A békekötés célja a hadiállapot megszüntetése Magyarország és a párisi konferencián résztvett „Szövetséges és társult Hatalmak” gyűjtőnévvel megjelölt államok, azaz a Szocialista Szovjet Köztársaságok Szövetsége, Nagybritannia és Észak-Irország Egyesült Királyság, az Amerikai Egyesült Államok, Ausztrália, a Fehérorosz Szocialista Szovjet Köztársaság, Kanada, Csehszlovákia, India, Újzéland, az Ukrán Szocialista Szovjet Köztársaság, a Délafrikai Únió és a Jugoszláv Szövetséges Népköztársaság között.
A Magyarország államformájáról szóló 1946:I. tc. 11. §-ának (2) bekezdése szerint a köztársasági elnök békekötésre csak a Nemzetgyűlés előzetes felhatalmazásával jogosult. Minthogy a nemzetközi szerződések megkötése egyrészt azok aláírásával, másrészt azok megerősítésével történik, rendes körülmények között elegendő volna, ha a magyar kormány a Nemzetgyűlés felhatalmazását csak a szerződés aláírása után, annak a köztársasági elnök részéről való megerősítése előtt kérné ki abban a törvényjavaslatban, amely a békeszerződésnek a magyar törvények közé való becikkelyezésére vonatkozik. Jelen esetben azonban figyelembe kell venni azt, hogy a békeszerződés a velünk közölt nem végleges tervezet 42. Cikke szerint, nemzetközi vonatkozásban már a Szocialista Szovjet Köztársaságok Szövetsége, az Egyesült Királyság és az Amerikai Egyesült Államok részéről történt megerősítéssel hatályba lép. A 42. Cikk szerint a szerződés Magyarország részéről is megerősítendő ugyan, azonban a békeszerződés hatálybalépte Magyarország részéről való megerősítéstől nemfügg. Ilyen körülmények között szükségesnek mutatkozik, hogy a Nemzetgyűlés már az aláírás előtt állást foglaljon a béke megkötése kérdésében és a magyar alkotmány szerint megkívánt előzetes felhatalmazását már ekkor megadja. A felhatalmazás megadása a magyar alkotmányos szokásoknak megfelelően, a vonatkozó felhatalmazási törvény javaslatának elfogadásával történhetik. A békeszerződés becikkelyezésére annak aláírása után kerül sor, amikor a magyar kormány azt alkotmányos tárgyalás végett a Nemzetgyűlésnek be fogja mutatni.
A demokratikus magyar kormány a háború után 1945 júliusától kezdve ismételten jegyzékekben mutatott rá a Magyarországgal fegyverszünetet kötött Nagyhatalmak előtt azokra az alapelvekre, amelyek szerint Délkelet-Európában egy igazságos és tartós béke volna létesíthető. Ugyanezeket az alapelveket részben szóban, részben írásban ismételten kifejtette a magyar békeküldöttség az 1946. évi július 29-től október hó 15-ig tartott Békekonferencián, amennyiben ott erre mód nyílott. Sőt, ezt követően is, a magyar kormány a New-Yorkban ülésező Külügyminiszteri Konferenciához, 1946. évi november hó 9-én és november hó 27-én benyújtott jegyzékekben kérte a békeszerződés Magyarországgal szemben túlságosan szigorú és igazságtalan rendelkezéseinek módosítását.
Sajnos, a magyar kormány e fáradozásai kevés megértésre találtak a győztes Hatalmaknál, amelyek a párisi konferencia folyamán több vonatkozásban még súlyosbították a Külügyminiszterek Tanácsa által elkészített eredeti békefeltételeket és ilymódon elviselhetetlennek látszó terheket róttak a háború pusztítása által gazdasági erőforrásaiban amúgyis erősen meggyöngült országunkra.
Különösen fájdalmasan érinti azonban a magyar nemzetet az a körülmény, hogy a békeszerződés nem tartalmaz megfelelő rendelkezéseket a Csehszlovákiában és Romániában élő magyar kisebbség jogainak biztosítására. Minthogy pedig a békeszerződés által megerősített status quo szerint, a magyar népnek több mint egynegyed része a Magyarországgal szomszédos államokban él, e kisebbségek emberi jogainak és tényleges jogegyenlőségének biztosítása a magyar államnak soha szem elől nem tévesztendő kötelessége. De érdeke ez végeredményben a szomszédállamoknak is, hogy minél előbb létrejöhessen Magyarország és szomszédállamai között az az őszinte együttműködés, amely a demokratikus magyar kormányzatnak alapvető külpolitikai célkitűzése. Amíg például Csehszlovákiában a magyarok a történelemben szinte példátlanul álló jogfosztottság állapotába süllyesztve élnek, addig baráti kapcsolatok kialakulása el sem képzelhető a két nép között, ami viszont a dunai népek összességének ügyére is kedvezőtlenül hat ki.
E mélyen sajnálatos jelenségek és a békeszerződés rendelkezéseinek minden keménysége ellenére, bíztató körülmény, hogy a békeszerződésben a Szövetséges és Társult Hatalmak lehetővé teszik Magyarország számára, hogy az Egyesült Nemzetek tagjává legyen és hogy az Egyesült Nemzetek irányítása alatt kötött egyezményekhez csatlakozhassék. E körülmények remélhetőleg módot fognak adni arra, hogy a békeszerződésnek a hitleri Németország szövetségesévé vált és annak oldalán harcolt régi Magyarországot büntetni akaró rendelkezései a demokratikus Magyarországgal szemben idővel enyhíttessenek.
A nemzetek sorsát irányító Legfőbb Gondviselés mellett a demokratikus népeknek világszerte kialakuló érdekközössége az a legfőbb reménysugár, amely a magyar nemzetnek biztatást jelent jelenlegi szomorú helyzetében. Ez kilátást nyújt arra, hogy az általános béke helyreállítása után az annyi tehetséggel megáldott, de egykori vezetőrétegeinek bűnös osztályönzése és politikai vaksága miatt sok balszerencsével megvert magyar nép mint egyenrangú fél, elfoglalhatja helyét a békeszerető nemzetek társaságában és tevékenyen bekapcsolódhat a demokratikus népek munkaközösségébe.
