A Magyar Köztársaság Elnökének a béke megkötésére való felhatalmazásáról szóló 1947:VII. tc. 1. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a Magyar Köztársaság Elnöke Gyöngyösi János magyar külügyminisztert a békeszerződésnek Magyarország részéről való aláírására meghatalmazottjául kijelölte. A békeszerződést ennek alapján a magyar meghatalmazott Párizsban 1947. évi február hó 10. napján aláírta. A békeszerződés a 42. Cikkben foglalt rendelkezések szerint azonnal életbe fog lépni, amint a Szocialista Szovjet Köztársaságok Szövetsége, Nagybritannia és Észak-Irország Egyesült Királyság és az Egyesült Államok a megerősítő okiratokat letették. Az életbelépés tehát nincsen függővé téve a többi Szövetséges és társult Hatalmak, valamint a Magyarország részéről való megerősítéstől. Mindazonáltal a békeszerződés 42. Cikkéből kitűnőleg ez a szerződés a többi Szövetséges és Társult Hatalmak és Magyarország által is megerősítendő Az alkotmányos szokásoknak megfelelően a megerősítő okiratnak a Köztárassági Elnök részéről való kiállítása előtt a békeszerződés becikkelyezésére vonatkozó törvényjavaslatot a Nemzetgyűlésnek tisztelettel benyújtom. A törvényjavaslat 1. §-a a békeszerződésnek az ország törvényei közé iktatása iránti rendelkezést tartalmazza. A 2. § a békeszerződés eredeti orosz és eredet angol szövegét, valamint annak hivatalos magyar fordítását tartalmazza. A hivatkozott 42. Cikkből kitűnőleg a békeszerződés orosz és angol szövege a hiteles.
A békeszerződést annak aláírása alkalmával magyar nyelven is kiállították. Ez a szöveg azonban a szerződés szerint nem bír hiteles szöveg jellegével és szövegezése nem szabatos. A jelen törvényjavaslat ehhez képest a magyarnyelvű aláírási példány szövegének becikkelyezésétől eltekint és e helyett a hiteles orosz és angol szöveg hivatalos magyar fordítását tartalmazza, amely szabatosabban adja vissza a hiteles szöveg értelmét.
A 3. § a békeszerződéshez tarozó térképre vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza.
A 4. § a Magyar Köztársaság kormányának a békeszerződés végrehajtása céljából szükséges nemzetközi megállapodások létesítésére és a békeszerződés végrehajtása céljából szükséges rendeletek kibocsátására adandó felhatalmazásra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza.
Az 5. § a törvény élegbelépésére vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza.
A békeszerződés lényeges rendelkezései a következők:
A bevezető rész a szerződő felek felsorolását és bizonyos általános elvek kinyilatkoztatását tartalmazza.
Magyarország a békeszerződést a párizsi békekonferencián résztvett huszonegy állam közül azzal a tizenkét állammal kötötte meg, amelyek Magyarországgal háborúban állottak és „az európai ellenséges államok ellen jelentős katonai erőkkel cselekvőleg folytattak háborút”. Ezeket az államokat a bevezetés 1. bekezdése névszerint felsorolja és „Szövetséges és Társult Hatalmak”-nak nevezi.
A bevezető részben felsorolt tizenkét államon kívül Magyarország még Nicaraguával, Haitival, Luxemburggal és Boliviával volt hadiállapotban, ezek az államok azonban a békekonferenciának nem voltak tagjai, mert nem folytattak jelentős katonai erőkkel háborút az európai ellenséges államok ellen. Ezek az államok a békeszerződés 41. Cikke értelmében, amennyiben a szerződéshez csatlakoznak, a szerződés szempontjából szintén Társult Hatalmaknak tekintetnek.
A bevezetés megállapítja, hogy Magyarország a hitleri Németország szövetségesévé vált és annak oldalán résztvett a Szocialista Köztársaságok Uniója, az Egyesült Királyság, az Amerikai Egyesült Államok és más Egyesült Nemzetek ellen folytatott háborúban, ezért tehát e háborúért a felelősség rá eső részét viselnie kell. Ezzel szemben Magyarország javára írja a békeszerződés, hogy 1944 december 28-án Németországgal megszakította kapcsolatait, sőt annak háborút is üzent és 1945 január 20-án a Magyarországgal háborúban állott összes Egyesült Nemzetek nevében eljáró fentemlített három nagyhatalommal fegyverszünetet kötött. A bevezető rész a szerződést aláíró hatalmaknak azt a meggyőződését juttatja kifejezésre, hogy a békeszerződés „az igazságosság elveihez alkalmazkodva” a fennálló kérdések rendezésén kívül „alapja lesz a közöttük levő baráti kapcsolatoknak, lehetővé téve ezzel a Szövetséges és Társult Hatalmak számára, hogy támogassák Magyarországnak arra irányuló kérelmét, hogy az Egyesült Nemzetek tagjává legyen és az Egyesült Nemzetek irányítása alatt kötött bármely egyezményhez is csatlakozzék”.
Az I. részhez
A békeszerződés érdemleges része nyolc fejezetből és összesen 43 cikkből áll.
Az I. Rész Magyarország határait írja körül, Magyarország határai az 1. Cikk (4) bekezdésében c) alpont alatt körülírt kivétellel azonosak az 1938 január 1-én fennállott határokkal. Az 1. Cikk (1) bekezdése Ausztria és Jugoszlávia felé eső határszakaszon határozza meg határainkat akként, hogy az 1938. évi január hó 1-én fennállott határokra utal. Az 1. Cikk (2) bekezdése az 1940. évi augusztus 30-án kelt bécsi választott bírósági határozat rendelkezéseit semmiseknek és érvényteleneknek nyilvánítja és visszaállítja a Magyarország és Románai között 1938 január 1-én fennállott határt. A (3) bekezdés a Magyarország és a Szocialista Szovjet Köztársaságok Uniója közötti határt írja körül, ezen a szakaszon is a Magyarország és Csehszlovákia közötti előbbi határt véve alapul. A (4) bekezdés az 1938. évi november hó 2-án kelt bécsi választott bírósági határozat rendelkezéseit mondja ki semmiseknek és érvényteleneknek és a Magyarország és Csehszlovákia közötti határt úgy állítja vissza, amint az 1938 január 1-én fennállott, azzal az eltéréssel, hogy Csehszlovákiához csatolja Horvátjárfalu, Oroszvár és Dunacsun községeket, az úgynevezett pozsonyi hídfőt, a szerződés mellékletét képező térképen megjelölt kataszteri területükkel együtt. Csehszlovákia területi igénye az említett községeken felül eredetileg Rajka és Bezenye községekre is kiterjedt, ezeknek Csehszlovákiához való csatolását azonban a párizsi békekonferencia már nem javasolta. Ugyanez a bekezdés rendezi a pozsonyi hídfőhöz tartozó községek lakosságának sorsát, olymódon, hogy kétoldalú megállapodás hiányában az ezen a területen maradó személyeknek Csehszlovákia az emberi és polgári jogok teljességét köteles biztosítani, az ezt a területet önként elhagyó személyeket illetőleg pedig a Magyarország és Csehszlovákia közötti lakosságcsere tárgyában 1946. évi február 27-én kelt egyezmény (1946:XV. tc.) megfelelő alkalmazását rendeli el.
