1948. évi II. törvénycikk indokolása

a nemzetgyűlési képviselők összeférhetetlensége tárgyában alkotott 1946:XXVI. törvénycikk kiegészítéséről * 

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

A nemzetgyűlési képviselők összeférhetetlenségéről szóló 1946:XXVI. tc. 1. §-a a közszolgálatot a nemzetgyűlési tagsággal összeférhetetlennek nyilvánítja.

Bár a közszolgálati összeférhetetlenségnek tulajdonképen kivétel nélkül kellene érvényesülnie, bizonyos szűkkörű kivételektől az említett törvénycikk sem zárkózhatott el, mert egyfelől a parlamentáris kormányzati elv érvényrejuttatása, másfelől pedig szakszempontok szükségessé tették, hogy egyes közszolgálati állások a képviselőséggel összeférhetőnek nyilváníttassanak. Az 1946:XXVI. tc. 1. §-ának (4) bekezdése ehhez képest a felelős minisztereknek és az államtitkároknak, a Budapesten működő egyetemek tanárainak, Budapest székesfőváros polgármesterének és alpolgármestereinek, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa elnökének, úgyszintén az ország szellemi és közéleti vezető személyiségei közül választott képviselőknek közszolgálati állását kivette a közszolgálati összeférhetetlenség szabályai alól.

A törvény megalkotása óta kívánalmak merültek fel abban a tekintetben, hogy az 1946:XXVI. tc. 1. §-ának (4) bekezdésében meghatározott eme kivételeken felül az országgyűlési tagsággal összeférhetőnek nyilváníttassék a köztársasági elnöki hivatal vezetőjének állása is. A szakszerűség fokozottabb érvényesítése viszont indokolttá teszi, hogy az Országos Tervhivatal elnökének és az elnökkel lényegileg mellérendeltségi viszonyban levő alelnöknek és főtitkárnak állása a képviselőséggel ne legyen összeférhetetlen.

Ennek a kívánalomnak tesz eleget a csatolt törvényjavaslat 1. §-a.

A 2. §-hoz

A 2. § (1) bekezdése azoknak a kivételeknek számát szaporítja, amelyeket az 1946:XXVI. tc. 2. §-ának (5) bekezdése a nemzetgyűlési képviselőknek mind megbizatásuk tartama alatt, mind pedig az ennek megszűnésétől számított egy éven belül közszolgálati állásra alkalmazása tekintetében megállapított tilalom alól tesz.

Indokoltnak mutatkozik ugyanis annak kimondása, hogy az országgyűlési tagság ne legyen akadálya külföldi állomáshelyen teljesítendő szolgálattal kapcsolatos rendkívüli követi és meghatalmazott miniszteri állás elnyerésének, mert a külpolitikai viszonyok nem ritkán szükségessé tehetik, hogy az ország érdekeit külállamoknál jelentős politikai személyiség képviselje. A törvényjavaslat 2. §-a egyébként nem érinti a közszolgálati összeférhetetlenségre vonatkozó szabályokat, amelyek szerint a követté való kinevezéssel az országgyűlési képviselő összeférhetetlen helyzetbe jut, ha tehát a követi állással egybekötött szolgálatot ténylegesen ellátni kívánja, képviselői megbízatásáról le kell mondania. Ennek az elvnek szerez érvényt a javaslat 2. §-ának (2) bekezdése.

A 3. §-hoz

Hogy végül a jelen törvényjavaslat által érintett képviselők ne kerüljenek hátrányosabb helyzetbe azoknál, akiknek javára már az 1946:XXVI. törvénycikk állapított meg kivételt, a 3. § a törvényjavaslat rendelkezéseit az 1946:XXVI. törvénycikk hatálybalépésének napjától kezdődő, visszamenő hatállyal ruházza fel.