A minisztertanácsnak 1947. évi december hó 6. napján kelt határozata alapján a Jugoszláv Szövetségi Népköztársasággal létesítendő barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyujtási szerződésnek a Magyar Köztársaság részéről való aláírására a Magyar Köztársaság Elnöke Dinnyés Lajos miniszterelnöknek adott felhatalmazást. A szerződést a magyar meghatalmazott Budapesten, 1947. évi december hó 8. napján aláírta.
A szerződés lényeges rendelkezései a következők:
A bevezetés felsorolja a szerződő feleket és bizonyos általános elvek kinyilatkoztatását tartalmazza.
Ezekből a kinyilatkoztatásokból kitűnőleg a szerződést egyrészről a Magyar Köztársaság Elnöke, másrészről a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Nemzetgyűlésének Elnöksége ama meggondolás alapján létesítette, hogy a magyar nép és Jugoszlávia népeinek szoros együttműködése e népek szabadságának és függetlenségének szilárd zálogául szolgál és egyben Európa e részében a béke biztosítékául tekintendő. A mult tapasztalataiból kiindulva és felismerve mindkét országnak a kölcsönös biztonsághoz fűződő létérdekét, a Szerződő Országok elhatározták, hogy minden, a népeik ellen irányuló támadás ellen, bármely támadó állammal szemben, együtt küzdenek, mivel a jövőben együttesen kívánják védeni szabadságukat. Elhatározták továbbá a Szerződő Országok, hogy összes kapcsolataikat a barátság és együttműködés szellemében rendezik.
A törvényjavaslat 1. §-a a szerződésnek az ország törvényei közé iktatása iránti rendelkezést tartalmazza. A 2. §-a a szerződés eredeti magyar és eredeti szerb-horvát szövegét foglalja magába. A 3. §-a a törvény hatályba lépésére és végrehajtására vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza.
A szerződés hét szakaszból áll.
Az 1. szakasz értelmében a Szerződő Felek megegyeznek abban, hogy az együttműködés érdekében erőiket a kipróbált és tartós barátság politikájának jegyében egyesíteni fogják.
A 2. szakasz szerint a Szerződő Felek megegyeznek abban, hogy országaik érdekeit, vagy a nemzetközi béke kérdését érintő ügyekben egymással tanácskozni fognak és az Egyesült Nemzetek Szervezetének Alapokmánya szellemében a biztonságuk, függetlenségük és területi épségük érdekében a szükséges lépéseket egyetértően fogják megtenni.
A 3. szakaszban a Szerződő Felek kötelezőleg kijelentik, hogy amennyiben az egyik Szerződő Felet bármely állam megtámadná, úgy a másik Szerződő Fél a megtámadottnak késedelem nélkül, minden rendelkezésére álló eszközzel segítségére siet.
A 4. szakaszban foglaltak értelmében a Szerződő Felek arra kötelezik magukat, hogy nem kötnek olyan szövetséget, illetve nem vesznek részt semmiféle olyan akcióban, amely a másik szerződő fél ellen irányul.
Az 5. szakaszban a Szerződő Felek kijelentik, hogy az országaik között fennálló gazdasági, kulturális és egyéb kapcsolatokat saját tevékenységi körükben erősíteni fogják.
A 6. szakasz tartalmazza azt a rendelkezést, amelyből kitűnik, hogy a szerződés nem érinti azokat a kötelezettségeket, amelyeket akár a Magyar Köztársaság, akár a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság valamely harmadik állammal szemben már magára vállalt. Ugyanitt a Szerződő Felek kijelentik, hogy a szerződésből folyó kötelezettségeiket az Egyesült Nemzetek Szervezetének Alapokmánya szellemében fogják teljesíteni és közös céljuk a béke és biztonság megszilárdítása.
A 7. szakasz a szerződés megerősítésére, életbeléptetésére és érvényben maradásának idejére vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. E szerint a szerződés 20 évig marad érvényben, a lejárat előtt egy évvel felmondható, ha azonban felmondó nyilatkozat nem történik, úgy a szerződés további 5 évre érvényben marad.
A szerződés a fent említett 7. szakasz rendelkezése értelmében a megerősítő okiratoknak Belgrádban eszközlendő kicserélésével lép életbe.