A 2. Cikkhez
A 2. Cikk értelmében Magyarország köteles a fennhatósága alá tartozó minden személy számára faji, nemi, nyelvi vagy vallási különbség nélkül biztosítani az emberi jogok és az alapvető szabadságok élvezetét, ideértve a véleménynyilvánítás, a sajtó, a közzététel, a vallásgyakorlat, a politikai véleménynyilvánítás és a nyilvános gyülekezés szabadságát.
Ez a kötelezettség vállalás Magyarország részéről tisztán egyoldalú, mivel a velünk szerződő államok nem vállalnak hasonló kötelezettséget. Kötelezi magát Magyarország arra is hogy sem jogszabályaiban, sem azok alkalmazása során nem fog magyar állampolgárok közt, azok faja, neme, vagy vallása alapján hátrányos megkülönböztetéseket tenni.
A 3. Cikkhez
Amint már a Fegyverszüneti Egyezmény (1945:IV. tc.) 5. pontjában is történt, Magyarország a békeszerződés 3. Cikkében ismét kötelezi magát arra, hogy szabadlábra helyezi mindazokat a személyeket, akik az Egyesült Nemzetek érdekében kifejtett cselekményeik, vagy az Egyesült Nemzetek iránt érzett rokonszenvük, vagy faji származásuk miatt kerültek letartóztatásba és hogy azokat a jogszabályokat, amelyek ilyen címeken valamilyen hátrányos megkülönböztetést tartalmaznak, hatályon kívül helyezi és ilyeneket a jövőben sem hoz.
A 4. Cikkhez
A 4. Cikk a Fegyverszüneti Egyezmény (1945:V. tc.) 15. Cikkében foglalt rendelkezéseket ismétli meg. Magyarország kötelezi magát minden fasiszta jellegű politikai, katonai vagy katonai színezetű szervezetnek és mind olyan szervezetnek felosztására, amely az Egyesült Nemzetekkel szemben ellenséges propagandát fejt ki és a jövőben sem engedi meg olyan szervezetnek fennállását, amelynek az a célja, hogy megfossza a népet demokratikus jogaitól. A csehszlovák delegáció indítványára a párizsi konferencia e cikk szövegébe az „ideértve a revizionista propagandát” szavakat is beiktatta.
Az 5. Cikkhez
Az 5. Cikkben Magyarország kötelezi magát, hogy Csehszlovákiával kétoldalú tárgyalásokba fog bocsátkozni az 1946 február 27-én kelt lakosságcsere egyezmény (1946:XV. tc.) értelmében át nem telepítettottani magyarok ügyében. Amennyiben ezek a tárgyalások a békeszerződés életbelépésétől számított 6 hónapon belül nem vezetnének eredményre, Csehszlovákiának joga lesz ezt a kérdést a Külügyminiszterek Tanácsa elé terjeszteni.
Csehszlovákia e tárgyban eredetileg olyan javaslatot tett, amely szerint Magyarország köteles lett volna területére legfeljebb 200,000 csehszlovákiai magyart befogadni.
A 6. Cikkhez
A 6. Cikkben Magyarország azoknak a személyeknek a letartóztatására és bírósági eljárás céljából való kiadatására kötelezi magát:
a) akik háborús bűnök, valamint a béke vagy az emberiesség ellen elkövetett bűnök elkövetésével, elrendelésével vagy ilyenekben való részességgel vannak vádolva;
b) akik bármely Szövetséges vagy Társult Hatalom állampolgárai és azzal vannak vádolva, hogy saját hazájuk törvényeit árulás vagy az ellenséggel a háború alatt történt együttműködésük által megszegték.
Ez a rendelkezés némileg módosítja az 1945. évi január hó 20-án kelt Fegyverszüneti Egyezmény (1945:V. tc.) 14. pontjában vállalt kötelezettségeket, amelyek szerint Magyarország közre fog működni a háborús bűncselekményekkel vádolt személyek letartóztatásában, az érdekelt kormányoknak való kiszolgáltatásában és az ítélkezésben e személyek felett. Értelmezésünk szerint Magyarországnak arra való joghatósága, hogy a Szövetséges és Társult Hatalmak által ki nem kért háborús és népellenes bűnösök felett való ítélkezésben maga is közreműködjék, továbbra is fennmarad.
Nem vagyunk ellenben kötelezve a háborús bűnösök ellen külföldön hozott büntető ítéletek végrehajtására; e részben tehát a Btk. 18. §-ának rendelkezései továbbra is alkalmazandók.
A b) pontban vállalt kötelezettség új, amennyiben Magyaroszágot olyan külföldi állampolgárok kiadatására kötelezi, akik saját hazájuk ellen hűtlenséget követtek el. Ez a kötelezettség Magyarországot arra az esetre is terheli, ha az elkövetett cselekmény a magyar büntető jogszabályok szerint nincs is bűncselekménynek nyilvánítva.
A 6. Cikk (2) bekezdése Magyarországot az (1) bekezdésben említett személyek ellen folyó bűnügyekben bűnügyi jogsegély nyújtására kötelezi.
Nagyjelentőségű a 6. Cikk (3) bekezdésében foglalt az a rendelkezés is, amely az (1) és (2) bekezdésekben foglalt rendelkezések értelmezése tekintetében felmerült nézeteltérések rendezésére a Szovjet Unió, az Egyesült Királyság és az Amerikai Egyesült Államok Budapesten működő diplomáciai képviseleteinek vezetőit hatalmazza fel.
A 7. Cikkhez
A 7. Cikkben Magyarország magára is kötelezőnek ismeri el az Olaszországgal, Romániával, Bulgáriával és Finnországgal kötött békeszerződéseket, valamint azokat az egyezményeket és megállapodásokat, amelyeket a Szövetséges és Társult Hatalmak Ausztriára, Németországra és Japánra vonatkozólag a béke helyreállítása céljából kötöttek vagy kötni fognak.
