A kormányzóhelyettesről szóló 1942:II. törvénycikk megalkotásával, majd erre következően vitéz nagybányai Horthy Istvánnak kormányzóhelyettessé megválasztásával és a nemzeti akarat eme egységes megnyilatkozásának az 1942:III. törvénycikkbe való beiktatásával újabb szilárd pillér épült bele a nemzet alkotmányos életébe.
A kormányzóhelyettes úr tiszteletet és szeretetet szerző szerénységgel, nemes tettvággyal, józan megfontoltsággal látott hozzá nehéz tisztének betöltéséhez. Rövidesen megszilárdult a közmeggyőződés, hogy a nemzet a tavaszi döntésben jól végzett. Büszkeséggel vegyes féltő aggódás kísérte Ő Főméltóságát a harctérre, ahol mint főhadnagy az egyébként is nehéz repülőszolgálatból, a fáradalmakból, a kockázatból, a veszélyből minden bajtársával egyenlő részt vállalt, a fegyelemben, a bajtársiasságban elöljárt. Sok értékes felderítő és harci repülésből, ellenséges tűzből is szerencsésen visszatért. Szent István napjának hajnalán - mint a költő mondja - coelique cupidine tractus új útra, új küzdelemre szállott fel, de szárnyaszegetten zuhant vissza, nemes vérével itatva meg a szomjas orosz földet. Így lett az orosz mező szomorú emlékű temetője sok magyar bizakodásnak, sok magyar reménységnek.
A nemzet gyásza nagy. Gyászolja a szép fiatal élet megszakadását, együttérzi a szülőknek, a hitvesnek a fájdalmát s gyöngéd részvéttel veszi körül az atyját elvesztett árvát. S a nemzet gyásza annál fájóbb, mert az atya gyásza az ország hódolatteljes tiszteletétől és szeretetétől övezett Kormányzójának a gyásza és az ifjú élet megszakadása a nemzet reménységének a megszakadása is.
Őseinktől átvett régi szokás, hogy a törvénytárban nemcsak a rideg jogszabályoknak adunk helyet, hanem a nemzet egészét átfogó s már ennélfogva is magasztos érzések megnyilatkozásának is. A nemzet lelkének sugallatát követi a kormány, amikor az ősi szokásnak megfelelően javaslatot tesz, hogy az országgyűlés a törvény szavába öntse a nemzet elismerését és háláját az Istenben boldogult kormányzóhelyettes úr iránt, hódolatteljes részvétét a Főméltóságú Kormányzó Úr és családja iránt s fájdalmát a sors kemény csapása miatt.
A sors csapása kemény, de nem törheti meg a nemzetnek az isteni Gondviselésbe vetett hitét. A veszteségből felocsúdva, a nemzetnek újra jövőbe kell fordítania tekintetét, hogy útjának folytatását megkeresse. S ebben a sors keményen sujtó keze a kötelességteljesítés példájával egyszersmind irányt mutat.
A Kormányzó Úr Ő Főméltósága atyai vesztesége fájdalmas áldozattal tetézte meg országépítő, országfenntartó és országgyarapító történelmi érdemeit.
A nemzetért adott áldozat, a nemzettel közös fájdalom és a jövőnek közös gondja még teljesebbé tette a nemzet összeforrását a Horthy nemzetséggel, amely az országnak a Kormányzó Úr Ő Főméltóságát és a hősi halált halt kormányzóhelyettes urat adta.
A nemzet és a Horthy nemzetség összeforródása, amelyet a nemzet történelmének legsúlyosabb korszakában szerzett érdemekkel és áldozatokkal a nemzetségnek két nemzedéke teremtett meg s amelyet a nemzet tisztelete és szeretete megpecsételt, a nemzetnek immár történelmi értéke. Tudatossá lett a nemzetben, hogy ennek a nemzetségnek vezérévé tett vagy vezérnek kiszemelt tagjai tudnak szenvedni a nemzettel, tudnak áldozni a nemzetért, tudnak neki tekintélyt és tiszteletet szerezni, tudnak parancsolni, de szolgálni is a nemzetnek.
