálati alkalmazottat ezidőszerint is megillető hadipótlék kérdésével is, amennyiben amellett, hogy az erre igényjogosultak körét kiterjeszti, magát a pótlékot is összegében általában véve - figyelembevéve természetesen a háborús kiadásokkal terhelt államháztartás helyzetét - a lehetőségek keretén belül emeli.

Mint új rendelkezést meg kell említenem a tartalékos mérnökökre vonatkozó §-t, amely lehetőséget nyujt arra, hogy a honvédség szükséglete a tartalékos mérnökök megfelelő kiképzésével ebben az irányban is biztosíttassék s ugyanekkor a mérnökképzés tanulmányi szempontjai s a műegyetemi hallgatók érdekei is kellően szem előtt tartassanak.

Új rendelkezésként kívánja lehetővé tenni a javaslat azt is, hogy a nyugdíjra igénytadó legkisebb szolgálat betöltése előtt a katonai szolgálattal vagy a közérdekű-, úgyszintén a honvédelmi munkaszolgálattal szoros kapcsolatban szerzett sérülés, sebesülés vagy egészségromlás miatt meghalt vagy szolgálatképtelenné vált, valamint a hadifogságba esett vagy eltűnt közszolgálati alkalmazottak, illetőleg igényjogosult hozzátartozóik ellátásban részesüljenek.

Részletes indokolás

A 2. §-hoz

Minthogy a zsidók a javaslat 1. §-a értelmében leventeképzésben nem részesülhetnek, e helyett őket olyan előképzésben kell részesíteni, amely a kisegítő szolgálat természetének felel meg. Kétségtelenül szükséges ugyanis a zsidó ifjúságot a lehetőséghez képest nemzeti szellemű irányításban és ennek megfelelően testi előképzésben is részesíteni, hogy ilymódon a reájuk váró kisegítő szolgálatot kellő felkészültséggel és a közre értéket jelentő mérvben láthassák el.

A (2) bekezdésben foglalt rendelkezés lehetőséget ad a honvédelmi miniszternek arra, hogy abban az esetben, ha a kisegítő előképzésre kötelezetteknek alacsony száma miatt egyes községekben (városokban) nem érdemes az állandó folyamatos előképzésre pénzt és munkát fordítani, mert az eredmény nem állna arányban a befektetéssel: - a heti előképzés helyett ezekben a községekben (városokban) lakó kötelezettekre vonatkozóan összefüggő előképzést rendelhessen el.

A (3) bekezdés értelmében a leventekötelezettséggel kapcsolatban megállapított büntetőrendelkezések alkalmazandók az előképzési kötelezettséget teljesítőkkel szemben is. Ez a rendelkezés indokolt, mert fölöslegesnek látszik az előképzési kötelezettséget teljesítőkkel szemben a leventekötelezettséggel kapcsolatos, teljesen kielégítőknek bizonyult büntetési szankciók helyett más büntetőrendelkezéseket alkotni.

A 37. §-hoz

A Kormányzó Úr Őfőméltósága az 1941. évi november hó 24-ről kelt legfelsőbb elhatározással a legújabb időkben folyt hadműveletekben, illetőleg háborúban meghatározott időn át katonai szolgálatot teljesítettek részére, az 1914-1918. évi világháborúban alapított Károly csapatkereszthez hasonlóan, „Tűzkereszt” elnevezés alatt díszjelvényt alapított. A karddal és koszorúval díszített Tűzkeresztre való igényjogosultság előfeltételei megfelelnek azoknak az előfeltételeknek, amelyek mellett az első világháborúban a Károly csapatkeresztet megszerezni lehetett. A harcokban közvetlenül résztvett katonák kötelességteljesítésének fokozása céljából és a jövendő nemzedékeknek az állampolgári kötelesség önfeláldozó teljesítésére buzdító példaadásul a mai viszonyok között is szükséges ezeknek az érdemeknek kifejezett elismerése. Ezt célozza a javaslat 37. §-ának (1) bekezdése, amely a kardos és koszorús Tűzkereszt igazolt tulajdonosait a tűzharcosok körébe emeli és részükre is biztosítja mindazt a jogot, kedvezményt és adómérséklést, amely a tűzharcosokat akár törvény, akár egyéb jogszabály alapján megilleti. Minthogy pedig a Tűzkereszt alapszabályai értelmében a kardos és koszorús tűzkeresztre az igényjogosult halála után hátrahagyott egyes hozzátartozók is igényjogosultak lehetnek, őket is részesévé kellett tenni mindazoknak a jogoknak, kedvezményeknek és adómérsékléseknek, amelyek a tűzharcosokat és a kardos és koszorú tűzkereszteseket saját érdemeik alapján megilletik. A közszolgálati viszonnyal kapcsolatos jogokra és kedvezményekre (pl. hadipótlékra való igény, előléptetésre való elsőbbség) azonban a bekezdésnek ez a rendelkezése nem vonatkozik, de a közszolgálatban való alkalmaztatás tekintetében biztosított előny már szintén megilleti a hozzátartozókat.