A 8. Cikkhez
A 8. Cikk kimondja, hogy a magyar békeszerződés, valamint a Szövetséges és Társult Hatalmak által Romániával kötött békeszerződés életbelépésével Magyarország és Románia között a hadiállapot megszűnik. Romániával eszerint nem kell külön békeszerződést kötnünk.
A 9. Cikkhez
A 9. Cikkben Magyarország magára nézve is kötelezőnek ismeri el a Nemzetek Szövetsége és az Állandó Nemzetközi Bíróság felszámolására vonatkozólag eddig kötött vagy ezután kötendő megállapodásokat.
A 10. Cikkhez
A 10. Cikk kimondja, hogy minden Szövetséges vagy Társult Hatalom a békeszerződés életbelépésétől számított hat hónapon belül közölni fogja Magyarországgal, hogy a háború előtt általa Magyarországgal kötött kétoldalú nemzetközi szerződések közül mely szerződéseket kíván érvényben tartani vagy felújítani.
Ebből kitűnőleg a többoldalú nemzetközi egyezmények érvényességét, a trianoni békeszerződés vonatkozó rendelkezéseitől eltérően, úgy látszik nem kívánják érinteni.
A 11. Cikkhez
Nagyfontosságú rendelkezéseket tartalmaz a 11. Cikk, amely Magyarország kötelezettségeit a történelmi levéltárak, könyvtárak, történelmi okmányok, régiségek és más kultúrtárgyak kiszolgáltatása tekintetében állapítja meg.
Ez a cikk bizonyos kultúrtárgyakat Jugoszlávia, illetve Csehszlovákia szellemi örökségének nyilvánít és ezekre nézve a trianoni békeszerződésben annakidején vállalt kötelezettségeken messze túlmenő kiszolgáltatási kötelezettséget állapít meg.
A kiszolgáltatási kötelezettség az alábbi részletezendő terjedelemben olyan kulturális tárgyakra vonatkozik, amelyek Jugoszlávia és Csehszlovákia ezidőszerinti területeiről származnak és a Magyar Állam vagy a magyar közintézmények birtokába, Magyarországnak e területek felett 1919 előtt gyakorolt uralma következtében, 1848 után kerültek.
A magyar békeküldöttségnek sikerült elérnie, hogy a kiszolgáltatási kötelezettség ne vonatkozzék arra a kulturális anyagra, amely a Magyar Állam és a magyar közintézmények birtokába 1848 előtt került, tekintettel arra, hogy a török megszállás alatt Magyarország összes kultúrkincsei főként a megszállás alól mentes akkori felsőmagyarországi, most pedig Csehszlovákiához tartozó területen működő kormányhatóságoknál és intézményeknél keletkeztek vagy találtak menedéket.
Magyarország erre az időbeli korlátozásra tekintet nélkül köteles Jugoszlávia részére kiszolgáltatni az illyr bizottságnak, az illyr küldöttségnek és az illyr kancelláriának a XVIII. századra vonatkozó levéltárait.
Az 1848 után birtokunkba került anyagot illetőleg a kiszolgáltatási kötelezettség az alább felsorolt kulturális anyagra vonatkozik:
a) szerves egészként jugoszláv vagy csehszlovák területen keletkezett levéltárakra;
b) az olyan könyvtárakra, történelmi okmányokra, régiségekre és más kultúrtárgyakra, amelyek a Jugoszlávia vagy Csehszlovákia területén fekvő intézmények avagy a jugoszláv, illetve a csehszlovák nép történelmi személyiségeinek tulajdonában állottak;
c) azokra az eredeti művészeti, irodalmi és tudományos tárgyakra, amelyek jugoszláv vagy csehszlovák művészek, írók és tudósok művei.
A 11. Cikk (2) bekezdésébe a magyar békeküldöttség javaslatára azt a korlátozást vették fel, hogy a kiszolgáltatási kötelezettség nem terjed ki azokra a tárgyakra, amelyeket a Magyar Állam vétel, ajándékozás vagy hagyomány által szerzett meg, vagy amelyek magyarok eredeti művei.
A 13. Cikkhez
A 13. Cikk szerint a magyar hadseregnek, illetve légierőnek a fenti mértéket meghaladó részét kötelesek vagyunk feloszlatni. Megjegyzendő, hogy a magyar hadsereg leszerelése lényegében véve már a cikk rendelkezésein túlmenőleg megtörtént (5000/1946. M. E. rendelet), tehát legfeljebb az adott keretek kitöltése lehet a feladatunk.
A 21. Cikkhez
A magyar delegáció a párizsi értekezleten azt javasolta, hogy a hadifoglyok hazaszállítása a békeszerződés aláírásától számított 6 hónapon belül történjen meg. A békeértekezlet azonban az eredeti szöveget nem kívánta megváltoztatni.
A IV. részhez
A IV. Rész a szövetséges haderők visszavonásáról szól. A 22. Cikk értelmében a békeszerződés életbelépésétől számított 90 napon belül Magyarországról minden szövetséges fegyveres erőt vissza kell vonni, azzal a kivétellel, hogy a Szovjet Uniónak fennmarad a joga arra, hogy a magyar területen oly fegyveres erőt tarthasson fenn, amelyre szüksége lehet ahhoz, hogy a szovjet hadseregnek az ausztriai szovjet megszállási övezettel való közlekedési vonalait fenntartsa. E közlekedési vonalak fenntartására Magyarország minden eszközt rendelkezésére fog bocsátani és minden könnyítést biztosítani fog és ezért megfelelő ellenszolgáltatásban fog részesülni.
A 23. Cikkhez
A 23. Cikk a Fegyverszüneti Egyezmény 12. pontjában foglaltak részbeni megismétlésével megállapítja, hogy Magyarország a Szovjet Uniónak, Csehszlovákiának és Jugoszláviának katonai műveleteket és területük megszállása által veszteségeket okozott, amelyeket megtéríteni tartozik, azonban nem a maguk egészében, hanem csak 30 millió dollár erejéig, amelyből 200 millió a Szovjet Uniónak, 100 millió pedig Csehszlovákiának és Jugoszláviának fizetendő.
