A Magyarország államformájáról szóló 1948:I. törvénycikk bevezetése ünnepélyes nyilatkozattal biztosítja a köztársaság minden polgára részére az elidegeníthetetlen emberi alapjogok háborítatlan gyakorlását. Ez az elvi kijelentés határozott jogi tartalmat azok által a törvényes rendelkezések által nyer, amelyek az állampolgári alapjogok gyakorlását közelebbről szabályozzák és megfelelő jogi védelemben részesítik. E fennálló törvényes rendelkezések a büntetőjog eszközeivel is védik az állampolgár veleszületett és elidegeníthetetlen jogait mindazokkal a támadásokkal szemben, amelyek e jogok szabad gyakorlása ellen akár magánosok, akár pedig közhivatalnokok részéről irányulhatnak.
Az utóbbi vonatkozásban különösen ki kell emelni a büntetőtörvénykönyv X. és XLII. fejezetében foglalt rendelkezéseket, főként pedig annak 471. és 475. §-át. Az utóbbiak értelmében vétséget követ el az a közhivatalnok, aki abból a célból, hogy valakinek sérelmet okozzon, hivatali eljárásban vagy intézkedésben kötelességét megszegi, illetőleg aki hivatali hatalmával visszaél avégett, hogy valakit jogtalanul valaminek eltűrésére vagy elhagyására kényszerítsen.
Bár a példaszerűen említett és az azokon kívül még nagyszámban felhozható egyéb törvényes rendelkezések általában kielégítő büntetőjogi védelmet nyujtanak az állampolgárt a közhivatalnokok részéről fenyegető túlkapások, a hivatali önkény ellen: mindazonáltal kívánatosnak látszik a demokratikus köztársaság alapjául szolgáló emberi alapjogoknak általános és szigorú büntető rendelkezéssel való megoltalmazása mindazokkal a jogsértésekkel szemben, amelyek azokat közhivatalnokok törvényellenes eljárása részéről érhetik.
Ehhez képest a törvényjavaslat 1. §-a bűntettnek minősíti és öt évig terjedhető börtönnel sujtja annak a közhivatalnoknak a cselekményét, aki az 1946:I. törvénycikk bevezetésében foglalt természetes és elidegeníthetetlen jogok valamelyikét törvényellenesen megsérti.
A bűntett elkövetője csupán közhivatalnok lehet. A közhivatalnok fogalmát az 1940:XVIII. törvénycikk 3. §-a tágan állapítja meg, így a javaslatban foglalt büntetőjogi védelem is megfelelően széles körre fog kiterjedni.
Minthogy a javaslat 1. §-ában meghatározott cselekmény közhivatali jellegű, ennélfogva azt közhivatalnok is csupán hivatali eljárásban vagy hivatali intézkedésével követheti el. Az e körön kívül elkövetett jogsértés tehát nem esik a javaslat 1. §-ának súlya alá, hanem az esetleg fennálló egyéb törvényes rendelkezések szerint lesz büntetendő.
A javaslat 1. §-a az 1946:I. törvénycikk bevezetésében „foglalt” alapjogokat részesíti védelmében, tehát nem csupán azokat, amelyeket az említett törvénycikk bevezetése példaszerűen kiemel.
A hivatali intézkedések számos esetben járnak az állampolgári jogok korlátozásával, illetőleg sérelmével. Amennyiben azonban a közhivatalnok intézkedése másnak jogát törvényes hatáskörben, a fennálló jogszabályok értelmében, tehát kötelességszerűen korlátozza: eljárása természetszerűen nem büntethető. Erre utal az 1. § fogalommeghatározásában az elkövetési mód megjelöléséül használt „törvényellenesen” kitétel.
A javaslat 1. §-ának a már fennálló büntető jogszabályokhoz való viszonyát illetően ki kell emelni, hogy a javaslat 1. §-a csak abban az esetben lesz alkalmazható, ha a cselekmény nem esik súlyosabb büntető rendelkezés alá.
Az állampolgári jogok törvényellenes megsértése természeténél fogva alkalmatlanná teszi elkövetőjét a hivatali és a közéletben való részvételre. Éppen ezért a javaslat 1. §-ának (3) bekezdése az ilyen cselekmény elkövetőjét szabadságvesztésen felül hivatalvesztésre és politikai gyakorlatának felfüggesztésével is sujtja.