Az 1914-1918. évi világháború tűzharcosai érdemeinek elismeréséről szóló 1938:IV. törvénycikk megalkotása óta eltelt idő alatt szerzett tapasztalatok folytán, továbbá a tűzharcosok hatályosabb megsegítése kérdésének kellő megoldása érdekében szükségessé vált, hogy a tűzharcos közszolgálati alkalmazottak egyes csoportjai részére biztosítani szándékolt kedvezményekre vonatkozó rendelkezések az eddigieknél nagyobb előnyök nyujtása irányában módosíttassanak. Ezért a (2) bekezdésben foglalt rendelkezés a tűzharcos közszolgálati alkalmazottak részére biztosítja a háborúban teljesített tényleges katonai szolgálat idejének az 1938:IV. törvénycikk 7. §-ában meghatározott korlátozás nélkül való beszámítását. Kellőképpen nem indokolható ugyanis, hogy a háborús katonai szolgálat idejének beszámítása a tűzharcos közszolgálati alkalmazottaknak csupán egy bizonyos csoportja, nevezetesen csak azok részére biztosíttassék, akik háború alatt teljesített tényleges katonai szolgálatukból kilépésüktől számított két, illetőleg három éven belül léptek közszolgálatba, míg a később közszolgálatba lépett tűzharcosok, akik éppen inkább a kedvezőtlenebb viszonyok közt élők voltak a közszolgálatba elhelyezkedett tűzharcosok között, ebből a kedvezményből a jelenlegi korlátozó rendelkezések folytán ki voltak zárva. Ezek közé tartoznak az olyan tűzharcosok is, akik az első világháborúban a középiskolai tanulmányaik folytatása közben, vagy akár közvetlenül a középiskolai tanulmányaik folytatása közben, vagy akár közvetlenül a középiskola elvégzése után vonultak be tényleges katonai szolgálatra és a világháború végével történt leszerelésük után kezdhették meg főiskolai tanulmányaikat s legjobb esetben tanulmányaik befejeztével, tehát négy-öt évi megszakítás után léphettek csak közszolgálatba. A Hvt. 73. §-a már megvalósította azt az elvet, hogy az esetleges megszakításra tekintet nélkül a két éven át karpaszományosként katonai szolgálatot teljesítettek részére biztosítja katonai szolgálatuknak mind a hivatali rangsorozás, mind a szolgálati idő és az azzal kapcsolatos illetmény-, nyugdíj-, ellátási- és egyéb igények szempontjából való beszámítását. Az 1931:III. törvénycikk 12. §-a is öt évben határozza meg azt az időtartamot, amely a katonai szolgálat után polgári közszolgálatba lépésnél nem tekintendő megszakításnak. Ezekben az esetekben pedig az arcvonalbeli szolgálatnál kétségkívül kisebb értékű szolgálat nyer jutalmazást. Indokolatlan volna tehát a tűzharcos közszolgálati alkalmazottak háborús katonai szolgálatának beszámítására vonatkozó korlátozás fenntartása. Ez a rendelkezés az első világháborús tűzharcosaira is alkalmazandó, ennek folytán tehát sok jogos panasz fog orvoslást nyerni.

A (3) bekezdés bővebb indokolásra nem szorul, minthogy az 1914-1918. évi világháborúban vitézségi éremmel kitüntetett személyeket megillető jogokat és kedvezményeket - különösen adókedvezményekről van itt szó - kiterjeszti a haza védelmében bármikor szerzett érdemek alapján vitézségi éremmel kitüntetett személyekre. Ez az egyébként magától értetődő kiterjesztés tehát azokat érinti, akik például az ország területrészeinek visszafoglalásakor vagy a Szovjet Unio ellen folyó háborúban kaptak vitézségi érmet.