A hősi halált halt kormányzóhelyettes úr iránti hálás kegyeleten, a Kormányzó Úr iránt érzett hálán és hódolatteljes tiszteleten s az iránta és családja iránt megnyilatkozó igaz részvéten és szereteten felül az imént vázolt megfontolás vezette a kormányt abban, hogy a kormányzóhelyettes úr emlékezetének szóló tiszteletadás mellet, olyan rendelkezéseket is beleiktatott a törvényjavaslatba, amelyek a nemzet és a Horthy nemzetség között fennálló kapcsolat megörökítésére alkalmasak. A javaslat ezeknek a kapcsolatoknak emlékezetben tartását, de nem meghatározását kívánja a jövőre méltó módon biztosítani.
A törvényjavaslat 1. §-ának első bekezdése megörökíti vitéz nagybányai Horthy István kormányzóhelyettes úr halálának tényét, hogy amint a kormányzóhelyettes megválasztásáról az 1942:III. törvénycikk, úgy tisztsége megszűnéséről is a jelen javaslat szerint beiktatandó törvényben a törvénytár tegyen a történelemnek örök időkre bizonyságot.
Az 1. § második bekezdése a nemzet fájdalmát s a csapás ellenére is a Mindenható bölcs gondviselésébe vetett rendületlen hitét és bizodalmát foglalja szavakba s a kormányzóhelyettes úr emlékezetét törvénybe iktatja.
Amidőn a kormányzóhelyettes úr iránti hálájának a nemzet a hálás emlékezet törvénybeiktatásával igyekszik eleget tenni, nem mellőzheti, hogy háláját egyúttal azoknak az élőknek az irányában is kifejezésre juttassa, akiket a kormányzóhelyettes úr hősi halála a legközvetlenebbül és a legfájóbban sujtott. Elsősorban a Kormányzó Úr iránti háláját kívánja leróni a nemzet azzal, hogy a kormányzóhelyettes úr özvegyéről és fiáról gondoskodik.
A kormányzóhelyettesi tisztség természetszerűen nincsen besorozva azok közé az állami tisztviselői állások közé, amelyek tekintetében az özvegyi ellátás szabályozva van. Ennélfogva a kormányzóhelyettes úr özvegyének ellátásáról való gondoskodás nemcsak a hála és a részvét megnyilatkozása, hanem egyúttal szükséges intézkedés is avégből, hogy az özvegy ellátása törvényes alapon biztosíttassék. A 3. §-ban javaslatba hozott rendelkezés a kormányzóhelyettes úr özvegyének az özvegyi ellátásra fennálló szabályoknak megfelelően biztosít eltartást. Az ellátás összege tekintetében a javaslat nem tartalmaz rendelkezést, a minisztériumra bízza, hogy e tekintetben a költségvetés keretében gondoskodjék a megfelelő összeg rendelkezésre bocsátásáról. Tekintve azt, hogy a költségvetés tárgyalása során az országgyűlésnek módja van a kormány ezirányú intézkedéseit bírálat tárgyává tenni, a javaslat biztosítja e tekintetben is az országgyűlés akaratának érvényesülését.
A kormányzóhelyettes úr kiskorú, szinte még csecsemőkorban levő árvájáról való gondoskodás a nemzet hálájának természetszerű megnyilvánulása és nemzeti kötelesség. Ennek a gondoskodásnak minden vonatkozásban a kiskorú gyermek atyjának rangjához és közjogi méltóságához illőnek kell lennie, s így természetes, hogy ennek a szempontnak a gyermek neveltetésében is érvényesülnie kell. Az evégből szükséges költségvetési fedezet meghatározását a javaslat 6. §-a ugyancsak a minisztériumra bízza.
Az ebbe a §-ba foglalt rendelkezésnek a javaslat általános indokolásában kifejtett okokból a kiskorú gyermekről való kötelességszerű gondoskodáson túl az a természetszerű indoka is van, hogy a Horthy nemzetség a messzebb jövőben is vezető családja marad a nemzetnek. A családnak a nemzet megbecsülésében kiemelkedő ezt a helyzetét juttatja kifejezésre a javaslat külsőségben is azzal, hogy a kormányzóhelyettes úr ágán leszármazó fiúutódokat a főméltóságú címmel ruházza fel.