A teljes jóvátételről való lemondást a 23. Cikk azzal indokolja meg, hogy Magyarország nemcsak kilépett az Egyesült Nemzetek elleni háborúból, hanem Németországnak hadat is üzent. A fizetési határidő a Fegyverszüneti Egyezményben megállapított rendelkezésektől eltérően 1945 január 20-tól számított 8 év. A Fegyverszüneti Egyezmény még 6 évi törlesztést írt elő. Azt az arányt, amely szerint Jugoszlávia és Csehszlovákia az említett 100 millión osztozkodnak, a békeszerződés nem állapítja meg. A Fegyverszüneti Egyezmény 12. pontja értelmében teljesítendő jóvátételi szállítások tárgyában 1946. évi április hó 6-án kelt magyar-csehszlovák és az 1946. évi május hó 11-én kelt magyar-jugoszláv egyezményekből kitűnőleg a fenti összegből Csehszlovákiának 30 millió dollár, Jugoszláviának 70 millió dollár jut. A Szocialista Szovjet Köztársaság Szövetségének jóvátétel fejében szállítandó áruk jegyzékét az 1945. évi június 16-án kelt magyar-szovjet jóvátételi egyezmény állapította meg.
A 24. Cikkhez
A 24. Cikk már a Fegyverszünti Egyezmény 6. pontjában is szabályozott visszaszolgáltatási kötelezettséget írja körül. Hivatkozik az Egyesült Nemzeteknek 1943. évi január 5-én Londonban kelt Nyilatkozatára, amelyet Nagybritannia és a vele szövetséges 16 állam, valamint a Francia Nemzeti Bizottság írt alá. Ebben a nyilatkozatban az említett hatalmak azokat az alapelveket állapították meg, amelyeket a háború után a legyőzendő tengelyhatalmakkal szemben követni szándékoztak abból a célból, hogy jóvátételt biztosítsanak azokért a károkért, amelyeket a tengelyhatalmak az európai országok megszállása és kizsákmányolása által okoztak. A 24. Cikk értelmében Magyarország visszaszolgáltatási kötelezettsége kiterjed mindazokra javakra amelyeket bármely tengelyhatalom az Egyesült Nemzetek bármelyikének területéről erőszakkal vagy kéynszerrel elhurcolt javak esetleg valamilyen jogügylet útján harmadik jóhiszemű személyek birtokába kerültek. A javakat jó állapotban kell visszaadni. Ha a magyar haderő, a magyar hatóságok vagy magyar állampolgárok által erőszak vagy kényszer alkalmazásával elhurcolt művészeti, történelmi vagy régészeti értékű javak nem volnának visszaszolgáltathatók, úgy ezeket hasonló természetű és megközelítőleg egyenlő értékű tárgyakkal kell pótolni.
A visszaszolgáltatás iránti kérelmeket annak a kormánynak kell megtennie, amelynek a területéről a javakat elhurcolták. Különös rendelkezés érvényesül a gördülő anyag tekintetében. Ezt az anyagot úgy kell tekinteni, mint amelyet abból az országból hurcoltak el, ahová eredetilg tartozott. Szabályozást nyer a javak felkutatásának, a tulajdonjog bizonyításának, illetve az azzal szemben felhozható kifogásoknak kérdése is. A magyar kormány a Fegyverszüneti Egyezmény 6. pontjában végrehajtása keretében a visszaszolgáltatások tárgyában az 527/1945. M. E. rendeletben a megfelelő intézkedéseket már eddig is megtette. A követendő eljárás részletes szabályozását és a Jóvátételi Hivatalnak ezzel kapcsolatos ügykörét a 7640/1946. M. E. rendelet állapította meg.
A 25. Cikkhez
A 25. Cikk szerint az 1938. évi november hó 2-án kelt bécsi választott bíróság határozat megsemmisítése maga után vonja mindazoknak a pénzügyi tárgyú vagy a köz- és magánbiztosításra vonatkozó egyezményeknek a megsemmisítését, amelyeket az említett határozat alapján az érdekelt két állam egymással kötött. Semmisnek nyilvánítja továbbá azokat a megállapodásokat is, amelyet az érdekelt államok, illetve a csehszlovák és magyar jogi személyek egymással a bécsi választott bírósági határozat alapján az 1940. évi május hó 22-én kelt Jegyzőkönyv értelmében átadott anyag tekintetében kötöttek. Ez a rendelkezés nyilvánvalóan arra a megállapodásra utal, amely Magyarország és a Németbirodalom között 1940. évi május 21. napján „a volt Csehszlovák Köztársaság állami adóssága és államvagyona, valamint egyes más ezzel összefüggő pénzügyi kérdések tárgyában” létrejött. (Közzétéve az 1941. évi 3450. M. E. rendelettel.)
A cikk kimondja az említett egyezményekből folyó „törvényes következmények” megsemmisítését.
A természetes személyek között létrejött jogügyletek semmissé nyilvánítását tehát ennek a rendelkezésnek az alapján nem lehet kérelmezni. A fentebb említett rendelkezés részletei tekintetében Magyrországnak és Csehszlovákiának külön egyezményt kell kötniök.
A VI. részhez
A VI. Rész „Gazdasági rendelkezések” címet viseli. Ezek a rendelkezések rendkívül súlyos terheket rónak Magyarországra, ennélfogva különös fontossággal bírnak.
A 26. Cikkhez
A 26. Cikk (1) bekezdése két irányú rendelkezést foglal magában:
1. Magyarország köteles visszaállítani mindazokat „a törvényes jogokat és érdekeket”, amelyek az Egyesült Nemzeteket és azok polgárait Magyarországon illetik és pedig az 1939. évi szeptember hó 1-én fennállott állapotnak megfelelően:
2. Magyarország köteles az Egyesült Nemzeteknek és polgáraiknak Magyarországon levő javait abban az állapotban visszaadni, amelyben jelenleg vannak.
Ezek a rendelkezések a volt tengelyhatalmaknak és egyes csatlós államoknak azokat az intézkedéseit tartották szem előtt, amelyek a velük hadbanálló Szövetséges és Társult Hatalmak polgárainak javait mint ellenséges vagyont különleges rendszabályoknak vetették alá.
Magyarország a háborús állapot tartama alatt semmiféle olyan vagyonelkobzó rendelkezést nem foganatosított, amely az Egyesült Nemzeteknek, illetve azok polgárainak jogait, érdekeit vagy javait mint „ellenséges vagyont” sújtotta volna, sőt az Egyesült Nemzetek polgárait viszonosság esetében még a zsidók vagyonát sújtó hátrányos rendelkezések alól is mentesítette. A vonatkozó rendelkezések végrehajtása során lesz tisztázandó az a kérdés, hogy a békeszerződés 26. Cikke mennyiben vonatkozik azokra a jogkorlátozásokra is, amelyek az Egyesült Nemzetek törvényes jogait és érdekeit érintő olyan általános jellegű törvényhozási vagy közigazgatási rendszabályok folytán állottak elő, amelyek az ország valamennyi lakossára, illetve a Magyarországon levő összes javakra kiterjedő hatállyal a hadiállapot alatt hozattak meg.
