Törvényhozásunk több mint harmincöt évvel ezelőtt foglalkozott utoljára azzal a kérdéssel, hogy városaink közül melyek azok, amelyek kinőttek már a vármegye gyámkodása alól és kulturális, valamint gazdasági fejlettségük következtében elég fejlettek arra, hogy a törvényhatósági városok önállóbb életét folytatva megfeleljenek az azzal járó magasabb követelményeknek.
Legutóbb az 1907:LI. törvénycikk volt az, amely Miskolc várost a törvényhatósági jogú városok sorába iktatta.
A Miskolc rendezett tanácsú városnak törvényhatósági joggal felruházásáról szóló törvényjavaslat miniszteri indokolása - bevezető részében - a következőket foglalta magában: „Az 1876:XX. tc. törvényhatósági joggal felruházott városaink létszámát ténylegesen leszállította. 1876. előtt Budapest székesfővároson és Fiume város és kerületén kívül 71 városunk bírt önálló törvényhatósági joggal, melyek közül a most idézett törvénycikk 47 törvényhatóságot szüntetett meg. Azóta egyetlen újabb városi törvényhatóság sem keletkezett, s a törvényhatóságok jogkörét legutóbb szabályozó 1888:XXI. tc. is minden újabb törvényhatósági jog adományozása nélkül, csupán konstatálta, hogy mely törvényhatóságaink léteznek s ezeket mint törvényhatóságokat, - a törvényjavaslat indokolása szerint - az időközben végbement változásokból származható félreértések megelőzése céljából együttesen újólag is törvénybe iktatta. Oly sok városi törvényhatóságnak az 1876. évi XX. törvénycikkben történt visszafejlesztésével a törvényhozás azt a célt kívánta elérni, hogy összes kisebb városaink a vármegyék felügyelete alá helyeztessenek s ez alól - mint önálló törvényhatóságok - csak azok a városok vétessenek ki, melyek népességük, kultúrájuk és közgazdasági jelentőségük által különösen kiemelkednek. Ez az elv egészen túlhaladottnak a mai, sok tekintetben változott viszonyok között sem tekinthető. Igaz ugyan, hogy az 1876. évben lefokozott városaink s általában véve rt. városaink a lefolyt három évtized alatt többnyire sokat haladtak s egy részük birtokába jutott azon előfeltételeknek, melyek az önkormányzati jogok nagyobb mértékével való felruházást indokolttá tennék. De összes rt. városainknak, közöttük e községi kategória erőtlenebb tagjainak is a vármegyék felügyeleti jogköréből való teljes elvonása s közvetlenül a központi kormány felügyelete alá helyezése a közigazgatásnak az önkormányzat rovására eső túlhajtott centralizálását jelentené, sőt nem felelne meg maguk az illető városok jól felfogott érdekeinek sem. Viszont azonban a nagyobb és erőteljesebb városok, melyek fontos kulturális és közgazdasági hivatást teljesítenek, s melyek az önkormányzati jogok érvényesítésére és megvédésére a vármegyék segítsége nélkül is elég erősek, a vármegyék közbeeső felügyelete által csak hátramaradást szenvedhetnek. Ugyanis a vármegye s a kulturális és közgazdasági gócpontot alkotó város céljai s az e célok elérésére szolgáló eszközök gyakran annyira különböznek egymástól, hogy az ilyen város, további fejlődésének komoly veszélyeztetése nélkül, nem hagyható meg a vármegye gyámsága alatt. E gyámság amellett, hogy a városi ügyek gyors elintézését is sokszor késlelteti, még olyan erőforrásokat is leköt, amelyeket az önálló város a maga közvetlen céljai javára sokkal sikeresebben értékesíthet.
Már a törvényhatóságok létszámát leszállító, többször idézett 1876:XX. tc. rendelkezésében is benne rejlett az a célzat, hogy a népességük, kulturájuk és gazdasági jelentőségük által idővel kiemelkedő városok önálló törvényhatósági joggal annakidején szintén felruházandók lesznek.
Az 1907:LI. törvénycikkbe iktatott törvényjavaslat indokolásának itt idézett megállapításait - a mai idők szemüvegén nézve is - teljesen helytállóknak tekinthetjük és annak a kérdésnek eldöntésénél, hogy melyek azok a városaink, amelyeknek törvényhatósági jogú városokká alakítása már időszerűvé vált, ma is az idézett indokolásban foglalt szempontból tehetjük vizsgálat tárgyává.