A (4) bekezdésben foglalt rendelkezés a tűzharcosok, valamint a tűzkeresztesek nemhivatásos állományban teljesített háborús katonai szolgálata tekintetében - a polgári közszolgálatban való rangsorozás, a szolgálati idő és az ezzel kapcsolatos illetmény-, nyugdíj-, ellátási és egyéb igények szempontjából - ugyanazt az elvet kívánja megvalósítani, mint amelyet a Hvt. 73. §-ának (3) bekezdése a karpaszományosok részére rendes tényleges szolgálatképpen teljesített kétévi szolgálatuk alapján rendszerint béke idejére biztosít. A Hvt. 73. §-ának (3) bekezdésében megvalósult gondolatnak a bekezdésben foglalt rendelkezésekkel való továbbfejlesztése a háborús szolgálat jutalmazása irányában mindenképpen indokolt. Az érdekeltek a bekezdéssel biztosított s esetleg kettős jogcímmel járó kedvezményre való igényüket azonban csak egy alkalommal, a teljesített háborús és rendes tényleges szolgálati időnek csak együttes beszámításával érvényesíthetik. Ez a rendelkezés azt célozza, hogy aki a szóbanforgó katonai szolgálat után elsőízben esetleg nem fizetési osztályba sorozott állásra alkalmaztatik, a jelen bekezdésben biztosított kedvezményt vagy az ilyen alkalmazásakor, vagy pedig fizetési osztályba való kinevezésekor veheti igénybe. A bekezdés utolsó mondata pedig minden kétséget kizáróan juttatja kifejezésre azt, hogy ugyanazt a katonai szolgálati időt akár a Hvt. 73. §-ának (3) bekezdése alapján, akár a javaslat jelen (4) bekezdése alapján csak egyszeresen lehet számításba venni.

A § (5) bekezdésében foglalt rendelkezés - miként erre már az általános indokolásban is utaltam - a törvényjavaslat hatálybalépést követő hó 1. napjától kezdődően az eddigi jogszabályokban (5,300/1922. M. E. sz. rend., 1923:XXXII. törvénycikk 15. §-a, a 205,125/1923. B. M. sz. rend., a 7000/1925. M. E. sz. rend. 45. pontja, az 1938:IV. törvénycikk 8. §-a) tárgyalt hadipótlék újonnan való megállapítása felől rendelkezik. Ezt az új megállapítást az a megfontolás indokolja, hogy a tűzharcosok érdemeinek elismerése tovább fejlesztessék és az ezt biztosító jogszabályok teljesebbé tétessenek. Ezzel a rendelkezéssel a kormányzatnak az a törekvése nyilvánul meg, hogy a nemzet soha el nem múló háláját kifejezésre juttassa harcos fiai iránt, akik az állampolgári kötelességek önfeláldozó teljesítésére a jövendő nemzedéknek dicső példát mutattak.

Az előbb ismertetett törekvés egyik megnyilvánulása a (6) bekezdésben foglalt rendelkezés, amely a fentebb felsorolt jogszabályok értelmében eddig igényjogosultsággal még nem bírt - főleg munkás és ideiglenes jellegű - alkalmazotti csoportoknak is hadipótlékot juttat.

A (7) bekezdés az egyes igényjogosult alkalmazotti csoportok hadipótlékának összegét - az állam pénzügyi helyzetének lehetőségéhez mérten - a jelenlegi mértékkel szemben felemelten állapítja meg.

A (8) bekezdés az igényjogosultnak nyugdíjas állapotára szabja meg a hadipótlék mértékét; egyben pedig az eddig igényjogosultsággal szintén nem bírt özvegy részére is biztosítja a hadipótlék azon összegének 25 %-át, amely összeg a férjet a tényleges szolgálat ideje alatt a jelen § rendelkezései szerint megillette, illetőleg megillette volna.

A (9) bekezdés a hadipótlék pénzügyi terhének viselése tekintetében állapítja meg a szükséges rendelkezést.

A (10) bekezdés az önkormányzati testületek által fenntartott intézetek, közintézmények, közművek és üzemek alkalmazottai hadipótlékai tekintetében is biztosítja a § (6)-(9) bekezdéseiben foglalt rendelkezések alkalmazását s egyben félreértések elkerülése céljából kifejezésre juttatja, hogy a (6) bekezdésben a hadipótlék előfeltételéül megszabott nyugdíjintézeti vagy nyugdíjpénztári ellátási igénnyel nem esik egy tekintet alá az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosításról alkotott 1928:XL. törvénycikk alapján járó járadék. Ugyanez a bekezdés célszerű módon lehetővé teszi azt is, hogy az igényjogosultság kérdésében támadható kételyt az illetékes miniszter a pénzügyminiszterrel és a honvédelmi miniszterrel egyetértőleg eloszlathassa.