A kormányzóhelyettes úr kiskorú árvájának a hozzá fűzött reménységénk megfelelő nevelését leginkább biztosítottnak lehet tekinteni akkor, ha nevelésének irányítása nagyatyjának, a Kormányzó Úr Ő Főméltóságának a kezébe van letéve, ennélfogva a javaslat 3. §-ának utolsó bekezdése azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a kiskorú nevelése tekintetében a fennálló jogszabályok értelmében a gyámot, a gyámhatóságot, a szülőket, a nagyszülőket s a rokonság köréből bárkit megillető törvényes jogokat a Kormányzó Úr Ő Főméltósága gyakorolja. Természetszerű s a fentebb megjelölt célkitűzéssel áll összhangban a javaslatba foglalt az a további rendelkezés, hogy a Kormányzó Úr Ő Főméltósága mint nagyatya jogosult legyen arra is, hogy a gyermek nevelésének irányítására egy vagy több személyt jelöljön ki arra az esetre, ha ezt a feladatot többé ellátni nem tudná. Családi jogunkban nem ismeretlen, hogy az előd a kiskorú gyámolítása tekintetében a jövőre intézkedést tehet. Egyebek között az atya kiskorú gyermekének gyámot nevezhet (1897:XX. törvénycikk 34. §-a), családtanácsot rendelhet (1877:XX. törvénycikk 151. §).
A hősi halált halt kormányzóhelyettes úr, özvegye, árvája csak egy-egy azoknak hosszú sorából, akik a nemzetért áldozatot hoztak és áldozatot fognak hozni. A legmagasabb közjogi méltóságot betöltött kormányzóhelyettes úrnak és családjának áldozata mintegy szimbóluma a nemzet sorsközösségének, amely a nemzet minden egyes tagját a nemzet szolgálatára és a nemzet szolgálatában hozott áldozatokra egyaránt kötelezi. A nemzet minden egyes tagjának a sorsközösségben való egyenlő osztozásából következik, hogy a nemzet gondoskodásának is egyetemlegesnek kell lennie mindazok irányában, akik a sorsközösségből kifolyóan áldozatokat vállalnak és áldozatokat viselnek. A nemzet hálájának egyenlő szeretettel kell felölelni mindazokat a hősöket, a hősök özvegyeit és árváit, akik a nemzetért áldozatot hoztak. A sorsközösségnek és a nemzethálának az egyetemlegességét kívánja kifejezésre juttatni a törvényjavaslat 4. §-a azzal, hogy a kormányzóhelyettes úr emlékezetének a háború többi hősi halottainak emlékezetével együtt való megörökítéséről gondoskodik és azzal, hogy ugyanakkor, amikor a kormányzó helyettes úr özvegyéről és árvájáról gondoskodik, megfelelő rendelkezést tesz arra vonatkozóan is, hogy a háború többi hadiözvegyeiről és hadiárváiról is megfelelő gondoskodás legyen, mégpedig Horthy Istvánnak, illetőleg özvegyének és árvájának nevéhez kapcsolódóan.
A törvényjavaslat nem kívánja közelebbről meghatározni, hogy egyrészt a kormányzóhelyettes úr emléke miképpen kapcsoltassék össze a háború többi hőseinek emlékével, másrészt azt sem, hogy a kormányzóhelyettes úr emléke miképpen kapcsolódjék azokhoz az intézményekhez, amelyek a háború hadiözvegyeinek és hadiárváinak gondviselésére lesznek rendelve. Az emlékművek mikénti létesítése a hely és idő körülményeitől függ, ezekhez kell igazodnia annak a módnak is, amely a kormányzóhelyettes úr nevének megörökítésére az egyes, különösen nagyobbszabású és országos jellegű emlékműveken legméltóbbnak fog mutatkozni. Ezidőszerint még azt sem lehet megállapítani, hogy micsoda intézmények lesznek alkalmasak a most folyó háború hadiözvegyei és hadiárvái számára avégből, hogy sorsuk enyhíttessék. A törvényjavaslat eltartásra, ápolásra, nevelésre, taníttatásra, foglalkoztatásra szolgáló intézményeket egyaránt számításba vett, amikor utasítást ad a minisztériumnak arra, hogy olyan intézmények létesítéséről gondoskodjék, amelyek a szomorú sorsra jutott özvegyek és árvák sorsát a fennálló törvényekben meghatározott ellátás mértéken felül enyhíteni alkalmasak. A szükséges költségvetési fedezetről a minisztériumnak természetszerűen a költségvetésben kell gondoskodnia. A költségvetés tárgyalása során az országgyűlésnek módja lesz, hogy e tekintetben álláspontját érvényre juttassa.