Azok között a városok között, amelyek a megyei városok keretéből kinőttek és érettek a törvényhatósági jogú várossá alakulásra, kétségkívül Vas vármegye székhelye: Szombathely és Somogy vármegye székhelye: Kaposvár állanak az első helyen közművelődési és közgazdasági jelentőségüknél fogva.
A megyei városoknak a lélekszám figyelembevételével összeállított sorában Szombathely megyei várost csupán a pestkörnyéki városok, továbbá Nyíregyháza és Békéscsaba megyei városok előzik meg. Szombathely megyei város az említett sorban a hetedik helyen áll, Kaposvárral összehasonlítva pedig - az említetteken kívül - Szolnok megyei városnak van több lakosa.
A pestkörnyéki városok törvényhatósággá alakulásának kérdése az egyre időszerűbbé való Nagy-Budapest kérdésével függ össze, míg Nyíregyháza és Békéscsaba, valamint Szolnok a városias jelleg és a kulturális fejlettség szempontjából Szombathely, illetőleg Kaposvár mögött állanak.
A lakosság lélekszáma tekintetében mind Szombathely, mind Kaposvár megelőzi Ungvár, Zombor, Baja és Komárom törvényhatósági jogú városokat is.
Szombathely város lakosságának 2.2%-a főiskolát, 7.5%-a a középiskola 8 osztályát, 10%-a a középiskola 6 osztályát és 23.1%-a a középiskola 4 osztályát végezte el. A lakosság 42.7%-a, tehát a középiskola 4 osztályát vagy ennél magasabb iskolát végzett, a hat éven felüli lakosságnak 96.5%-a ír és olvas.
A lakosság főfoglalkozása az ipar, az iparosok mellett azonban szépszámban vannak a városnak kereskedői is. Őstermeléssel a lakosságnak mindössze 3.9%-a foglalkozik.
A városban két közkórház van 1110 ággyal.
A város területén 13 elemi iskola, 4 iparos- és kereskedőtanonciskola, 4 polgári iskola, 3 gimnázium, 2 kereskedelmi iskola, róm. kath. hittudományi főiskola és számos szaktanintézet működik. Az összes közoktatásügyi intézmények száma 39.
Szombathely r. kath. püspöki székhely, számos közhivatal elhelyezési helye és több kerületi hatósági szerv székhelye (hadtestparancsnokság, csendőrkerületi parancsnokság, tankerületi kir. főigazgatóság, stb.).
A város belterületén villamosvasút bonyolítja le a forgalmat; csatornahálózata és vízvezetéke van.
Szombathely a Budapest-Graz és a Bécs-Sopron-Nagykanizsa-Barcs vasúti fővonalak mentén és ezek keresztező pontján fekszik. Nyolc irányban közvetlen, tizenöt irányban pedig elágazó vasútvonala van és így a Dunántúlnak egyik fontos vasúti csomópontja.
Pénzügyi szempontok sem szólnak Szombathely törvényhatósági jogú várossá alakítása ellen.
Szombathely háztartásában törvényhatósági jogú várossá alakulása esetén előreláthatólag a következő változások várhatók:
| a város javára esik: | ||
| a) 19%-os útadó címén az 1.267,697 P adóalap után kivetett | 240,862 P | |
| b) a vármegye javára eddig elszámolt közmunkaváltságból | 15,146 P | |
| Összesen. | 256,008 P |
| a város terhére esik: | ||
| a) a főispáni hivatal dologi szükségleteihez 50%-os hozzájárulás címén | 3,500 P | |
| b) a főispáni hivatal személyzetének illetményei címén | 6,000 P | |
| c) főlevéltárnoki állás szervezése címén | 5,000 P | |
| d) illetményemelkedés a városi tisztviselők magasabb fizetési osztályba sorozása folytán kb. | 107,000 P | |
| A várható | 121,500 P | |
| többletkiadás levonása után a város javára várható többletbevétel összege | 134,508 P | |
Annak következtében, hogy Szombathely városnak törvényhatósági jogú várossá való alakulásával a vármegye a város területéről befolyó vármegyei pótadó jövedelmétől el fog esni, mintegy 6%-kal magasabb vármegyei pótadót kell kivetni.
