Az igazságügyminisztérium ügykörébe tartozó tennivalók jelentékeny részét évtizedek óta a bíróságoknak és ügyészségeknek az igazságügyminisztériumban alkalmazott tagjai végzik. A bíráknak és az ügyészeknek az igazságügyminisztériumban való alkalmazása az igazságügyminiszternek adott törvényi felhatalmazáson alapul; ezt a felhatalmazást a törvény eddig mindig előre meghatározott rövidebb időtartamra adta meg. Az első alkalommal az 1886:XXVIII. törvénycikk az 1889. évi december hó 31. napjáig terjedő időre a Kúria és az ítélőtáblák bíráinak alkalmazására adott felhatalmazást. Az 1889:XLV. törvénycikkben ötévi időtartamra adott felhatalmazás kiterjed a Kúria, az ítélőtáblák és az elsőfolyamodású bíróságok tagjainak az igazságügyminisztériumban való alkalmazására. Ennek a törvénycikknek a hatályát az 1894:XXXVII. törvénycikk öt évre meghosszabbította, majd az 1899:XLVIII. törvénycikk a bíróságok és az ügyészségek tagjainak alkalmazására adott ötévi időtartamra felhatalmazást és a felhatalmazással összefüggő kérdéseket részletesen szabályozta. Az 1899:XLVIII. törvénycikknek a hatályát azután az 1906:XI., 1910:XXI., 1915:XXIII., 1920:XXXIX., 1925:XXXIII. törvénycikk, az 1930:XXXIV. törvénycikk 141. §-a, az 1936:II. törvénycikk öt-öt évre, legutóbb pedig az 1940:XXXVI. törvénycikk 4. §-a az 1945. évi december hó 31. napjáig meghosszabbította. Ezek szerint a bíróságok és az ügyészségek tagjainak az igazságügyminisztériumban való alkalmazására adott törvényhozási felhatalmazás a mult évi december hó 31. napjával lejárt.
A bíráknak és az ügyészeknek az igazságügyminisztériumban való alkalmazására annak felismerése vezetett, hogy az igazságügyminisztérium hatáskörébe tartozó ügyek jelentékeny részének megfelelő ellátásához az igazságszolgáltatás terén szerzett gyakorlati tapasztalatok és ismeretek szükségesek. Ilyeneknek tekintette a törvényhozás az 1899:XLVIII. törvénycikk megalkotásakor különösen a bíróságok és ügyészségek felett a felügyelet gyakorlását, jogi vélemények adását, törvényjavaslatok elkészítését, a törvények végrehajtásának szabályozását, továbbá mindazokat a tennivalókat, amelyek a most felsoroltakkal összefüggnek. E tennivalók az igazságügyminisztérium rendes ügyköréhez tartoznak. Közülük különösen a jogszabályok alkotásának előkészítésével kapcsolatos munkateher jelentős emelkedésével kell számolni, mert az állami és gazdasági élet demokratikus és szociális átalakítása során úgyszólván az egész magyar jogrendszer újjáalkotására vagy legalább is lényeges átalakítására van szükség, ennek a hatalmas jogi reformnak az előkészítése pedig jelentős részben az igazságügyminisztérium ügykörébe tartozik; az igazságügyminisztérium törvényelőkészítő osztálya ugyanis nemcsak az igazságügyi jog körébe tartozó jogszabályok előkészítésével foglalkozik, hanem jelentős mértékben közreműködik a többi minisztérium jogalkotó tevékenységében is.
Ezek szerint a folyamatban levő és a jövőben szükséges törvényelőkészítő, valamint egyéb munkálatok a bíróságok és az ügyészségek tagjainak az igazságügyminisztériumban való alkalmazását a jövőre is nélkülözhetetlenné teszik. De a jelenlegi rendszer fenntartása mellett szól az az előny is, amely a bíróságok és az ügyészségek tagjainak az igazságügyminisztériumban való alkalmazásából az igazságszolgáltatásra származik. Az igazságügyminisztériumban alkalmazott bírák és ügyészek ugyanis, ha a törvényelőkészítő munkálatokban vesznek részt, bizonyos irányban szükségkép magasabb jogi képzettségre és szélesebb látókörre tesznek szert, ha pedig az igazságügyminisztérium felügyeleti vagy igazgatási ügykörében működnek, az igazságügyi adminisztráció terén jutnak másutt meg nem szerezhető olyan ismeretekhez, amelyeket később, mint a bíróságok vagy az ügyészségek vezetői, az igazságszolgáltatás javára értékesíthetnek.
A törvényjavaslat 1. §-a a fentiekben kifejtett okokból a bíróságok és ügyészségek tagjainak az igazságügyminisztériumban való ideiglenes alkalmazhatásáról szóló 1899:XLVIII. törvénycikk hatályát az 1950. évi december hó 31. napjáig meghosszabbítja.
A javaslat 2. §-a a törvény hatálybalépéséről rendelkezik és végrehajtására az igazságügyminiszternek ad felhatalmazást.