A kormányzóhelyettes úr megválasztásától haláláig eltelt bár rövid idő mindenkit meggyőzött arról, hogy a választáshoz fűzött reménykedés valóra vált. Az általános fájdalmas részvét pedig, amely a kormányzóhelyettes úr koporsóját Kassától kezdve a székesfővároson át a kenderesi temetőbe kísérte, a mezei munkájukat abbahagyó földmíveseknek a koporsót hozó vonat mentén levett kalappal, imára kulcsolt kézzel való tiszteletadása és a főváros közönségének a gyászmenet útját szegélyező, könnyesszemű csoportjai tanúskodnak arról, hogy a nemzet a kormányzóhelyettes úr személyét szeretetébe és tiszteletébe máris befogadta. Hősi halála az a történelmi mozzanat, amely megindította a nemzetben azt a lelki folyamatot, amelynek során a nemzet különösen tisztelt és szeretett nagyjait legendás fénnyel veszi körül. Mindezeknél fogva feleslegesnek látszik, hogy a kormányzóhelyettes úr emlékének megörökítéséről múlandó emberi alkotások útján gondoskodjunk. Mégis, hogy a szokásnak elég tétessék és az emlékezésnek ébren tartó és követésresarkalló külső jele is legyen, a kormány javaslatba hozza, hogy a kormányzóhelyettes úr dicső emléke külső jelekkel is megörökíttessék.
Evégből javasolja, hogy a kormányzóhelyettes úrnak a hadirepülő-szolgálatban teljesített érdemei az ennek a fiatal, de máris kiváló hadierőnek emelendő emlékművön örökíttessék meg. A felállítandó emlékmű mintegy kiegészítője lesz a magyar haditengerészet és ennek körében az otrantói csata hőse, a Kormányzó Úr Ő Főméltósága érdemeit megörökítő tengerészeti emlékműnek. Az egymást kiegészítő két emlékmű hirdetni fogja a Horthy nemzetség két egymást követő nemzedékében, az apának és a fiának a nemzet érdekében tett kiváló katonai szolgálatait és vérük ontásával hozott áldozatait.
Szerény mindennapi szorgalmas alkotómunkáját vitéz nagybányai Horthy István főképpen a m. kir. Állami Vas-, Acél- és Gépgyárakban végezte, mielőtt kormányzóhelyettesi méltóságba elhivatott. Az Ő vezetésével készültek azok a vasszerkezetek, amelyek a békésszentandrási zsilipműbe építtettek bele. Illő, hogy ezek az intézmények ezentúl az Ő nevét viseljék és közérdekű ipari és gazdasági munkásságának emlékét megörökítsék, ennélfogva a kormány a törvényjavaslat 5. §-ában erre irányuló javaslatot tesz.
A kormányzóhelyettes úr szerény munkás élete és hősi halála, mindenkor ragyogó például szolgál a magyar ifjúságnak. Az ebben a ragyogó példaadásban rejlő értéket kívánja a nemzet javára gyümölcsöztetni az a javaslat, hogy a nemzeti társadalom számára különös értékű szolgálatra előkészítő két nevelő intézmény, úgymint a Kassai Honvéd-repülőakadémia és a Horthy Miklós Jubileumi Alapítványból létesítendő kollégium a kormányzóhelyettes úr nevét viselje.
A törvény hatálybaléptetésére és végrehajtására vonatkozó szükséges rendelkezéseket tartalmazza, ezek a rendelkezések különös indokolásra nem szorulnak.