Kaposvár m. város lakosságának főfoglalkozása az ipar (32.1%) és a kereskedelem (10.5%). Őstermeléssel a lakosság kis hányada (11.7%) foglalkozik.
A lakosság hatéves koron felüli részéből 92% ír és olvas.
A városnak vízvezetéke és csatornahálózata van, utcái és terei burkoltak.
A közvilágítást és magánvilágítást a város tulajdonában és kezelésében lévő villamosmű biztosítja, amely egyúttal 21 környékbeli község részére is szolgáltat világítási áramot.
Kaposvár város a Budapest - Fiume vasúti fővonal mentén fekszik, ezenfelül több helyiérdekű vasút csomópontja és így a Dunántúlnak egyik fontos vasúti pontja is.
Kaposvár város városias jellege és színvonala nemcsak külső megnyilvánulásában, hanem fejlett közegészségügyi, szociális és kulturális intézményeiben is erősen kidomborodik.
A közegészségügy céljait többek között egy 700 ágyas közkórház szolgálja, a városnak korszerű tüdő- és nemibeteggondozó intézete, anya- és csecsemővédő intézete, több napközi otthona van.
Kaposváron 7 elemi iskola, 2 polgári iskola, 2 gimnázium, 1 fiú kereskedelmi iskola, gazdasági szakiskola, kereskedő- és iparostanonciskola és több más szakintézet működik.
Pénzügyi szempontok sem szólnak Kaposvár m. városnak törvényhatósági jogú várossá emelése ellen.
Kaposvár háztartásában törvényhatósági jogú várossá alakulása esetén előreláthatólag a következő változások várhatók:
| a város javára esik: | ||
| a) az útadó címén a vármegye javára eddig elszámolt összegekből | 131,312 P | |
| b) a vármegye javára eddig elszámolt közmunkaváltságból | 40,766 P | |
| Összesen | 172,078 P |
| a város terhére esik: | ||
| a) a főispáni hivatal dologi szükségleteihez 50%-os hozzájárulás címén | 3,000 P | |
| b) a főispáni hivatal személyzetének illetményei címén | 6,400 P | |
| c) főlevéltárnoki állás szervezése címén | 5,000 P | |
| d) illetményemelkedés címén a városi tisztviselők magasabb fizetési osztályba sorozása folytán kb. | 80,000 P | |
| A várható | 94,400 P | |
| többletkiadás levonása után a várható többletbevétel | 77,678 P |
Annak következtében, hogy Kaposvár m. városnak törvényhatósági jogú várossá alakulásával a vármegye a város területéről befolyó vármegyei pótadó jövedelmétől el fog esni, mindössze mintegy 33%-kal magasabb vármegyei pótadó kivetése válik szükségessé.
A közölt adatokból kitűnőleg Szombathely és Kaposvár megyei városok szociális, közgazdasági és közegészségügyi intézményei tekintetében méltán sorakoznak a törvényhatósági jogú városok mellé. Lakosságuk értelmiségi arányszámával pedig még a törvényhatósági jogú városaink között is elérik a jó átlagot.
A törvényjavaslat 2. és 3. §-a az átalakulással kapcsolatosan szükséges olyan rendelkezéseket foglalnak magukban, amelyeknek bővebb megvilágítására nincs szükség.
A 4. § kimerítő felhatalmazást ad a belügyminiszternek a törvényhatósági bizottság megalakulásával felmerülő minden olyan kérdés szabályozására, amelyeknek szabályozása a törvényhatósági bizottság megalakulásának előfeltétele.
Az 5. § a hatálybalépés napjának megállapítását azért ruházza a belügyminiszterre, mert a mai háborús viszonyok következtében nem lehet előre megállapítani azt az időpontot, amikor a választások - tekintettel a katonai bevonulásokra is - akadálytalanul megtarthatók lennének. Ez a rendelkezés különben összhangban van a törvényhatósági bizottsági tagsági jogról stb. szóló 1941:XIX. tc. 1. §-ának azzal a rendelkezésével is, amely a törvényhatósági és községi választásokat a törvényhozás további rendelkezéséig elhalasztotta.
