A Magyar Partizánok Bajtársi Szövetsége arra kérte fel a honvédelmi minisztert, hogy a magyar szabadságért és a demokráciáért vívott küzdelemben magukat kitüntetett személyek érdemeinek elismerésére alkalmas látható érdemrend alapítását kezdeményezze. A honvédelmi miniszter, mint szakminiszter az ügyet magáévá tette és a minisztertanács elé terjesztette, amely a törvényjavaslatnak a Nemzetgyűlés elé terjesztéséhez hozzájárult.
A szabadság harcosainak érdemei minden, hazáját és a szabadságot szerető magyar előtt általánosan ismertek és elismertek. Nagyon is méltányos az a törekvés, hogy a nemzet szabadságáért harcoló fiait és mindazokat, akik a szabadságot kivívni segítettek, látható módon is megjutalmazza. A rendjel alkalmas arra, hogy egyrészt a szabadságharcosokban az összetartozandóság érzését még nagyobb fokban növelje, másrészt, hogy az új, demokratikus Magyarország szabadságban felnövő fiatalsága előtt a szabadságot kivívó nemzedéket példát mutatóként tüntesse fel. Végül alkalmas az alapítandó érdemrend arra is, hogy a külföldi szabadságmozgalmak harcosainak elismeréséül és köszönetül szolgáljon azért, amit Magyarország szabadsága, vagy általában a szabadság érdekében - a magyar eszmetársakkal karöltve, bár esetleg tőlük tér és idő által elszigetelten, de ugyanabban a szellemben - önként vállaltak és önfeláldozóan teljesítettek.
A különböző mértékű érdemek megfelelő jutalmazása érdekében két osztályú érdemrend alapítása látszik szükségesnek. Szükséges továbbá az a rendelkezés is, hogy a jelvény a kitüntetett személy halála után a törvényes örökösre szálljon át, egyrészt az érdemrend értékének növelése céljából, másrészt azért, hogy a vértanuhalált halt szabadságharcosoknak adományozott érdemrend jelvénye az örökösöknek az örökhagyó szellemét megörökítő emlékül szolgáljon.
