I. A közelmúltban leleplezett és a demokratikus államrend és köztársaság büntetőjogi védelméről szóló 1946:VII. törvénycikkben meghatározott tényálladékokat kimerítő szervezkedés felderítése során megállapítást nyert, hogy e mozgalomban olyan személyeknek is részük volt, akik jelenleg külföldön tartózkodnak. Ezek a személyek annak a felhívásnak, hogy térjenek haza és álljanak a nyomozó hatóságok rendelkezésére, eleget nem tettek. Miután azok, akik a magyar demokratikus államrend és köztársaság ellen külföldön aknamunkát folytatnak és egyben a hazatérési felhívásnak nem engedelmeskednek, nem méltók arra, hogy továbbra is a magyar állampolgári kötelékben maradjanak, szükségessé vált olyan jogszabály megalkotása, amely e személyeknek a magyar állampolgárságtól való megfosztását most és a jövőben is lehetővé teszi. Jelenlegi jogszabályaink, jelesül az 1939:XIII. tc. 8. §-ának 1-5. pontjai, erre ugyanis lehetőséget nem adnak. Ezért a csatolt törvényjavaslatot készítettem.
A törvényjavaslat a magyar állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről szóló 1879:L. tc. 30. §-ában foglalt jogelvet fejleszti tovább és egyben kiegészíti az 1939:XIII. tc. 8. §-ának első bekezdését az állampolgárságtól hatósági határozattal való megfosztás újabb esetével. A hatósági határozatot a minisztérium hozza meg, ha azt szükségesnek és indokoltnak találja és ha a törvénytervezet 1. §-ában foglalt feltételek fennforognak.
Megjegyzem, hogy a törvényjavaslat nem kívánja sem a demokratikus szabadságjogokat, sem pedig az állampolgárságot, mint egyik legfontosabb alanyi közjogot érinteni, hiszen ha a hazatérésre felhívott személy az ország területére visszatér és jelentkezik, az állampolgárságtól való megfosztás szankciója nem alkalmazható. Ugyancsak biztosítja a demokratikus szabadságjogokat és egyben az állampolgárság jogát az, hogy a törvény, tehát a hazatérésre való felhívás és az ahhoz kapcsolódó szankció is csak azokra a személyekre alkalmazható, akik a demokratikus államrendet és köztársaságot védő 1946:VII. törvénycikkben meghatározott bűntett elkövetésének gyanúja alatt állanak. A hazahívás ténye ez esetben is csupán azt a célt szolgálja, hogy a tényállás teljes felderítése végett a hazahívott személy szükség esetén a hatóságok rendelkezésére álljon.
II. A törvényjavaslat 1. §-a a hazahívás jogát általában a kormánynak, de közszolgálatban állók - tehát többnyire hivatalos megbízásból külföldön tartózkodók - tekintetében a főfelügyeletet gyakorló miniszter részére is biztosítja. Magának az állampolgárságtól való megfosztás kimondásának jogköre csak a minisztériumot illeti meg, amely e jogával szabad belátása szerint él. E szakasz rendelkezései szerint a felhívottnak nem csupán a hazatérés, hanem a jelentkezés is kötelessége.
Az 1. § (3) bekezdése értelmében a felhívást a Magyar Közlönyben is közzé kell tenni. Erre egyrészt a nagyobb nyilvánosság biztosítása miatt, másrészt azért van szükség, hogy ha a kézbesítés nem volna lehetséges, a határidő ez esetben is a Magyar Közlönyben való közzététel utolsó napjától számíttassék.
Az 1. § (4) bekezdése biztosítja a törvényjavaslat céljának elérését az esetben, ha a hazahívott ismeretlen helyen tartózkodik vagy részére a felhívás bármely okból kézbesíthető nem volt.
Az 1. § (5) bekezdése értelmében az 1939:XIII. tc. 8. pontjának (2)-(4) bekezdései megfelelően alkalmazandók, vagyis a minisztérium határozata az állampolgárságtól megfosztott személy feleségére és kiskorú gyermekeire csak akkor terjed ki, ha ezt a határozat kimondja; a Magyar Közlönyben a megfosztó határozatot is közzé kell tenni és a határozat e közzététel napján válik hatályossá; végül a magyar állampolgárságától megfosztott személyt csak a minisztérium hozzájárulásával lehet visszahonosítani.
A törvényjavaslat 2. §-a lehetővé teszi azt, hogy azok a személyek, akik a közelmúltban leleplezett és a demokratikus államrend és köztársaság büntetőjogi védelméről szóló 1946:VII. törvénycikk büntető rendelkezései alá eső szervezkedésben való részvétellel gyanusíthatók és akiket a miniszter már a jelen tervezet törvényi hatálybalépését megelőzőleg a hazatérésre felhívott, - nem jelentkezésük esetén, - állampolgárságuktól újabb felhívás kibocsátására és határidők bevárása nélkül megfoszthatók legyenek.
