Az egyes rangok és címek megszüntetéséről készült törvényjavaslat két alapvető elvet kíván érvényre juttatni, éspedig: I. az emberek származás szerinti megkülönböztetésének és II. a pusztán kitüntetésnek tekintendő címek megszüntetését.
I. Az emberek származása szerinti megkülönböztetése az egyenlőség alapján álló demokratikus állami és társadalmi berendezéssel össze nem férhet, ezért az ilyen megkülönböztetésnek - bár az túlnyomó részben csak megkülönböztető címekben jelentkezik - el kell tűnni az ország demokratikus jogrendjéből. Ennek a kívánalomnak tesz eleget a javaslat 1. § (1) bekezdése akkor, amikor magyar nemesi és főnemesi rang megszüntetését kimondja. Önként értetődik, hogy a magyar jogszabállyal csak azok a nemesi és főnemesi rangok szüntethetők meg, amelyek adományozása magyar főhatalmi funkció útján történt; de nem szüntethetők meg azok a rangok, amelyeket nem magyar, hanem külföldi államfő adományozott. Mivel azonban magyar állampolgár külföldi államfő által adományozott ranggal járó címet csak akkor viselhetett, ha annak viselésére magyar részről engedélyt kapott, nincs jogi akadálya, hogy a törvényhozás a címek viselésére adott engedélyek hatályát megszüntesse és ezzel a demokrácia követelményeit ebben a tekintetben is érvényre juttassa.
Ezzel kapcsolatban ki kell emelni, hogy magyar állampolgárnak több esetben olyan külföldi államfő adományozott külföldi nemességet, vagy főnemességet, aki magyar államfő is volt. Ilyenkor a külföldi nemesi vagy főnemesi rangot jelző cím viselésének a magyar államfő részéről való engedélyezése elmaradt azon jogi elgondolás alapján, hogy a külföldi és a magyar államfő személyének azonossága következtében, a külföldi államfő adományozásának tényében bennfoglaltatik a magyar államfő olyan értelmű engedélye is, hogy az adományozásban részesült magyar állampolgár a külföldi nemesi, illetve főnemesi rangot jelző címet viselni jogosult. Az ilyen esetekről külön intézkedni szükségtelen, mert az 1. § (1) bekezdésének második mondata - önként értetődően - ezeknek a nem kifejezett (hallgatólagos) engedélyeknek hatályát is megszünteti.
II. A pusztán kitüntetésnek tekintendő címek megszüntetésével egyidejűleg 1. az „örökös főispán” címről, továbbá 2. a rangjelző, valamint 3. a közszolgálati címekről kell rendelkezni.
1. A XVII. század végén a nádoron kívül 9 főpapnak és 16 családnak volt örökös főispánsága. Mind a hivatalhoz, mind a családhoz kötött örökös főispánság eredetileg köztisztség volt, puszta címmé alakult azonban az 1870:XLII. tc. 52. §-ának ama rendelkezése következtében, amely szerint a főispánt - tekintet nélkül az örökös főispánokra - a király nevezi ki. Amikor a törvényhozás a rangok és címek megszüntetéséről rendelkezik, meg kell szüntetni a bántó anakronizmusnak és tartalomnélküli megkülönböztetésnek tekintendő „örökös főispán” címet is.
2. Szokásban volt, hogy különböző politikai, gazdasági, vagy egyéb közfeladatok szerint elért állítólagos eredmények honorálásaként olyan címek is adományoztassanak, amelyek valóságos hivatali állással összefüggésben nem voltak és kizárólag a nemkívánatos címkultusz továbbfejlesztését szolgálták. Az 1. § (3) bekezdése ezeknek a címeknek megszüntetéséről rendelkezik.
Az állami hatóságok és hivatalok fejlődésével kapcsolatban nálunk is megtörtént, hogy közszolgálatban nem álló személyeknek közszolgálatban rendszeresített állás címét adományozták. Ez egyrészt félreértésekre adott alkalmat, másrészt alkalmas volt arra, hogy a nálunk egyébként is túltengésben lévő antidemokratikus címkultuszt még inkább fejlessze.