A 26. Cikk rendelkezései szerint az eredeti állapotba való helyezésnek a törvényes jogokat és érdekeket, illetőleg az 1939. évi szeptember hó 1-én fennállott állapotnak megfelelően kell történnie.
A 26. Cikk (2) bekezdése szerint a magyar kormány kötelezi magát, hogy az e cikk hatálya alá eső összes javak, jogok és érdekek minden olyan tehertől mentesen kerülnek vissza az igényjogosultak rendelkezése alá, amely esetleg a háború következményeként reájuk hárult.
A magyar kormány egyébként köteles hatályon kívül helyezni minden olyan rendszabályt, amelyet az Egyesült Nemzetek javai tekintetében 1939. évi szeptember 1. napja és a békeszerződés életbelépésének napja között foganatosított, ideértve a legfoglalásokat, zár alá vételeket vagy kényszerkezeléseket.
A 26. Cikk (3) bekezdése arra kötelezi a magyar kormányt, hogy hatálytalanítsa mindazokat az átruházásokat, amelyek az Egyesült Nemzetek polgárait illető javakra, jogokra és érdekekre vonatkozólag a háború folyamán a tengelykormányok vagy szerveik által gyakorolt erőszak vagy kényszer hatása alatt jöttek létre. Ez a rendelkezés nyilvánvalóan azokra a jogügyletekre gondol, amelyeket az Egyesült Nemzetek polgárai az említett erőszak vagy kényszer hatása alatt javaik, jogaik vagy érdekeik átruházása tárgyában kötöttek.
Csehszlovák állampolgárok tekintetében ez a rendelkezés kiterjed az 1938. évi november 2. napja után történt átruházásokra is, amelyek a magyar kormány vagy szervei átlal gyakorolt erőszak vagy kényszer, avagy megkülönböztető szellemű belföldi törvények alapján kiadott rendelkezések hatása alatt a Magyarországhoz csatolt csehszlovák területen jöttek létre.
Addig, amíg a 26. Cikk (1) bekezdése a javaknak jelenlegi állapotukban való visszaadását rendeli el, a (4) bekezdés a) pontja azt mondja ki, hogy a magyar kormány felelős az (1) bekezdés értelmében visszaadott javaknak jó állapotban való visszaállításáért.
A 4. bekezdés a) pontja a békeszerződés első tervezetétől eltérőleg Magyarország felelősségét a javakban a háborús események következtében beállott károkért is megállapítja.
Kártalanítási kötelezettséget állapít meg ugyanis:
1. olyan esetekre, amikor valamely jószág nem adható vissza,
2. olyan esetekre, amidőn a háború következményeként a javak megsérültek vagy károkat szenvedtek és ennek folytán az Egyesült Nemzetek polgárait veszteségek érték.
Helyes értelmezés szerint nem vonatkozik ez a rendelkezés arra az esetre, amidőn a károsodás a háborús eseményektől függetlenül erőhatalom vagy magánszemélyek cselekményei folytán állott be.
A kárpótlást magyar pénznemben kell kifizetni, de nem a teljes kár értékének erejéig, hanem csak annak az összegnek kétharmad része erejéig, amely a fizetés napján hasonló jószág vételéhez vagy az elszenvedett jóvátételéhez szükséges. Ezt a mérséklést a békekonferencián csak nehezen sikerült elérni.
A 4. bekezdés b) pontja szerint kártalanítási kötelezettségünk nem szorítkozik az Egyesült Nemzetek polgárait közvetlenül ért károsodásokra, hanem kiterjed arra az esetre is, amikor olyan társulat vagy egyesület szenvedett kárt, amely nem tekinthető az Egyesült Nemzetek társulatának vagy egyesületének, amelyben azonban az Egyesült Nemzetek polgárai közvetlenül vagy közvetve tulajdoni részesedéssel bírnak. Ilyen esetekben a kártalanítás aránya a részérdekeltség mérvéhez igazodik.
A 4. bekezdés c) pontja a kártalanítási összeg felhasználásával kapcsolatosan érvényesíthető devizajogi korlátozásokról rendelkezik. A kártalanítási összeg Magyarországon szabadon lesz felhasználható, de annak felhasználási módja alá lesz vetve a Magyarországon időről-időre érvényben lévő deviza ellenőrzési szabályoknak.
A 4. bekezdés d) pontja a helyreállításhoz szükséges anyagok rendelkezésre bocsátása tekintetében az egyenlő elbánást biztosítja.
A 4. bekezdés e) pontja a háború alatt az Egyesült Nemzetek polgárainak javaira alkalmazott „különleges” rendszabályokból származó károk és veszteségek tekintetében rendelkezik, amelyek nem vonatkoztak a magyar tulajdonban levő javakra is. Ez a rendelkezés nyilvánvalóan olyan jogszabályokra gondol, amelyek az Egyesült Nemzetek polgárait ebben a minőségükben mint ellenséges államok polgárait sújtották. Ilyeneket pedig Magyarország nem adott ki.
Magyarország kártalanítási kötelezettségét igen kiterjeszti a 26. Cikk (5) bekezdése, amennyiben a (4) bekezdésben foglalt rendelkezések alkalmazását olyan esetekben is előírja, amelyekben a kár Északerdélyben következett be valamely intézkedés alapján, amelyet abban az időben foganatosítottak, amikor ez a terület magyar uralom alatt állott.
A (6) bekezdés az igények megállapításával kapcsolatos költségek viseléséről, a (7) bekezdés pedig Magyarország adóztatási jogának a korlátozásáról rendelkezik, a háborús, illetve jóvátételi természetű közterheknek az Egyesült Nemzetek polgáraira való hárítása tekintetében. Ez a korlátozás csak időleges jellegű és csak azokra a rendkívüli adókra, dézsmákra vagy közterhekre vonatkozik, amelyeket Magyarország a háborúból, a megszálló haderők költségeiből vagy a jóvátételből folyó terhek fedezésére netalán kivetetett.
A (8) bekezdés módot ad, hogy a javak tulajdonosaival a magyar kormány a 26. Cikk 1-7. bekezdéseiben foglaltaktól eltérő rendezésben állapodhassék meg. Ez a rendelkezés lehetővé teszi, hogy az Egyesült Nemzetek polgárai egyesség alapján esetleg más javakkal nyerjenek kártalanítást.
Ezzel kapcsolatos a 29. Cikk (1) bekezdése, amely a békeszerződés más cikkei értelmében teljes kielégítést nyert igényeknek a felszámolás során való figyelmen kívül hagyásáról rendelkezik.
