A leányközépiskoláról és a leánykollégiumról szóló 1926:XXIV. tc. 15. §-a kimondta, hogy „a leányközépiskola érettségi bizonyítványa úgy az egyetemre, illetőleg főiskolákra való felvétel, mind pedig a minősítés tekintetében a fiú középiskola érettségi bizonyítványával egyenlő értékű”. Ugyanez a törvényhely felhatalmazta a vallás- és közoktatásügyi minisztert arra, hogy a leányoknak egyes egyetemi karokra, illetőleg főiskolákra való felvételét rendeleti úton korlátozhassa. E felhatalmazás alapján adta ki a vallás- és közoktatásügyi miniszter a 63.000/1927. V. K. M. számú rendeletet, amely az említett törvényi felhatalmazás alapján részletesen szabályozta a nőknek a tudományegyetemekre, a műegyetemre és az egyetemi közgazdaságtudományi karra való felvételét. Ez a rendelet nem tette lehetővé a nőknek a felvételét a tudományegyetem róm. kat. hittudományi karára, a jog- és államtudományi karokra, valamint a műegyetem mérnöki, gépészmérnöki és vegyészmérnöki osztályára, továbbá az egyetemi közgazdaságtudományi kar közgazdasági és közigazgatási, valamint külügyi szakosztályára és korlátozta a nők felvételét a műegyetem építészi osztályára, valamint az egyetemi közgazdaságtudományi kar kereskedelmi szakosztályának kebelében működő kereskedelmi iskolai tanárképzőbe.
Ezeken a korlátozásokon felül nem vehetők fel a jelenleg érvényes szabályok szerint a nők az agrártudományi egyetem állatorvosi osztályára, valamint a műegyetem bánya-, kohó- és erdőmérnöki karára sem.
Az ideiglenes nemzeti kormány abból az alapelvből kiindulva, hogy „a körülöttünk lévő, továbbá a nyugati nagy államokban a nők a felsőfokú jogi oktatás és képesítés megszerzése elől elzárva nincsenek, figyelemmel továbbá a felsőoktatásunkhoz tapadó tudományos szabadságra és felsőoktatásunknak az eszményi demokratikus elvek irányvonalába állítására”, az 1945. évi augusztus hó 15. napján kiadott 6660/1945. M. E. számú rendeletével az 1945/46. tanulmányi évtől kezdődően korlátozás nélkül megnyitotta a nők előtt a tudományegyetemek jog- és államtudományi karait. Az ideiglenes nemzeti kormánynak ez az intézkedése kétségtelenül nagyjelentőségű cselekedet volt az ország demokratikus újjáépítése során. De kétségtelen az is, hogy csak részletintézkedés volt és még mindig nem vonta le annak az alapelvnek valamennyi következményét, hogy a demokratikus törvényeknek minden állampolgár részére, nemre való tekintet nélkül, egyenlő jogokat és kötelességeket kell biztosítani. Még ma is érvényben vannak olyan régi rendelkezések, amelyek az egyes egyetemi karokra, illetve főiskolákra a nők felvételét korlátozzák, vagy lehetetlenné teszik. Az 1926:XXIV. törvénycikket a középiskoláról szóló 1934:XI. tc. teljes egészében hatályon kívül helyezte, elmulasztotta azonban azt, hogy a leányközépiskolai érettségi bizonyítványoknak a fiúközépiskolai érettségi bizonyítványokkal való egyenlő értékűségét mind az egyetemre, illetőleg főiskolákra való felvétel, mind pedig a minősítés tekintetében, ismét deklarálja.
Nyilvánvaló, hogy az 1934:XI. tc. ezt az elvi egyenlő értékűséget, illetve az egyetemekre és főiskolákra való felvétel tekintetében a férfiak és nők elvi egyenjogúságát nem kívánta megszüntetni, mégis mivel ennek határozott deklarálását elmulasztotta, jelenleg az a helyzet, hogy nincs olyan hatályos törvény, amely kimondaná azt, hogy az egyetemekre, illetve főiskolákra való felvétel tekintetében férfiak és nők között különbséget tenni nem lehet.
Növeli ennek a helyzetnek a fonákságát az a körülmény, hogy azok a rendelkezések viszont, amelyek az 1926:XXIV. tc. fentebb idézett 15. §-a alapján a nőknek az egyetemekre és főiskolákra való felvételét korlátozták, legnagyobbrészükben még mindig hatályban vannak.
E korlátozások megszüntetése kívánatos egyrészt a lakosság többségét kitevő nők érdekében, hogy ne maradjon meg az elégedetlenséget szító kisebbrendűségi érzetük, másrészt a köz érdekében, mely igényt tarthat minden tehetség és minden alkotó erő felhasználására.
Ezt a célt szándékozom elérni a nőknek az egyetemekre és főiskolákra való felvételéről szóló törvényjavaslatommal, amely törvényjavaslat törvényerőre emelkedése esetén - a róm. kat. hittudományi karokra való felvétel tekintetében fennálló egyetlen s a dolog természetéből folyó kivételtől eltekintve - biztosítja a nők teljes egyenjogúságát az egyetemekre, illetve főiskolákra való bejutásuk tekintetében, s ezzel hivatva van a magyar Corpus Jurisnak ezt, a mai demokratikus átalakulás idején különösen kirívó hiányosságát, pótolni.