A törvényhatóságnál régi jogszokás alapján - amely jogszokást az 1886:XXI., majd az 1929:XXX. tc. is fenntartotta - a főispán jogosult volt ú. n. tiszteletbeli tisztviselőket kinevezni, akik szükség esetén a törvényhatósághoz szolgálattételre berendelhetők voltak és a berendelés esetén díjazás nélkül kötelesek voltak szolgálatot teljesíteni. Ez az intézmény azt célozta, hogy munkafelhalmozódás esetén a közfeladatok ellátására a rendes létszámon felüli létszámban álljanak rendelkezésre tisztviselők. Az intézmény eredeti alapgondolatától eltérve, a gyakorlat sokszor odafejlődött, hogy a törvényhatóságok tényleges tisztviselői kaptak magasabb törvényhatósági állásnak megfelelő tiszteletbeli címet, azok a külső -- nem törvényhatósági - alkalmazottak pedig, akik tiszteletbeli tisztviselői kinevezést nyertek, a tiszteletbeli tiszti ügyészektől eltekintve, szolgálattételre csak igen kivételes esetben rendeltettek be és így az intézmény eredeti célját veszítette és általában ugyancsak a nemkívánatos címkultusz továbbfejlesztését szolgálta. Ezért a javaslat 2. §-ának (1) bekezdése a tiszteletbeli tisztviselői kinevezéseket megtiltja.
Amikor a javaslat rangok és címek megszüntetéséről rendelkezik, gondoskodik egyben arról is, hogy a rangjelző címek használatát megtiltsa. Ezzel kapcsolatban megtiltja a javaslat 3. §-ának (1) bekezdése a vitézi cím használatát is. A Vitézi Rend (Országos Vitézi Szék) megszüntetése az 529/1945. M. E. rendelettel megtörtént. Tekintettel azonban arra, hogy a „vitéz” cím használata ennek megszüntetése ellenére előfordult és előfordul, e cím használatát is tilalmazni kell.
A nemesi előnév a nemesi rangot jelzi. A nemesi címer és egyéb jelvény (korona stb.) használójának nemesi származására utal. A nemesi nemzetségi származás megjelölésére szolgáló „de genere” kifejezés szintén a nemesi származás megjelölésére szolgál. Amikor a nemesi rang megszüntetése megtörténik, gondoskodni kell a nemesi előnév, a nemesi címer és egyéb jelvény, továbbá a nemesi nemzetségi származásra utaló kifejezés használatának megtiltásáról is.
Magyarországon bizonyos társadalmi és közhivatali pozíciókkal külön címzések (főméltóságú, nagyméltóságú, kegyelmes, méltóságos, nagyságos, tekintetes, nemzetes stb.) jártak együtt. A demokratikus államban ilyen irányú megkülönböztetés természetszerűleg szintén nem foglalhat helyet; ezért a javaslat a címek megszüntetéséről is intézkedik.
Egyes egyházi tisztségekhez a magyar szokás hazai jellegű címzéseket fűz (pl. a prelátust a méltóságos, a kanokokot a nagyságos címzéssel szokták illetni stb.). Ilyen világi jellegű - az egyházi tisztséghez csupán hozzákapcsolódó - címzések természetesen megszűnnek. Ellenben nem szűnnek meg a merőben egyházi természetű címzések (pl. főtisztelendő, tisztelendő, főtiszteletű, nagytiszteletű stb.). Erre utal a 3. § (5) bekezdése.
A törvényjavaslat azért nem tartalmaz a Kbtk. 45. §-a helyébe lépő 1930:III. tc. 83. §-án túlmenő újabb büntető rendelkezéseket, mert Magyarországon a múlt rendszerek alatt mesterségesen továbbfejlesztett cím- és rangkórság megszűnése elsősorban a demokratikus szellemben megújhodott társadalomtól várható, mint ahogyan ezt a külföldi demokráciák példájából is következtetni lehet. A jelen törvényjavaslat csupán ezt a fejlődést kívánja elősegíteni, amikor a rangokat és címeket elvi rendelkezésekkel megszünteti.