A (9) bekezdés azt írja körül, hogy a 26. Cikk rendelkezései értelmében kiket kell az Egyesült Nemzetek polgárai alatt értenünk.
A (9) bekezdés a) pontja szerint ez alá a fogalom alá esnek: 1. azok a természetes személyek, akik az Egyesült Nemzetek bármelyikének állampolgárai, 2. azok a jogi személyek (”társulatok vagy egyesületek„), amelyek az Egyesült Nemzetek valamelyikének jogszabályai szerint voltak megszervezve. A jogi személyek nemzetiségének meghatározásánál tehát nem a székhelyet veszi figyelembe, hanem azok hovátartozása tekintetében az angolszász jogelméletet alkalmazza. Annak a jogi helyzetnek, amely az említett természetes vagy jogi személyeket az Egyesült Nemzetek valamelyikéhez fűzi, már a Fegyverszünet Egyezmény megkötésének időpontjában (1945 január 20) fenn kellett állnia. Nem vonatkozik tehát a 26. Cikk olyan természetes személyekre, akik az Egyesült Nemzetek valamelyikének állampolgárságát 1945. január 20 után szerezték meg.
A (10) bekezdés a volt Duna-Száva-Adria Vasúttársaság ügyének rendezésével kapcsolatos rendlekezéseket tartalmazza és a Brioniban 1942. évi augusztus hó 10-én kelt egyezmény (4,140/1943. M. E. rendelet) hatálytalanítása mellett Magyarországot arra kötelezi, hogy a fenti tárgyban Rómában 1923. évi március hó 29-én kelt egyezmény (1923. évi XXXVI. tc.) végrehajtásával kapcsolatos tárgyalásokon vegyen részt.
A 27. Cikkhez
A 27. Cikk az 1939. évi szeptember hó 1. napja után faji származásuk, illetve vallásuk miatti üldözöttek kártalnaításáról szól. Ez a rendelkezés a magyar fennhatóság alatt álló személyek javára rendeli el a törvények, javak, jogok és érdekek „visszaállítását”. Amennyiben a visszaállítás, illetve a visszaadás természetben nem lehetséges, úgy e cikk megfelelő kártalanítás adását rendeli el. Amennyiben a visszaállítás, illetve a visszaadás azért nem volna lehetséges, mert a jogoknak, illetve javaknak a Szerződés életbeléptétől számított hat hónapon belül örököse nem jelentkezik, úgy a visszaállítást, illetve visszaadást az üldözött személyeket Magyarországon képviselő szervezetek javára kell eszközölni.
A 28. Cikkhez
A 28. Cikk az 1945 augusztus 21-i berlin-potsdami hármas értekezlet döntésével egybehangzóan kötelezi Magyarországot annak elismerésére, hogy a Szovjet Uniónak joga van a Magyarországon levő minden német vagyonra, amelyet a németországi Ellenőrző Tanács a Szovjet Unióra átruházott és Magyarország kötelezi magát, hogy ezeknek az átruházásoknak a megkönnyítésére a szükséges intézkedéseket megteszi.
Ez az intézkedés annyiban nem jelent új kötelezettséget, amennyiben a magyar kormány a potsdami határozatok végrehajtása tárgyában már eddig is számos rendelkezést adott ki. Így a német tulajdonban álló vagyontárgyaknak a Szovjet Unió részére való átadása kérdésében a 11.700/1945. M. E. rendelet intézkedett, amelynek a kiegészítésére és módosítására 6280/1946. M. E., 6520/1946. M. E., 9040/1947. M. E. rendeletek vonatkoznak. Ellenben új a szerződésnek az a rendelkezése, amely szerint a németországi Ellenőrző Tanács ruházza át a javakat a Szovjet Unióra.
A 29. Cikkhez
A békeszerződésnek egyik legsúlyosabb rendelkezését a 29. Cikk tartalmazza, amely a Szövetséges és Társult Hatalmak mindegyikét feljogosítja a területén levő magyar javak, jogok és érdkeek lefoglalására, visszatartására és felszámolására. A trianoni békeszerződés csak a volt Osztrák-Magyar Monarchia területén kívül levő javak tekintetében tartalmazott hasonló rendelkezést és így nem sújtotta a szomszéd államokban levő magyar vagyonokat. A 29. Cikkben foglalt rendelkezés kiterjed úgy a Magyarországot, mint a magyar állampolgárokat illető javakra, jogokra és érdekekre, amelyek a békeszerződés életbelépése időpontjában az említett államok területén levőknek tekintendők.
Az említett hatalmak jogosítva vannak az ilyen javakat és azoknak jövedelmét tetszés szerint felhasználni, azoknak az igényeknek határain belül, amelyek maguk vagy állampolgáraik részéről Magyarországgal vagy ennek állampolgáraival szemben fennállanak.
A magyar javakat, jogokat és érdekeket nem lehet olyan igények kielégítésére felhasználni, amelyek a szerződés más cikkei értelmében Magyarország részéről teljes kielégítést nyertek. (Helyes értelmezés szerint nem lehet ezeket a javakat, jogokat és érdekeket olyan igények kielégítésére felhasználni, amelyek kielégítésére a békeszerződés más eljárást ír elő, vagy amelyek tekintetében Magyarország a rendezést illetőleg az érdekeltekkel megállapodott vagy amelyeket Magyarország a javak visszaadásával, más vagyontárgy szolgáltatásával, a javak helyreállításával, kártalanítás fizetésével vagy egyéb módon kielégített.)
Azokat a magyar javakat vagy az ilyen javakból származó jövedelmeket, amelyek nem szükségesek az említett igények kielégítésére, illetve amelyek az igények kielégítése után fennmaradnak, vissza kell adni.
A 29. Cikk (2) bekezdéséből kitűnőleg a felszámolás lebonyolítása tekintetében az illető Szövetséges vagy Társult Hatalom belső jogszabályai irányadók és ily javak tekintetében a magyar tulajdonosoknak nem lesz más joga, mint amit az illető állam belső jogszabálya nekik nyújt.
A 30. Cikkhez
A 30. Cikk reánk nézve kedvező intézkedést tartalmaz, amennyiben a Németországban levő magyar javak visszaadása tekintetében intézkedik.
A 30. Cikk (1) bekezdése a magyar javakra általában, a (2) bekezdése pedig a német haderő vagy hatóságok által elhurcolt javakra vonatkozik.
Az (1) bekezdés szerint Magyarországnak és a magyar állampolgároknak Németországban levő javait nem lehet többé ellenséges javaknak tekinteni. Ezeket a javakat tehát nem lehet felszámolni és az ezek tekintetében fennálló korlátozó rendelkezéseket meg kell szüntetni.
