Törvényeinknek és alkotmányos gyakorlatunknak megfelelően a költségvetés kiadásait felölelő felhatlamazási (appropriációs) törvényjavaslat terjesztendő elő. Ennek a kötelezettségnek teszek eleget e törvényjavaslat benyújtásával.
A törvényjavaslat 1. §-a az 1946/47. évi költségvetési év tartamát rendezi. Ezt megelőzően utoljára az 1939:VII. t.-c 1. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezett, hogy az 1940. évi január hó 1. napjától az állami költségvetési év a naptári évvel azonos.
A költségvetési év kezdetének augusztus hó 1. napjában való megállapítását a stabilizáció kezdetének hasonló időpontja indokolja.
A 4. § (1) bekezdése az állandóan követett gyakorlatnak megfelelően a kiadások és bevételek végösszegét és egyenlegét tünteti fel.
E szakasz (2) bekezdése felhatalmazást tartalmaz arra, hogy a kiadásokból a bevételek által nem fedezett összeg hitelműveletek útján legyen fedezhető.
Az e szakaszban foglaltak a tulajdonképpeni felhatalmazásra, vagy megajánlásra (appropriációra) vonatkoznak és indokolást nem igényelnek, mert a bevételek megajánlása természetes következménye az előző szakaszban foglaltaknak.
Az 1897:XX. tc. rendelkezése szerint a költségvetési törvény fejezetei, címei vagy rovatai között csak annyiban van helye átruházásnak, amennyiben a törvény azt kifejezetten megengedi. A hitelátruházások lehetőségének ezúttal is a legszűkebb korlátozása mellett szükségesnek vélem, hogy az V. fejezet 1. cím, Rendes kiadások 1-3. rovatai, a 2. cím, Rendes kiadások 1-3. rovatai, a 3. cím, Rendkívüli kiadások, Átmeneti kiadások 1-6. rovatai, a 4. cím, Rendkívüli kiadások, Átmeneti kiadások 1-6. rovatai, végül az 5. cím, Rendkívüli kiadások, Átmeneti kiadások 1-3. rovatai között a minisztertanács engedélye alapján a pénzügyminiszter előzetes hozzájárulása után hitelátruházásoknak legyen helye.
Célszerű, hogy az 1946/47. költségvetési évben a megállapított kiadásokra nézve az 1915:XII. tc. 2. §-ában a tárgyéven túl terjedő időre biztosított felhasználás lehetősége kizárassék.
A 8. §-ban foglalt rendelkezések szorosan összefüggnek a költségvetési év kezdetének 1946. évi augusztus hó 1. napjában, illetve a költségvetési év végének 1947. évi július hó 31. napjában való megállapításával s kimondják, hogy a költségvetési évre vonatkozó pénzkezelési kimutatásokat meddig kell a Legfőbb Állami Számvevőszék részére megküldeni, illetve, hogy a Legfőbb Állami Számvevőszék elnöke az 1946/47. költségvetési évre vonatkozó zárszámadást mikor köteles a minisztertanáccsal közölni.
A folyó költségvetési évvel kezdődő stabilizáció a szanálás sikerének biztosítása érdekében szükségesnek tartom az államkincstár nevében vállalandó nagyobb összegű kötelezettségvállalás (engagement) előzetes ellenőrzését. A kötelezettségvállalásoknak a pénzügyminiszter által történt előzets ellenőrzése a legtöbb demokratikus állam számviteli rendszerében is szokásos. Az előzetes ellenőrzés alkalmával a pénzügyminiszter a fedezet kérdését, a kötelezettségvállalásokhoz szükséges alakiságok betartását, valamint általában az államháztartás gazdasági érdekeit vizsgálná. A 10.480/1946. M. E. rendeletben ezek a rendelkezések lényegében véve már bennfoglaltatnak, minthogy azonban ez a rendelet csak a költségvetési törvény hatálybalépéséig érvényes, szükség van ezeknek a rendelkezéseknek a költségvetési törvénybe való felvételére.
Ugyancsak a stabilizáció sikerének biztosítása érdekében látszik kívánatosnak a közszállítások és a jóvátételi szállítások hathatósabb ellenőrzése. Szükség van az ellenőrzésre azért is, mert a jóvátételi és egyéb közszállítások sokszor bonyolult formában nemcsak az államháztartás támogatását, hanem a pénzintézetek hiteleit is igénybevenni kényszerülnek. A közszállítások finanszírozására juttatott összegek és hitelek rendeltetésszerű felhasználásának elleőrzése ezért mindenképpen szükségesnek látszik. Az ellenőrzést a Legfőbb Állami Számvevőszék, elsősorban a már meglévő revizori szervek közreműködésével, azok célszerű munkaközösségbe való tömörítése útján végezné, ami által a vállalatok túlzott zaklatása is elkerülhető.
A 11. § felvételére ugyancsak a stabilizáció sikerének biztosítása érdekében van szükség s e szakasz felvétele szorosan összefügg a 9. és 10. szakaszban foglalt rendelkezésekkel.
Az állami zárszámadások alapjául szolgáló különböző számadások és feljegyzések nagyrésze a háborús események során megsemmisült, megmaradt része pedig szűkebbkörű adatszolgáltatásra ad módot. Ezért az 1943. évről, minthogy a pénzkezelés adatain kívül leltári adatok is fennmaradtak, az előző zárszámadásokhoz hasonló, bár azoknál kisebb terjedelmű zárszámadás volt készíthető. Az 1944. és 1945. évekre, valamint az 1946. évi január hó 1. napjától július hó 31. napjáig terjedő időszakra, leltári adatok hiányában, illetve mert az infláció folytán azok gyakorlatilag használhatatlanok, csupán pénzkezelési adatok kimutatása lehetséges. Egyébként az 1945. évről, valamint az 1946. év említett időszakáról költségvetés sem készült.
Megjegyzem, hogy részben hasonló okokból az első világháború után az 1920:XXVII. tc. 6. §-ában, illetve az 1922:XVII. tc. 4. §-ának utolsó bekezdésében foglaltak értelmében az 1916/17-1920/21. költségvetési évekről csupán az utalványozott kiadásokat és előírt bevételeket tartalmazó kimutatások készültek.
Ami végül a túlkiadásokról, előirányzatnélküli kiadásokról és hitelátruházásokról félévenkint előterjesztendő jelentéseket illeti, ezeknek az 1943. és 1944. évekre vonatkozóan ma már gyakorlati értékük nincsen. Az 1945. évről, továbbá az 1946. év fentemlített időszakáról, költségvetés hiányában, ilyen jelentésnek helye nincsen.
E szakasz szerint az 1931:XIII. tc. 7. §-ával létesített Székesfővárosi Dunahídalap megszűnik, helyette Székesfővárosi hídalap elnevezéssel új alap létesül. Az alap a Margithíd újjáépítésével és a Lánchíd tervezésével felmerülő kiadások kezelésére fog szolgálni. A korábbi alapot azért kell megszüntetni, mert az alap kitűzött célja egyelőre nem valósítható meg, vagyona pedig az infláció következtében megsemmisült.
