Az ipari tulajdonjogok (szabadalmi, védjegy- és ipari mintaoltalmi jogok megszerzéséhez és fenntartásához különböző, időhöz kötött jogcselekmények szükségesek (bejelentések, díjfizetések stb. teljesítése). E jogcselekmények elmulasztásának rendszerinti következménye, hogy az illető jogot ne, vagy csak kisebb terjedelemben lehet megszerezni, illetve, hogy a már megszerzett jogok elenyésznek.
A második világháború folyamán a háború következtében felmerült postai és pénzátutalási akadályok, továbbá a jogfenntartásban érdekelt személyek háború okozta akadályoztatása folytán e jogcselekmények számos esetben elmulasztattak. Az egyes államok belső törvényhozásai a háború folyamán az így felmerült hátrányokat különféle, regionális hatályú jogszabályokkal orvosolták. E szabályozások a dolog természeténél fogva sok vonatkozásban egymástól eltérőek, ami - tekintettel arra, hogy az ipari tulajdonjogi jogszolgáltatásban túlnyomórészt külföldiek érdekeltek - jogbizonytalanságra vezetett.
Az ipari tulajdon védelmére az 1883. évi március hó 20-án alakult párisi Unióban részes államok - közöttük Magyarország is - az 1947. évi február hó 5-8. napjáig Neuchâtelben - diplomáciai értekezletet tartottak és olyan megállapodást létesítettek, amely a fent körvonalazott kérdéseket egységesen szabályozza. Magyarország meghatalmazottai a Megállapodást és mellékleteit aláírták; annak alapelvei a magyar jogrendszer elveivel nem ellentétesek, így a Megállapodásnak és mellékleteinek becikkelyezése nem aggályos, sőt - figyelemmel azokra az előnyökre, amelyeket a Megállapodás magyar állampolgárok számára külföld jogaik fenntartása tekintetében biztosít - fölötte kívánatos.
A 6. § (1) bekezdése a hatálybaléptetésről és végrehajtásról intézkedik. A (2) bekezdés az 1932:XVII. törvénycikk és a 4300/1932. M. E. rendelet intézkedéseivel is összhangban a keletkezhető jogviták elintézésének hatáskörét a Szabadalmi Bíróságra ruházza.
A (3) bekezdés felhatalmaztatásomat tartalmazza végrehajtási rendeletek kiadására. A végrehajtás során intézkedni kell a Megállapodás által érintett kérdések tárgyában Magyarországon ezideig megjelent jogszabályok - kormányrendeletek - hatályának korlátozásáról, illetve azok hatályon kívül helyezéséről. Az igen rövid idő alatt létesített Megállapodás szövegének pongyolaságára vezethető vissza az a körülmény, hogy pl. az 1. Cikk végén szereplő határidő az „1947. évi december hó 31. napjáig” kifejezéssel van meghatározva, míg pl. a 2. Cikkben az „1947. évi június hó 30. napja előtt” már benyújtott kérelemről esik szó, holott mindkét esetben nyilvánvaló, hogy a szándék arra irányult, hogy a határidő utolsó napja a határidőbe beszámíttassék. Ezért szükséges, hogy a vonatkozó határidő - a szükséges helyeken a Megállapodáshoz képest egy-egy nappal meghosszabbítva - a végrehajtási rendeletben megfelelően megállapíttassék. Az e bekezdésben felsorolt kormányrendeletek alapján számos olyan jogcselekmény végeztetett, amely az e kormányrendeletekben előszabott szigorúbb feltételeknek ugyan nem, de a Megállapodás feltételeinek megfelel. Kívánatos, hogy azok a hiányosságok, amelyek a Megállapodás késői megkötésével, illetve hatálybalépésével kapsolatban így felmerültek, konvaleáltassanak. Ez a jelen törvény rendelkezéseinek részleges vagy teljes visszamenő hatállyal való felruházásával történhetik.
A fentebb felsorolt kérdéseknek közös jellemzője, hogy azok szabályozásánál különös rugalmassággal és gyorsasággal kell eljárni. Jelentőségük pedig viszonylag csekély. Ezért kívánatos, hogy elkerltessék az e kérdést szabályozó rendeletek miniszertanácsba vitele és szükséges, hogy azok szakminiszteri rendeletként legyenek kiadhatók.
A Megállapodás államközi hatályosulásával kapcsolatos adminisztrációt a svájci Szövetségi Kormány megbízásából az Unió Bernben székelő irodája végzi, amely a vezetésem alatt álló minisztériummal van összeköttetésben. Erre, valamint ama tényre figyelemmel, hogy az ipari tulajdonjog terén a legfőbb felügyeleti jogkör tárcámat illeti, az eddigi gyakorlatnak is megfelelően, a törvénytervezet 6. §-ának (4) bekezdése előírja, hogy a Megállapodás 7., 9. és 10. Cikkében szabályozott, annak a résztvevő államok közötti hatályosulása tekintetében felmerülő kérdésekben az iparügyi miniszter nyilatkozata irányadó.