A (2) bekezdés az elhurcolt javak közül azoknak a visszaszolgáltatását rendeli el, amelyeket a német haderő vagy hatóságok a Fegyverszüneti Egyezmény kelte, azaz 1945 január 20-a után hurcoltak el.
A (4) bekezdés ezzel szemben Magyarország lemondását tartalmazza Magyarországnak és a magyar állampolgároknak Németországgal és a német állampolgárokkal szemben fennálló követeléseiről.
Nem terjed ki ez a lemondás az 1939 szeptember 1-ig kötött szerződésekből és más addig elvállalt kötelezettségekből és addig szerzett jogokból követelésekre.
A 31. Cikkhez
A 31. Cikk a hadiállapot előtt vállalt kötelezettségekből, az előtt kötött szerződésekből vagy szerzett jogokból eredő pénztartozások kérdését rendezi és megállapítja, hogy a hadiállapot fennállását magábanvéve nem lehet úgy tekinteni, mintha kihatással lenne a háború előtti követelések megszüntetésére. Ez a rendelkezés viszonos, tehát Magyarország és a magyar állampolgárok javára is szolgál. A pénzbeli tartozások tehát változatlanul továbbra is fennállóknak tekintendők.
A 32. Cikkhez
A 32. Cikk Magyarország lemondását tartalmazza a Szövetséges és Társult Hatalmakkal szemben minden olyan igényről, amelyet Magyarország vagy a magyar állampolgárok a háborúból vagy a hadiállapotból folyó cselekményekből kifolyólag a Szövetséges és Társult Hatalmakkal szemben támaszthatnának.
A (2) bekezdésben foglalt rendelkezés a magyar kormányra bízza azoknak a személyeknek a kártalanítását,
1. akik igénybevétel következtében anyagot vagy más szolgáltatást bocsátottak a Szövetséges vagy Társult Hatalmak Magyarországon levő haderőinek rendelkezésére;
2. akiknek az említett haderőkkel szemben nem hadviselésből eredő kártérítési igénye támadt. (Ide tartoznak pl. a baleseti kártalanítási követelések, amelyek az említett haderőkhöz tartozó gépkocsik üzemében bekövetkezett balesetekből származnak.)
Az (5) bekezdés külön rendelkezést tartalmaz azokról az igényekről való lemondás tekintetében, amelyeket magyar hajókra vonatkozólag 1939. évi szeptember hó 1. napja után foganatosítottak.
Ez a rendelkezés a magyar hajóknak a háború alatt bekövetkezett lefoglalására, valamint a zsákmánybírósági határozatoknak az elismerésére vonatkozik. Az (5) bekezdés szerint lemondunk azokról a pénzkövetelésekről, amelyeket az érvényben levő hadifogolyegyezmények (így például az 1936:XXX. törvénycikkel becikkelyezett 1929. évi genfi egyezmény) alapján támaszthatnánk.
A 33. Cikkhez
A 33. Cikk a kereskedelmi egyezményekből folyó jogok tekintetében az Egyesült Nemzetek mindegyike javára a legnagyobb kedvezmény nyújtását biztosítja.
Ez a kötelezettség két irányban is korlátozva van. Egyrészt azáltal, hogy csak addig igényelhető, amíg az érdekelt állam Magyarországgal kereskedelmi szerződést nem köt, másrészt csak a békeszerződés hatálybaléptét követő 18 hónap alatt áll fenn. A másik állam Magyarország javára a viszonosságot biztosítani köteles.
A legnagyobb kedvezmény elve nem terjed ki a kereskedelmi repülésre. A Szovjet Unióval ezen a téren kötött megállapodások tehát nem terjesztendők ki ipso facto a többi Egyesült Nemzetekre.
A 35. Cikkhez
A 35. Cikk a szerződés 24., 25. és 26. Cikkével, valamint a IV., V. és VI. számú mellékleteivel kapcsolatban felmerülhető vitás kérdések eldöntésére különleges eljárást állapít meg. Ennek a különleges eljárásnak a lefolytatására Egyeztető Bizottságot jelöl ki, amely az érdekelt Egyesült Nemzetek és a magyar kormány egyenlőszámú képviselőiből áll. Ha az ilymódon szervezett bizottság nem tud megegyezést létrehozni, úgy bármely kormány kívánhatja a bizottságnak egy harmadik taggal leendő kiegészítését. Amennyiben e tag személyére nézve megegyezni nem tudnak, azt bármelyik fél kérelmére az Egyesült Nemzetek szervezetének főtitkára jelöli ki.
Ez a különleges eljárás az elhurcolt javak visszaszolgáltatásával (24. Cikk), a csehszlovák visszaszolgáltatási követelésekkel (25. Cikk), az Egyesült Nemzetek polgárai által Magyarország területén elszenvedett károk ügyének rendezésével (26. Cikk), az irodalmi és művészeti tulajdon, valamint az ipari tulajdon fenntartása céljából szükséges jogcselekményekkel, a biztosító társaságokkal (IV. melléklet), a magánszemélyek közt létrejött bizonyos jogügyletek sorsával (szerződések, elévülés, forgatható értékpapírok) (V. melléklet) és végül 1941. évi április hó 10. napjától a békeszerződés életbelépésének napjáig az Egyesült Nemzetek polgárainak peres ügyeiben keletkezett magyar bírósági határozatokkal (VI. melléklet) kapcsolatos vitákra terjed ki. (Egyéb viták tekintetében a 39. és 40. Cikkek rendelkezései irányadók.)
A 36. Cikkhez
A 36. Cikk értelmében a békeszerződés 24., 26. és 33. Cikkei, valamint VI. sz. melléklete alkalmazást nyernek a Szövetséges és Társult Hatalmakon kívül Franciaországra és mindazokra az Egyesült Nemzetekre, amelyeknek Magyarországgal fennálló diplomáciai kapcsolatai a háború alatt megszakadtak.
Megjegyzendő, hogy Magyarország diplomáciai összeköttetése a hadiállapot beállta nélkül az alábbi államokkal szakadt meg: Lengyelország, Görögország, Németalföld, Belgium, Irán, Egyiptom, Argentina, Brazilia, Chile, Paraguay, Uruguay, Costa-Rica és Mexico. Ezeket az államokat, valamint Franciaországot nem illeti meg a területükön levő magyar javak felszámolásának a joga (29. Cikk).
A 37. Cikkhez
A 37. Cikk kimondja, hogy a békeszerződés IV., V. és VI. mellékletei éppenúgy, mint a többi mellékletek ugyanolyan hatállyal bírnak, mint a szerződés egyéb részei.
A 38. Cikkhez
A VII. Rész „a Dunára vonatkozó rendelkezések” cím alatt kimondja a Dunán való hajózás szabadságának elvét (38. Cikk).
A 39. Cikkhez
A VIII. Rész a békeszerződés zárórendelkezéseit tartalmazza. A 39. Cikk a szerződés végrehajtásával és értelmezésével kapcsolatos kérdésekben, annak életbelépését követő 18 hónapi időtartamra, a Szovjet Unió, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok budapesti diplomáciai képviselőinek vezetőit bízza meg a Szövetséges és Társult Hatalmak képviseletével.
A 40. Cikkhez
A 40. Cikk értelmében, amennyiben a békeszerződés értelmezésével, vagy végrehajtásával kapcsolatos olyan vitás kérdés merül fel, amely diplomáciai tárgyalás útján nem nyert megoldást és amelynek rendezésére a békeszerződés valamilyen más eljárást nem ír elő, a felmerült jogvita a 40. Cikkben körülírt módon intézendő el. A 40. Cikk tartalmazza tehát a viták elintézésére vonatkozó általános rendelkezést, amely minden olyan ügyben alkalmazandó, amely a békeszerződés szerint nincs valamilyen különös eljárásnak fenntartva. A 40. Cikk szerint a békeszerződés értelmezésére vagy végrehajtására vonatkozó minden egyéb olyan vitás kérdést, amelyet diplomáciai tárgyalás útján rendezni nem sikerült, a 39. Cikk értelmében eljáró képviselet-vezetők elé kell terjeszteni. Amennyiben a képviselet-vezetők a vitás kérdést az előterjesztéstől számított két hónap alatt nem döntik el és a vitában álló felek más rendezési módban nem állapodtak meg, a vita eldöntése céljából Bizottságot kell alakítani. A Bizottság mindkét fél egy-egy képviselőjéből és egy harmadik tagból áll, akit a két félnek valamely harmadik állam polgárai közül kell választania. Ha a két fél a harmadik tag kijelölésére nézve egy hónapon belül nem tudna megállapodni, úgy azt bármelyik fél kérelmére az Egyesült Nemzetek főtitkára jelöli ki.
Addig, amíg a missziófőnökök csak egyhangú határozatot hozhatnak, a 40. Cikk értelmében alakított Bizottság, amelynek eljárási szabályzatát a békeszerződés nem állapítja meg, szótöbbséggel is határozhat.
Különleges eljárást ír elő a békeszerződés 35. Cikke, a 24., 25. és 26. Cikkekkel, valamint a IV., V. és VI. melékletekkel kapcsolatban.
A 41. Cikkhez
A 41. Cikk azt szabályozza, hogy az Egyesült Nemzeteknek olyan tagjai, akik a békeszerződést nem írták alá, de Magyarországgal hadiállapotban voltak, a szerződéshez miként csatlakozhatnak.
A 42. Cikkhez
A 42. Cikk megállapítja, hogy a szerződés szövegei közül melyek a hiteles szövegek és meghatározza a megerősítés módját. A szerződés életbelép, mihelyt a Szovjet Unió, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok a megerősítő okirartokat a Szovjet Unió kormányánál letették.
A IV. melléklet B) pontjához
A melléklet B) része (Biztosítási ügyek) az Egyesült Nemzetekhez tartozó biztosító vállalatok biztosítási állományának visszaszerzését és tevékenységének folytatását szabályozza. Az előző biztosítási állomány visszaszerzése csak a biztosító vállalatokkal szemben általában alkalmazott feltételekhez köthető.
Az V. melléklet A) pontjához
Az V. melléklet Szerződések című A) része felbontottnak nyilvánítja a felek ellenséggé vállásának időpontjától kezdve a magánfelek között létrejött olyan szerződéseket, amelyek teljesítéséhez ellenséggé vált szerződő féllel való érintkezés lett volna szükséges. Ez a rendelkezés úgy látszik kivételt állapít meg a 31. Cikk (2) bekezdésében foglalt általános szabály alól. Ki kell azonban egyenlíteni az ilyen szerződésből a békeszerződés életbelépése előtt esedékessé vált pénztartozásokat és vissza kell fizetni az olyan elplegeket és elszámolásokra kapott összegeket, amelyek tekintetében teljesítés nem történt.
Az V. melléklet B) pontjához
A melléklet B) része az elévülési időről szól és lehetővé teszi - viszonosság alkalmazása esetében - a háború által érintett jogvédelmi határidők nyugvásának megállapítását, továbbá valamennyi Egyesült Nemzet javára elrendeli a háború miatt bekövetkezett mulasztások folytán vezetett végrehajtást megelőző jogállapot helyreállítását.
Az V. melléklet C) pontjához
A melléklet C) része forgatható értékpapírok tekintetében úgy rendelkezik, hogy azok az érvényességükhöz szükséges bizonyos jogcselekményeknek (pl. elfogadás vagy fieztés végett való bemutatás, óvás felvétele stb.) a hadiállapot folytán történt be nem tartása miatt, érvényteleneknek nem tekinthetők. A háború okozta nehézségeket Magyarországon a 2820/1941. M. E. rendelet bizonyos vonatkozásokban amúgy is figyelembe vette.
Az V. melléklet D) pontjához
A melléklet „Különleges rendelkezések” című D) része az ellenséggé válás időpontját határozza meg olymódon, hogy azt az üzleti összeköttetés eltiltásának időpontjához rögzíti. Megjegyzendő, hogy Magyarország saját részéről nem hozott a hadiállapot tartama alatt olyan rendelkezést, amely az ellenséggel való érintkezést eltiltotta volna.
Az V. melléklet az Egyesült Államokkal szemben nem alkalmazható.
Az VI. melléklethez
A Bírói Határozatok című VI. melléklet szerint a magyar kormánynak lehetővé kell tennie az olyan magyar bírói határozatok felülvizsgálását, amelyeket valamely Egyesült Nemzet polgára vagy valamely Egyesült Nemzet jogszabályai szerint megszervezett jogi személy polgári peres ügyében 1941. évi április hó 10-e és a békeszerződés életbelépésének napja közötti időben olyan eljárás során hoztak, amelyben a nevezettek a maguk ügyét akár mint felperesek, akár mint alperesek megfelelően előadni nem tudták. Amennyiben ez az előző bírói eljárás az Egyesült Nemzetek polgárára sérelmes volt, úgy őt az előző állapotba kell visszahelyezni, vagy méltányos támogatásban kell részesíteni.
